Népszavazás után

Mert mit is várt a politika egy olyan kérdésre, hogy akarsz-e fizetni? Várhatta volna elsöprő fölénnyel azt, hogy igen? Persze a kérdés megszerkesztése már eleve olyan volt, hogy az igen volt rá a pénztárcánkat érintő válasz!
A népszavazás állítólag népi kezdeményezés volt, erős fideszes hátszéllel, és törvényszerű volt, hogy a „zemberek” a magyar emberek, ha lehet, nem akarnak fizetni.
Azért ahhoz, hogy ezt a kérdést alaposabban körbe tudjuk járni, messzebbre kell mennünk.
Valahova, arra az időpontra, amikor a kormány a vizitdíjat, kórházi napidíjat bevezette.
Az akkori kommunikáció egész egyszerűen katasztrofális volt.
Nem volt magyarázat, nem mondták el, hogy egyrészt, ha száz forint a bevétel, és ehhez képest százhúszat költünk, akkor valamit tenni kell, másrészt, hogy bizony a kórházak is, az OEP is sok mindent fontosabbnak tartott, mint azt, hogy a gazdálkodás egyensúlyban maradjon.
Ehhez képest mit hallottunk? Azt, hogy az SZDSZ képviselői arról kezdtek beszélni, hogy semmi sincs ingyen?!  Arról, hogy mindennek ára van! Mondták ezt azoknak, akik vagy egész életükben fizettek, és most – kis túlzással fogalmazva – tengődnek nyugdíjból, és azoknak, akik most is tébét fizetnek, és nem is keveset! Arról az aprócska tényről már nem is beszélve, hogy a kórházakat bizonyos orvosok hitbizományként kezelték, és kezelik ma is.
Hát, azt hiszem, ezek voltak azok a dolgok, amik pestiesen szólva „kiverték a biztosítékot”!
Odáig már el sem mernék menni, hogy az igen tisztelt Alkotmánybíróság engedélyt adott egy olyan kérdés népszavazására, ami érinti a költségvetést.
Most, hogy elsöprő erejű volt a fizetni nem akarók aránya, a Fidesz-szóvivő, megmondó emberei, ártatlan, ibolyakék szemekkel arról beszélnek, hogy át kell csoportosítani a költségvetés egyes tételeit, és azokat a kieső tételekre fordítani!
Most akkor hogyan is van ez, igen tisztelt Alkotmánybíróság? Érinti a költségvetést vagy nem? Kell-e pótolni az elmaradó bevételt vagy nem?
Az embereknek tudomásul kellene venni, hogy már megint, és ismét „megvezették” őket! Hiszen ez a készülődés már réges régen nem a háromszáz forintokról szól, és még csak nem is a tandíjról, hiszen jelenleg is az egyetemek hallgatóinak több mint a fele fizetős képzésen vesz részt! Nem! A kérdés arról szól, hogy a Gyurcsány-kormányt minél jobban megpróbálja – pártjával együtt – az a volt miniszterelnök ellehetetleníteni, aki egyszer – mondom: egyszer! – véletlenül választást nyert. Na, azt sem önmaga, hanem a kisgazdák komoly segítségével. Ő egész egyszerűen nem képes belenyugodni abba a ténybe, hogy nem ő a miniszterelnök.
Közben a konvergenciaprogram menne előre, ha nem kellene minden lépést sokszor megtenni azért, mert a mai Magyarországon az ellenzék ellenség!
Talán még időben van, és a kormányzó pártok észbe kapnak! A liberálisok leveszik gőgös álarcukat, a szocik meg egy kicsit megrázzák magukat, és elmagyarázzák, mit miért kell tenni, és minek milyen következményei vannak.
Ha ezt nem teszik meg, akkor a 2010-es, már igazán tétre menő parlamenti választás egyértelmű lesz! Győz az a párt, amelyiknek a hatalom érdekében semmi sem drága! Még – legalább is szóban – a baloldali hívószavakat is magáénak vallja – persze csak addig, amíg nem győz!
Ha győznek, akkor majd ismét megláthatjuk, hogy az ő hitvallásuk szerint mi a „demokrácia”
Ha csak fel nem ébredünk addig! Még van idő! Van idő?
László Ádámné, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!