Peking próbatétele
Erre bizton lehetett számítani. A nyári olimpia nemcsak Kínának – és értelemszerűen a pekingi hatalom mai birtokosainak – kínál alkalmat a „bemutatkozásra” egy egész világ színe előtt, hanem mindazoknak a kínaiaknak, vagy éppen tibetieknek, akiket a tagadhatatlanul enyhült, de mégiscsak diktatúra elnyom: nekik nagy alkalom, hogy létezésükről adjanak hangot ugyancsak az egész világnak. Amely külvilág most szintén zavarban van, noha erre tényleg számíthatott, demokratikus nagyhatalmai próbálnának is a pekingi hatalmasok lelkére beszélni, ne engedjék túlzott erőszakkal „fokozódni a nemzetközi helyzetet”.
Mert kevés kétség férhet hozzá, hogy amennyiben a tibeti tüntetések és összecsapások folytatódnak, azt a világ sem hagyhatja szó nélkül. Itt villámgyorsan kerülhet mindenki kényszerpályára. S hát a kínai pártállami diktatúra azért jóval keményebb, mint volt 1968-ban az akkori nyári játékok idején a mexikói egypárti uralom, amely ellen szintén véres lázongások robbantak ki. Most mindenkinek rögvest az 1989 júniusi Tienanmen téri tragédia jut eszébe, amelynek nyomán majd egy évtizedre fagyossá váltak a nyugati világ és Kína kapcsolatai. Miközben a rohamosan fejlődő ázsiai óriás ma már összehasonlíthatatlanul nagyobb tényezője mind a világgazdaságnak, mind a világpolitikának, s ezáltal a kár is sokkal nagyobb lehet.
Sajnos nem először szól bele a politika az olimpiai játékokba. Már 1936-ban a maguk szolgálatába állították a Berlinit az akkor még békéről papoló nácik, s történetesen erre emlékezve követeli sok demokrata a diktatórikus rezsimek olimpiájának bojkottálását. Moszkva ennek az 1980-as játékok elé időzített afganisztáni beavatkozásával jószerivel elébe ment, s az amerikai bojkott (egy ottani elnökválasztási évben) szintén kiszámítható volt. Miként rá válaszul a Los Angeles-i játékok 1984-es szovjet bojkottja. S ma még nem tudni, mi lesz a pekingivel.
Viszont tudjuk, hogy a látványos olimpiára hatalmas erőfeszítéssel készülő pekingi hatóságok már jó ideje próbálják elnyomni a különböző ellenzéki jelentkezéseket, Tibetben is csak péntekre fajult véres drámává, így kínaiak és tibetiek összecsapásává a már hétfőn elkezdett tüntetéssorozat. Ennek nyomán pedig nemcsak Pekingre hárul majd politikai nyomás, hanem a nyugati hatalmak kormányaira is, hogy kényszerítsék, akár olimpiai bojkottal is fenyegetve civilizált viselkedésre a kínai kormányzatot. Miközben a nyugati fővárosokban tudják, hogy Kína az új évszázad fő partnere és – fő problémája lesz. S lázasan egyensúlyoznának a kínai nemzeti büszkeség meg nem sértése és a demokrácia követelményei között. De azért az igazi próbatétel előtt mégiscsak Peking áll.
A.J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!