Hasznosítsuk Széchenyi életútját

„Ha országunk nagyjai, tehetősebbjei mind egyetértenének, s közakarattal, közerővel törekednének a haza javát előmozdítani, mi lenne néhány esztendő múlva hazánkból” – írja. Széchenyi különösen 1826-tól megjelent írásaiban ostorozta a megosztottságot, többször hangsúlyozta, hogy „ne oszoljon meg a magyar erő”. Rámutatott arra, hogy a megosztottság gátolja a reformok megvalósítását, végső soron megakadályozhatja azokat. Széchenyi a fejlődést segítő változások érdekében rámutat arra, hogy: „ki-ki szeresse felebarátjában a hazafit, az embert, ne vessen meg senkit, s tiszta legyen minden irigységtől”.
A legnagyobb magyar Béla fiának 1857 novemberében írt levelében feltárja sikerének egyik forrását, amikor kifejti, hogy a változások előtt „mélyen átgondoltam minden körülményt, minden lehetséges akadályt mérlegeltem, vagy elhárítottam, vagy legyőztem, s nem feledkeztem meg semmiről, amiről a siker érdekében szükség volt”. Ennek ellenére nem sikerült Széchenyinek valamenynyi elképzelését jól megvalósítani. A mának szóló fontos üzenet az is, hogy a reformokat csak minden körülményt figyelembe vevő tervezéssel, előkészítéssel lehet valóra váltani. Ennek érdekében más országok tapasztalatait is alaposan tanulmányozni kell. Széchenyi hangsúlyozta: „A világ fergetegeiben kellene tapasztalást gyűjteni, s hasznos ismeretekkel hazánkba visszatérni.”
Az iskolai tanulmányait kiváló eredménnyel végző Széchenyi mindennél többre értékelte a sok tapasztalattal rendelkező honfitársait. Felismerte, hogy a haza javát szolgáló változásokhoz nem elegendő az iskolában szerzett tudás, emellett szükség van a nagy tapasztalatú emberek tanácsainak mérlegelésére is. A reformok megvalósítása során elkövetett hibák sem kérdőjelezhetik meg a változás szükségességét. Széchenyi kifejti: „A szép remény fejében minden hasztalan törekvést, fáradozást elfelejteni tudni, s új erővel mindig kiállni” a felemelkedés érdekében. A felemelkedés azonban áldozatokkal is jár. „Honunk minden lakosaira nézve legszentebb kötelességünk önkényesen, állapotunkhoz alkalmazkodva ideig óráig áldozatokat tenni, melynek más nemzetek előmenetelüket köszönhetik.”
Széchenyi számtalan helyen hangsúlyozta, hogy krízis nélkül nem lehet nagy változásokat végrehajtani, de annak a gyümölcse idővel beérik. „Boldog a mai angol, ki már átesett a krízisen, s annak csak áldását tapasztalhatja”. A haladást azonban csak úgy valósíthatjuk meg, hogy az arra illetékesek a közjóért fáradoznak. „Hazánk  lakóinak nagy része inkább az önjót, mint a közjót tekinti fontosnak.” Pedig „a közjóra törekvés, s az önmagunkért való fáradozás egyenlően kitelik tőlünk, csak úgy tesz bennünket hasznos polgárokká, ha ezen kötelességeket egymás mellett gyakoroljuk.”
Az eredményes jövőformálás csak akkor valósul meg, ha „hasznos és nem lármázó hazafiak vagyunk” – írja a legnagyobb magyar. „Ki a közösségnek akar használni, legelső kötelessége magáról egészen elfelejtkezni. S ki ezt nem cselekszi, nem is lesz soha hasznos embere hazájának.”
A jövőt megalapozó változásokhoz „nemes hazafiság kell, hol sokszor dicséret, s taps helyett fanyar visszavonulás, elhidegülés, egy részről gyűlölet van. Esztendőkig tűrni lelki sérelmet: ehhez kell a szó legsúlyosabb értelmében a férfiú”.
Sérelmekben gazdag országunkban érdemes elgondolkodni a legnagyobb magyar ezen megállapításán.
Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!