Ki a becstelen?

Dehogyis gyanúsítanám meg teszem azt a tegnapi cikkírót a jobboldali napilapban, hogy vajon milyen szándékkal rótta meg államfőnket, aki meg merte köszönni izraeli elnöktársának a hárommilliárd eurós magyarországi befektetést: „létezik, hogy ne értesült volna arról: vendéglátói legmagasabb szinten ezt a tőkeinjekciót Magyarország felvásárlásaként élik meg?” Így mind-
össze ama kérdést kockáztatom meg, létezik-e, hogy a szerző és szerkesztői nem tudják, e három- milliárd alig pár százaléka a nálunk lévő tőkebefektetéseknek? Képzelem, mit kapna elnökünk, ha Bécsben, Berlinben, Párizsban vagy Washingtonban merne hálálkodni.
Engedély nélkül állítanak egy turulszobrot, amelynek avatása szélsőjobboldali népünnepéllyé válik, s amelyet a közigazgatási eljárás ellenében „testükkel” ígérnek megvédeni ultraradikális csoportok, ámde kéretik a világért sem arra gondolni, hogy tudatosan idézi fel a két világháború közti jelképet, meg a turulisták mozgalmát. Hogy ez a turul az a turul. Ugyan kérem! Igaz persze, hogy elszánt védelmezőitől olyasmiket hallani, ami kísértetiesen hajaz e hajdani eszmetársak nézeteire, de ugye az a becstelen, aki rosszra gondol.
Valóságos kultusza van egy közepesnek mondható erdélyi gróf írónak, szinte már kötelező olvasmánya egy jobboldalinak, de ennek hogyan is lenne bármi köze ahhoz, hogy a jeles tollforgató történetesen két hitleri Vaskeresztnek is tulajdonosa volt és az emigrációban szélsőjobboldali kiadványokba írt?! Fogadjuk el, hogy – annyi kiváló erdélyi író közül – éppen ő pendítette meg a húrokat oly sok jobboldali lelkében, ám ennek semmi köze enyhén szólva sajátos beállítottságához, az a becstelen, aki rosszra gondol.
Feltűnik a kilencvenes évek elején a hajdan a nyilasok által lobogtatott, előttük évszázadokon át senki más által nem használt Árpád-sávosnak nevezett zászló, s a jobboldal még balliberális ármánynak nevezi ennek képernyős bemutatását. Majd kezd elszaporodni, előbb szélsőjobboldali gyűléseken, aztán már a legnagyobb ellenzéki pártén is, s ettől kezdve a jobboldal hangadói kikérik maguknak, hogy ezt bárki kifogásolni merje. Még hogy ez emlékeztetne a nyilasokra?! Az a becstelen, aki ezt meri képzelni!
Megjelenik utcáinkon egy fekete mundéros, Árpád-sávos csíkkal ékesített alakulat, szervezői és tagjai nagyon is újnyilas eszmeiségre valló véleményeket hirdetnek, de micsoda felháborító balliberális pimaszság őket a nyilasok reinkarnációjának tekinteni! S micsoda impertinencia azt sürgetni a magát európainak minősítő jobboldali párttól, hogy ne csupán – felettébb óvatosan megfogalmazott – kijelentésekben határolódjon el ettől a (vészesen gyarapodó) társaságtól, hanem helyi szinten se működjön együtt szervezőivel. S mivel ez a gárda élénk feltűnést keltett világszerte, lesújtó sajtót biztosítva hazánknak, még botrányosabb, ha valaki szóvá meri tenni ezt a cinkos összekacsintást.
Meg is kapta a magáét az óvatlan kancelláriaminiszter, aki képes volt egy külvilágnak szóló tévéinterjúban tapintatlanul felhánytorgatni ezt a kínos kooperációt. Ha eddig nem sejtette volna valaki, hogy ez a nagy ellenzéki párt Achilles-sarka, akkor a minisztert rendreutasító jobboldali cikkekből megtudhatta. Leginkább abból a fölényes kioktatásból, amelyben a magát történészként (és egyetemi titulussal) jegyző részesíti, amiért még azt sem tudja, hogy „nem volt magyar Auschwitz”, itt nagyipari emberirtást csakis a nácik végeztek, no jó, akadt pár kiszolgálójuk. Szó se róla, Auschwitzba vonaton kellett elszállítani a majd félmillió kiirtandót, akik nyilván nem azért zsúfolódtak össze a marhavagonokba, mert sok ezer magyar csendőr terelte őket, sok ezer magyar hivatalnok vette kezébe a magyar megkülönböztető törvények alapján összeállított névlistákat. S különben is, a magyar kormányzó – félmillió elszállított emberről már lekésve – leállította a deportálásokat: ha megtehette ezt a megszállt országban, amire történészünk is hivatkozik, akkor miért nem tehette előbb, még a bevagonírozás kezdetén?! De hát ilyesmit csakis az gondolhat, aki becstelen.
Aminthogy nyilván becstelen az is, aki elmélázik ennek a tévéinterjúnak a haragos fogadtatásán. Hiszen az a jobboldal, amelynek képviselői, sőt vezére nem haboztak külföldön kelteni rossz hírét a kormánynak, mitől lett ennyire ingerült a hajdani bűnök felhánytorgatásától? Vagy éppen a szélsőséges bandérium miatti aggodalom kifejtésétől. Megint egy becstelen gondolat: netán attól olyan kellemetlen az összekacsintás szóvá tétele, mert a tagadhatatlanul lassú, mondhatni nyögvenyelős elhatárolódást feledtetni igyekvő új keletű (csak éppen a jobboldali sajtóban nem tükröződő) udvarlást Amerikának bosszantóan zavarják a miniszteréhez hasonló fejtegetések? Halkan megjegyezném, hogy ott, Amerikában a kancelláriaminiszter politikai vádjánál is nyomósabban esik a latba az őt kioktató cikk bizarr – hiszen az egykori bűnösöket mentegető – érvelése. Ott a legrosszabbra pontosan az ilyesmi olvastán képesek gondolni.

Avar János 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!