Szeretnék köszönetet mondani Sólyom László köztársasági elnöknek, hogy
16 év után, a Magyar Köztársaság elnökeként ellátogatott Izraelbe.
Ájvé – mondaná erre Grün – megérkeztünk! Hát persze, hogy „vívmány”, hogy ma az internetportálokon az országos zsidó újságot „népszagának” lehet nevezni. Természetesen „vívmány”, hogy egy Demokrata című kiadvány minden számában zsidózik. Természetesen „vívmány” a jobboldali sajtó zsidózása. Az antiszemitizmus olyan méretek ért el, hogy a német lapok csodálkoznak azon, miként engedhetik meg ezt a magyar hatóságok. Nem beszélve a szétrombolt zsidó temetőkről, ami természetesen úgy van beállítva, mint ifjú suhancok időtöltése. Persze ide tartozik az is, hogy a magyar miniszterelnököt a nyilas kiadványok nyíltan bibsinek nevezik.
Mi ez, tisztelt Elnök Úr? Szólásszabadság? Sajtóvélemény? Csupa szabad vélemény-nyilvánítás? A férjem nem mer kimenni egy labdarúgó-mérkőzésre, amikor játszik a Nyíregyháza, mert nem biztos abban, hogy egészségesen fog hazajönni. És ahogy olvasom, a drága Jóisten őrizze meg azokat is, akik egy MTK-mérkőzésre kimennek! Mi ez, ha nem félelem? De ez már volt a magyar történelemben. Gondolom, az Elnök Úr jogászként jobban érti ezeket a dolgokat. Ám nem tesz semmit, mint vezető azért, hogy ilyesmi ne történjen meg soha: hallgat és hivatkozik a magyar demokrácia vívmányaira.
Tudom, egy államelnököt nem nagyon illik kritizálni. Én sem tenném, ha nem lennék zsidó származású magyar állampolgár. De tekintettel arra, hogy az vagyok, nem mindent tudok megköszönni Sólyom úrnak. Remélem, ő is megérti, miért.
Weinberger Katalin, Nyíregyháza
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!