A magyar tornászok a korábbi olimpiákon mindig szép eredményekkel rukkoltak ki, hiszen számos alkalommal végeztek az ötkarikás játékokon a dobogó tetején, és különböző érmekkel is rendelkeznek. Most viszont a férfiak közül mindössze egy versenyzőnek, Gál Róbertnek sikerült kiharcolnia a pekingi részvételt. A KSI tornásza nem tartozik a fiatal versenyzők közé, hiszen 29 éves, s annak köszönheti a részvételi jogot, hogy a világbajnokságon olyan helyen végzett az összetett versenyben, amely elegendő volt a Pekingbe való induláshoz. Az összetett versenyen belül két szám áll közel a szívéhez, a talaj és az ugrás. A korábbi világversenyek során  az Eb-n és a vb-n, 2005-ben bronzérmes volt ugrásban.

Miként került kapcsolatba a tornával?
– Ennek sajnos családi okai is vannak, szüleim korán elváltak, és édesanyám rengeteget dolgozott, hogy nekem megfelelő körülményeket tudjon biztosítani, de ahhoz, hogy jó kezekben legyek, és hogy túltengő energiámat levezessék, elvitt a Ferencvárosba tornázni. Hogy miért a torna, arra nehéz magyarázatot találni, talán ebben az is szerepet játszhatott, hogy édesapám amatőr szinten ezt a sportágat űzte. Így lettem Vigh László tanítványa, aki korábban Magyar Zoltánnak volt a mestere.
Hamar kitűnt, hogy jó döntés volt a torna?
– Egy-két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy erre választ lehessen adni, bár akkori edzőim azt mondták, hogy alkatom megfelelő ehhez a sportághoz. Ezt követően azonban már sorozatban nyertem a gyerekversenyeket, számos érmem és serlegem van abból az időből.
Melyik az az eredmény, amely után úgy gondolta, hogy jó döntés volt a tornát választani?
– 2001-ben, az Európa-bajnokságon a hetedik helyen végeztem talajon.
Második olimpiájára készül. Hogyan értékeli az első szereplését, és miként látja a jelenlegi nemzetközi erőviszonyokat?
– Athén nagy élmény volt a számomra, hiszen először vehettem részt egy ilyen fantasztikus sportösszejövetelen. Nem vallottam szégyent, a hatodik helyen végeztem ugrásban. Ami meg az erőviszonyokat illeti, elsősorban a kínaiak, a japánok és az oroszok fogják vinni a prímet, ám beleszólhatnak még a  románok és a németek is. A németeknél az utóbbi időben rohamos fejlődésnek indult a tornasport.
Nemrég Madeirán rendeztek egy nemzetközi versenyt, amelyen kitűnően szerepelt, hiszen megnyerte az összetett versenyt. Számított erre a sikerre és az olimpián is elindul az összetettben?
– Meg kell, hogy mondjam, nem számítottam arra, hogy sikerül a portugál versenyen nyernem. Hallatlan energiát és fizikai erőt igényel egy összetett versenyben való részvétel. Már nem tartozom a fiatalok közé 29 évemmel, mivel az összetettben általában a 22–27 év közötti időszak az, amikor a tornászok a legjobb teljesítményt tudják nyújtani. Persze akadnak kivételek is. Ami meg az olimpián való indulásomat illeti, úgy gondolom, hogy két számra fogok koncentrálni, a talajra és az ugrásra, mert azzal, hogy kivívtam az indulás jogát, már elindulhatok abban a két számban, amelyre igazán koncentrálni fogok.
Az előbb már említette a korát. A mai mezőnyben ez a 29 év „öregnek” számít?
– Ami igaz, az igaz, már nem tartozom a fiatalok közé, de akadnak nálam idősebbek is. Visszatekintve a korábbi időkre, Csollány Szilveszter is harmincon felül volt, amikor világbajnoki aranyérmet szerzett gyűrűn, és van egy bolgár versenyző, aki már a 34. életévében jár, és még mindig a jók közé számít.
Korábban a Ferencváros versenyzője volt, jelenleg a KSI-é. Miért történt a klubváltás?
– Ennek emberi okai vannak, pontosabban az, hogy edzőm, Vereckei István a KSI-nek lett a mestere, és korábban a válogatottnál, mint szövetségi kapitány segítette a felkészülésemet. Hallatlanul jó a kapcsolat kettőnk között, szinte egy szemvillanásból értjük, hogy a másik mit akar.
Naponta két alkalommal van tréningje. Ha éppen szabadideje akad, azt mivel tölti?
– Szeretek kirándulni, és olvasni. Nagyon sokat köszönhetek a tornának, mert az utazások révén olyan helyekre is eljutok, ahova talán magánemberként sohasem. Engem nem fáraszt az utazás, mert az egyik hobbim.
Melyik az a szám, amelyet legkevésbé kedvel ?
– Úgy-ahogy mindegyik szerrel „kijövök”, de a nyújtóval akadnak gondjaim alkatom miatt is, mert 166 centimmel alacsony vagyok ehhez a szerhez.
Mivel lenne elégedett az olimpián?
– Ha valamelyik számban a döntőbe sikerülne jutnom, ott  pedig már minden lehetséges.


Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!