Hát kedves elnök úr, idézve Ady Endrét „Vége van. A függöny legördült,
komisz darab volt, megbukott…”. Van egy szomorú hírem az ön számára: a
jövő elkezdődött, a reformok folytatódnak, a kormány maradt a helyén és
teszi a dolgát, a miniszterelnök úr vezetésével! Dacára annak, hogy
győztek az igenek, mégis felkelt a nap.

Pirruszi győzelem ez, ahol a demagógia győzött a józan ész felett. Fölöslegesen elköltöttünk megközelítőleg 5 milliárd forintot, a szükséges fejlesztéseket pedig úgyis a magyar társadalomnak  kell megfizetnie, csak most majd ezeket nem vizitdíjnak, tandíjnak, kórházi napidíjnak fogják nevezni, hanem valami másnak. A lényeg nem fog változni, csak a fizetés módjának elnevezése.
Mindazon felelőtlenségek után, amelyeket ön tett az utóbbi időben, próbálom megfejteni az ön értékrendjét. Ennek érdekében nézzünk egy csokorra valót az ön kampány alatti „ország építő” tevékenységéből:
Ahelyett, hogy a parlamentben végezné a munkáját, amelyért fizetést vesz fel a magyar államtól, pártállami időket idéző kampányokat rendez munkaidőben, az egészségügyi dolgozók munkahelyén, ahol az ingyenesség hamis illúziójával próbálja megnyerni az embereket, dacára annak, hogy ön tudja, az előző rendszer ebbe a hamis álomba roppant bele. A látszólagos ingyenesség morális kockázatával ön a felelőtlenséget akarja stabilizálni az országban, lemondva ezzel arról, hogy a polgárok okosan képviseljék saját, hosszú távú érdekeiket.
A koronát az elmúlt időszakra a fiatalok minősítésével tette fel, amely megdöbbentett és a releváció erejével hatott rám. Ön azt állította, hogy „a mostani fiatalok nem elég radikálisok… mintha rossz anyagból lennének.” Elnök úr, ezzel azt akarja mondani, hogy a fiatalok nem elég radikálisak, mert nem dobálnak Molotov-koktélokat, nem Árpád-sávos zászlóval masíroznak, hanem e helyett tanulni, fejlődni akarnak?
Jogosan tehető fel a kérdés ezek után: milyen értékrendje van önnek? Polgári értékrendje lenne? Nem állná meg a helyét egy ilyen állítás, mert az idézett értékrendnek nem az a lényege, hogy mit kapunk, hanem, hogy mivel járulunk hozzá az ország felvirágoztatásához. Az utóbbi években nyomát sem láttam annak, hogy ön tenni akart az országért. – Sőt! Elszomorít, hogy ön – a Bourbonokhoz hasonlóan – semmiből sem tanul. Továbbra sem az ország érdeke, hanem kizárólagosan csak a hatalomvágya motiválja.
Elnök úr, miért nem lép túl a két elvesztett választás traumáján, és kezd el dolgozni ön is az ország érdekében, segítve a kormányt ebben a speciális helyzetben, ami az EU- csatlakozás következtében kialakult? Ön e helyett, politikai beidegződöttségének megfelelően, a végső logikájáig viszi el a magyar politikai aréna dzsungeltörvényeit. Ez mára már nagyon veszélyessé és károssá vált, mivel végletekig megosztotta az országot éppen akkor, amikor a reformok érdekében, széles nemzeti konszenzusra lenne szükség. Elnök úr, én kimondom azt, amit nem mertek önnek eddig elmondani: ha ön nem érti meg a reformok lényegét, akkor alkalmatlan arra, hogy a magyar társadalom vezetője legyen. Ha viszont megérti, és ennek ismeretében teszi azt, ami a szemünk előtt zajlik, akkor ön azért alkalmatlan vezetőnek, mert nem tisztességes!
Dr. Spáth Tivadar, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!