„Mikor Évával először találkoztam, egy vizsla rohangált körülötte, s
Éva Bokálynak szólította. Kétszer is meg kellett kérdeznem, mi is a
kutya neve, aztán meg azt, hogy mit jelent. A bokály karcsú, egyfülű,
körte alakú cserép borosedény…” – Mikó István grafikus kezdte így a
megnyitóját minap a budapesti Bálint Galéria Kávézóban, a Budagyöngye
mögötti Házmán utcában Vastag Éva keramikus, népi iparművész és Dombi
Gábor festőművész múltat, jelent, s jövőt idéző közös tárlatán. Amit
biz’ isten érdemes megnézni még március 21-ig, ráadásul nem a szokásos
„múzeumi” időben, hanem déltől este 10-ig.
Éva munkája és a mindennapi élet során ma is az ősi mesterség és a régi falusi életforma eszközeit, formai és technikai megoldásait használja; rendszeresen részt vesz népművészeti kiállításokon itthon és külföldön. Gábor képeinek a balatonszemesi szőlőhegy (ahol élnek) ódon présházai, a tóra néző domboldalak, a víz távoli csillogása az állandó témája. Akvarellel, pasztellel olajjal dolgozik. Zsűrizett képei szülővárosa, Pécs galériáiban, a budapesti Csontváry Galériában, s ausztriai tárlatokon is szerepelnek.
A fiatalok együtt így vallanak magukról: „Immáron harmadik éve minden nyáron Balatonszemesen van közös kiállításunk. Az év minden napján közös életünk. Múltidéző környezetben, „falusi romantikával”: esőben sárral, télen hóval, nyáron porral, kukorékoló pirkadattal, kutyaugatós teliholddal, szalonnaillatú tüzekkel, mólói naplementékkel, vitorlabontogató szelekkel. Tavaly május végétől a környék csendjét megtöri egy hol síró, hol kacagó-gőgicsélő gyerekhang, hiszen sok-sok önálló alkotás után, megszületett a közös nagy mű, kisfiúnk Sólyom, akire Bokály vigyáz.”
G.M.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!