Statisztika. De szép szó! 8,1 százalékon van a munkanélküliség, és ez
egy évtizedes csúcs – így írja a statisztika. A közgazdászszakértők azt
mondják, lehetséges, hogy az év végén kezdődhet némi javulás ezen a
téren. A másik fél azzal magyarázza, hogy nincsenek uniós források, és
gyér a gazdasági növekedés. Szerintem ez igazi ok. Nagyon nehéz olvasni
arról, hogy több mint 340 ezren voltak munka nélkül tavaly év végén. Ez
azt jelenti, hogy még két hónappal ezelőtt. Még azt is jelenti, hogy
340 ezer családban hiányzott a bevétel, 340 ezer család nem tudott
ajándékot venni karácsonyra, 340 ezer ember nagyon szomorúan várta a
2008-as évet.
Én is. De mielőtt ezt leírnám, szeretnék emlékeztetni Budai Bernadett kormányszóvivő szavaira, aki nemrég azt mondta, abban látta a gondot, hogy a „közszférában végrehajtott leépítés... volt az egyik ok”. Szeretnék erre válaszolni. Én is sok évet dolgoztam a közszférában, egy olyan helyen, mint APEH. Tudjuk, hogy ez egy zárt világ, tudjuk, hogy mennyire „szerettek” bennünket, de ezt a munkát is kellett valakinek végezni, mert még George Washington mondta, hogy két dolog van a világon, amit sajnos, nem lehet elkerülni, ez a halál meg az adó.
Szóval engem tavaly, 57 évesen – persze megvannak a munkaéveim – az APEH-ből egyszerűen kirúgtak – elnézést kérek – nyugdíjaztak. Se szó, se beszéd, behívott az egyik vezető, és azt mondta, Halina, az APEH-ben átszervezés van, és te vagy a lapáton ,mert „öreg vagy”. Nem is tudtam abban az időben, hogy az APEH-et átrendezték, valamiféle régiókat hoztak létre (?), összevontak, kivontak, bevontak, címeket változtattak. A 60-65 éves igazgatók, osztályvezetők más vezetők, öregedő, rengeteg titkot tudó titkárnők ott maradtak. Lehetséges, hogy igazgatóból lett valaki „szakmai igazgató”, de meghagyták neki a szolgálati gépkocsit sofőrrel, meg a titkárnőjét, meg – ami nagyon fontos – kétszer annyi fizetést.
Nem azért írom a levelemet, mert nagyon „visszavágyom” az adóhivatalba, ahol dolgoztam, nem csak azért, mert az APEH Széchenyi utcában ülő vezetőinek fogalmuk sincs arról, hogy mit csinál egy egyszerű revizor. Egy revizor – persze nem egyedül – elmegy egy revízióra, és megállapítja: az adózó nem fizetett be mondjuk 10 millió forintot. Az adózó elismeri, megvan a jegyzőkönyv, az adózó rendezi az adósságát. A két revizor, aki ezt megtalálta, egyetlen alkalommal visszaadta a költségvetésnek egy jól kereső ember háromévi fizetését.
Ez rossz eredmény? A revizort el kell tartani? Vagy a revizor eltartja a rengeteg főnököt, titkárnőket, sofőröket, kertészeket? És hány revízió van egy évben? Mennyi pénzt tudnak ezek a revizorok visszahozni a költségvetésbe?
Mert a revizorok nagyobbik része igen is nagyon tisztességesen dolgozik, pláne, ha 30-35 éves tapasztalata van. Mi köze a kornak ahhoz, hogy hány éves egy egészséges revizor, aki rengeteget dolgozik? Neki az adózók elmondják, hogy „mindenki lop ebben az országban”, csak nem ő, megkérdezik tőle, hogy azokat, akik a Rózsadombon laknak, miért nem ellenőrzi senki. A revizort, és nem a vezetőket szidják minősíthetetlen szavakkal. Hány ember tudna nagyon jól élni, létezni csak abból, amit visszahoznak az APEH revizorai – de ez senkit sem érdekel.
A barátoknak van állásuk, kitűnően élnek, nincs semmi gondjuk, szépen beszélnek, beszámolnak a felsőbb vezetőknek, és így kit érdekel a statisztika? Mire kell idegeskedni? Valahogy csak lesz. Igaza volt a főnökömnek, aki ide adta a kirúgásomról szóló bumázskát: Halina, nekünk ki kell bírni még három évet, mert nem tudjuk, hogy 2010-ben ki lesz a kormánynál! Ez itt a legnagyobb baj, és nem a keserű statisztika. Ebből megélni nem lehet!
P.-né Popová Halina, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!