Tavaly októberben hirdettük meg az „Új rend és szabadság” programját. A
kormány abból indult ki, hogy csak akkor beszélhetünk a demokratikus
normák, a sza­badság rendjéről, ha a kiszá­míthatóság, a jogkövetés, az
állampolgárok szabadságát garantáló normarendszer, az em­beri méltóság
védelme erősö­dik.

Voltak kétkedő, de biztató hangok is. Az alapvető kérdés körülbelül így hangzott: lehet-e, illetve érdemes-e kis lépésekben rendet teremteni, feladata-e a kormányzásnak „belenyúlni” a mindennapi életviszonyokba? A válaszunk rövid: nemcsak feladata, hanem kötelessége is. Mégpedig alkotmányos kötelessége. Az alaptörvény 35. §-a szerint „a kormány védi az alkotmányos rendet”, továbbá „biztosítja a törvények végrehajtá­sát”. Vagyis nem elegendő kitűnő jogszabályokat alkotni, nagyszerű terveket megfogal­mazni, a papírmunkát kézzelfogható eredményekre is kell váltani.
Kaptunk október óta hideget és meleget, mondván, csupán apró-cseprő ügyekkel foglal­kozunk. Lehet, hogy ez a nagy stratégiai kérdésekhez viszonyítva így is van, mégis meggyő­ződésünk: a végrehajtást a legkritikusabb területeken akár a legalsó szintig le kell bontani. Ne álljunk meg fél-úton, bízva abban, hogy minden megy majd a maga (jogalkalmazói, oly­kor bürokratikus) útján. Ezt neveztük finomhangolásnak, illetve – az utóbbi hónapok ta­pasz­talatainak birtokában – szolgáltató jognak. A törvények, rendeletek ugyanis azért van­nak, hogy megkönnyítsék az életünket. A szolgáltató jog nem fölösleges torlaszokat emel, hanem segíti az együttélést, rendet és szabadságot teremt a társadalomban.
Több fronton is „harcot” indítottunk az új rendért és szabadságért. Szűk fél év telt el, és néhány területen valóban látványosak az első eredmények. Ez akkor is így van, ha a politikai közeg olykor irracionálisan reagál még a legésszerűbb intézkedésekre is. Szerencsére (?) azonban a jogállam intézményrendszere működik, a polgárok pedig partnerek. Talán politi­kai ellenfeleink is egyszer belátják, ha máskor nem, hát nyugdíjas korukban a kandalló me­lengető tüze előtt, hogy nem önösek, hanem közösek a céljaink.
A számok mindenesetre önmagukért beszélnek. Az elmúlt hónapokban biztonságosabbak lettek közútja­ink. Az év eleje óta ötven százalékkal csökkent az ittas vezetők, 39 százalékkal a halálos ki­menetelű balesetek száma. Már megérte meghirdetni a zéró toleranciát! Lehet, hogy ezt az a kilencszáz gépjárművezető nem egészen így látja, akitől elvették a rendőrök a jogosítványt sza­bálytalankodás miatt, de túléljük. Másokkal együtt, hiszen a közúti balese­tekben elhunyt személyek száma is 38 százalékkal csökkent az elmúlt esztendő azonos idő­szakához viszo­nyítva. Aztán: a Kikelet hadművelet fogyasztóvédelmi ellenőrzési akcióinak első tíz napján a hatóságok ötezer ellenőrzést végeztek, és ezerötszáz esetben szabtak ki bír­ságot 318 millió fo­rint összegben. Természetesen nem a bírságok összegén van hangsúly, hanem azon, hogy ne kelljen úton-útfélen bóvlit, gagyit és szemetet vásárolnunk. Persze a fogyasztóvédelem csak akkor ér valamit, ha ma­guk a fo­gyasztók is ismerik jogaikat, és nem vesznek jelöletlen, isme­retlen származású ter­mékeket.
A hatóságok átfogóan ellenőrzik majd a banki szolgáltatásokat és az étrendkiegészítőket is, és szigo­rúan fellépnek a hamisítások, különösen a gyógyszer- és élelmiszer­hamisítások ellen. Ez sem öncél, hiszen a hamisítók évente százmilliárd forintos kárt okoz­nak a magyar gazdaságnak.

Kondorosi Ferenc 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!