Jelenetek a Markó utcából

A Fővárosi Bíróság csütörtöki közleményében tudatta, hogy szerdán minden a legnagyobb rendben zajlott: „a Magyar Gárda tárgyalótermen kívül maradt tagjai semmilyen módon nem befolyásolhatták a tárgyalóterembe való bejutást”. Ehhez képest több újságíró beszámolt a terem előterében lezajlott lökdösődésről, ordítozásról, sőt, valaki egy videofelvételt is föltett az internetre, melyen világosan látszik, hogyan akadályozzák meg a fekete-fehér egyenruhások, hogy cigányok és balos beütésű médiumok tudósítói is bemenjenek a tárgyalásra. A filmen egy vadnyugati kocsma hangulata elevenedik meg, néhány másodperccel a tömegverekedés előtt, és tulajdonképpen csak a gárda példás önfegyelmének köszönhető, hogy a rendőrök érkezéséig nem ruházták meg az Országos Cigány Önkormányzat vezetőjét, Kolompár Orbánt, holott minden okuk meglett volna rá. Mint ismeretes, az OCÖ közel hetvenezer aláírást gyűjtött össze a Magyar Gárda ellen, továbbá levelekkel bombázta a politikai elit tagjait, kérve, hogy törvénnyel tiltsák meg félkatonai szervezetek működését.
Kolompár és bandája tehát a gárda ellensége, az ellenséggel pedig az igaz magyar ember úgy bánik el, ahogyan tud. Kevésbé igaz magyarok ugyan képtelenségnek tartanák, hogy a magyar főváros bíróságán is kommandírozni lehessen, de hát a gárda többek között attól hagyományőrző, hogy nemcsak külsőségekben őrzi a nyilas hagyományt, és attól polgárvédő, hogy pontosan érzékeli, mit jelentenek mifelénk olyan fogalmak, mint polgári demokrácia, rendvédelem, igazságszolgáltatás.
Maradjunk az utóbbinál. A Fővárosi Bíróság szemrebbenés nélkül közli, nincs eszköze rá, hogy felmérje, egy adott tárgyaláson milyen létszámú hallgatóság kíván részt venni. Persze, ha megkérdeztek volna egy járókelőt a Markó utcában, az ugyanazt mondja, amit korábban a BRFK, hogy tudniillik tessék a legnagyobb termet kinyitni, mert a „Jobbik” 2-300 emberét fogja elküldeni, és akkor még nem számoltuk ifjabb Hegedűs Lóránt, meg Budaházy törzsközönségét. A magyar bíróságok vezetőit azonban nem olyan fából faragták, hogy felüljenek kósza híreknek. Ők dafke nem kértek belső rendőri biztosítást sem, hogy „még a látszatát is elkerüljék annak, hogy ilyen módon próbálják befolyásolni az eljárás nyilvánosságát”.
Ezt a látszatot sikerült elkerülni. Hogy aztán a látszat, ami keletkezett, az vajon gyávaság-e, politikai helyezkedés, vagy szimpla hozzá nem értés, azt nem tudom, és nem is próbálom kitalálni, mert a magyar bíróságok nagyon bírják a kritikát, viszont a kritizálókat nagyon nem. Mindenesetre, ha a legenyhébb verziót fogadjuk el, akkor is kétséges, megbirkóznak-e majd a jogi feladvánnyal. Hogy tudniillik a gárdamozgalom, meg a gárda egyesület tényleg két különböző entitás-e, avagy egyazon lobogó színe és fonákja. Más szóval, ha a gárda dübörög Tatárszentgyörgyön, Érpatakon, „magánemberként” Kerepesen, azért felelős-e az egyesület, s ha igen, szabad-e feloszlatni, nem sérül-e tőle végzetesen a véleménynyilvánítás szabadsága.
A kérdés bonyolult. Tán még egy jó arcú gárdaparancsnok is belezavarodna, ha nem állna mellette jogász, és egy olyan formátumú politikus, mint Für Lajos egykori honvédelmi miniszter. A gárdista lányok atyai ölelésű pártfogója, akire természetesen a gyerekünket is rábíznánk.

R. Székely Julianna 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!