Egzotikus tájakon: Goa

Goa egy picit más, mint India többi állama. Sokan azt mondják, hogy annyira különbözik az egész államszövetségtől, mint New York az Egyesült Államok más részeitől. Itt működnek a berendezések, van közvilágítás, sokkal magasabb az életszínvonal, mint India többi államában. A helyi lakosság jelentős része is úgy véli, hogy Goa maga a Paradicsom.
Goa portugál gyarmat volt egészen 1961-ig, nem foglalták el az angolok. A kis állam 3700 négyzetkilométernyi, úgy másfél millióan élnek itt. A sok-sok indiai nyelv mellett a legtöbben angolul is beszélnek, és néhányan még emlékeznek a portugálra. Az itt élők többsége keresztény, a hindu templomok mellett katedrálisokat is láthatunk.
1502-ben Vasco Da Gama felfedezte az Afrika megkerülésével Indiába vezető utat. Az 1530-as években a portugál birodalomhoz csatolták Goát, és átmeneti spanyol uralomtól eltekintve a helyzet 1961-ig nem változott, akkor kivonultak a gyarmatosítók, és két évvel később megtartották az első szabad választásokat. Végül 1987-ben lett az indiai államszövetség  25. állama Goa.
A hetvenes években nagyon sokat azért jártak ide, hogy füvezzenek, hatalmas bulikon vegyenek részt. A mai napig látni a tengerpartokon olyan házaspárokat, akik 20-30 éve idejárnak, mindent ismernek. Beszélgettünk is néhányukkal, és elmondták, hogy már nem a régi az élmény. Nincsenek olyan nagy rendezvények, olyan izgalmas partik, mint egykoron, a korábban érintetlen területekre óriási szállodákat építettek.
Az otthoni időhöz képest négy és fél óra az időeltolódás. Elég furcsa volt, hogy nem tudom egyszerűen kiszámolni, Magyarországon vajon hány óra van, hanem még a 30 perccel is bajlódni kell. De a helyiek ezzel nem foglalkoznak, többségük soha nem hagyja el Indiát. Nagyon sokan próbálnak a turistákból élni, és nagyon sokan át is verik őket. A hotelbukmékerektől a taxisokon át mindenki ügyeskedik. Ha valaki segítőkészen kikapja a kezünkből a csomagunkat,és mellette két ember csak sétál, akkor az önjelölt hordárnak és a két biztosító embernek is kell baksist fizetni.  A helyi fizetőeszköz a rúpia. Egy rúpia nagyjából 6 forintot ér. 1500 rúpiáért már olcsó hotelszobákat kínálnak, vécépapíros mosdóval. Ez sok helyütt extrának számít, mert a helyiek főként öblítő kacsát használnak. A nagypénzű turisták ebből persze semmit sem éreznek, csak békésen gyönyörködnek a naplementében a fehér homokos tengerparton üldögélve, miközben koktélt kortyolgatnak. Aztán pár másodperc múlva megérkezik a helyi árusok valamelyike, és megvan a kötelező társaság is.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!