Reese Witherspoon: sokszor még most is olyan érzésem van, hogy nincs pénzem albérletre

 A hírek szerint Reese szíve lassan összeforr, és egy másik szívdöglesztő kollégájával, Jake Gyllenhaallal randizgat. Új szakmai kihívást is talált, saját produkciós cégével igényes független filmeket gyárt, mint a Penelope, melynek ifjú hősnőjét – látványos szépséghiba alakjában – családi átok sújtja, melyet csak az igaz szeretet törhet meg. Egy bulvárriporter is érdeklődik Penelope kisasszony (Christina Ricci) titka iránt, ezért felbérel egy jóképű szélhámost (James McAvoy), csavarja el a lány fejét – az akció pedig túl jól sikerül... Reese Witherspoont ezúttal egy kedves mellékszerepben láthatjuk a filmben, melynek producere is volt, és amelyről a MoviesOnline.com filmes portálnak mesélt.

 

l A Penelope volt az első független film, amelyet produkciós cége készített?
– Igen, bár mi voltunk a Doktor Szöszi 2. producerei, ez az első film, amelyet teljes egészében mi készítettünk, mi találtuk a forgatókönyvet, mi kértük fel a rendezőt.
l Miért döntött úgy, hogy belevág ebbe a munkába?
– Elsősorban azért, mert tetszett a forgatókönyv. Számunkra egyszerűen tökéletes volt, elbűvölő és élvezetes film készülhetett belőle. A történet középpontjában egy ragyogó nő áll, aki erős és elszánt, de nehéz utat kell megtennie, hogy végül megtalálja önmagát.
l Sosem gondolt arra, hogy ezt a szerepet saját maga játssza el?
– Dehogyisnem. Aztán annyi minden összejött, amikor a forgatás kezdődött, hogy úgy döntöttünk, inkább keresünk valaki mást a szerepre. De mivel mindenképp szerettem volna részt venni a munkában, egy kisebb szerepet kaptam, amelyet nagyon élveztem.
l Hogyan alakította ki a karakterét? Eredetileg is így írták meg a szerepet, vagy ön találta ki ezt a csodabogár motoros csajszit a fura frizurával?
– Ismertem valakit, aki nagyon hasonlít erre a szereplőre. Így nem tettem mást, mint leutánoztam őt. Irtó vicces volt, London utcáin kellett fel s alá motoroznom egy robogón. Ehhez jött még az őrült haj, hogy mókásabb legyek.
l Ritkán játszik mellékszerepeket. Élvezte, hogy most nem ön van a középpontban, nem az ön vállára nehezedik az egész film terhe? Csak bejött, leforgatta a jeleneteit, és kész is volt.
– Igen, bár a terhet így is cipelem, csak most más miatt. [nevet] Amiatt, hogy miként lesz majd a forgalmazás meg hasonlók. Nagyon szórakoztató és roppant felszabadító érzés volt mellékszerepet játszani. Pályám elején sokszor voltam mellékszereplő, ezért is esett jól egy kicsit visszatérni ehhez. Szeretem az ilyen szerepeket.
l Miért választotta Christina Riccit a főszerepre?
– Ő jutott eszembe elsőként. Elsősorban azért szeretem Christinát, mert intelligensen játszik. Mindig okos nőket alakít, akik emellett nagyon határozottak, szellemesek és roppant bájosak is. Évekig jártunk együtt meghallgatásokra. Sokszor ültünk egymás mellett arra várva, hogy kiderüljön, beválogattak-e az épp aktuális filmbe. Jó volt végre közös munkába fogni, amiről már évek óta álmodoztunk.
l És James McAvoy?
– Úgy gondolom, óriási mázlink volt, hogy Jamest meg tudtuk nyerni erre a szerepre. Akkoriban még azt sem tudtam, hogy ő egyáltalán kicsoda. Mostanra viszont már nagy sztár lett, és azzal szoktam ugratni, hogy „én még akkor kaptalak meg, amikor olcsó voltál!” [nevet] Soha többé nem lesz lehetőségem arra, hogy őt még egyszer megnyerhessem egy szerepre. Igazán nagy színész, és boldog vagyok, hogy végre ilyen sikeres lett. Sokoldalú tehetség, aki ugyanolyan ügyesen el tudja hitetni a nézővel, hogy orvos, mint azt, hogy szuperkém. Ugyanakkor csodálatos ember is.
l Mit szeretett igazán a producerkedésben? Sok színésztől hallani, hogy mennyire vonzza őket a filmkészítés. Sokan esetleg el is jutnak odáig, hogy csinálnak egy filmet, azonban a legtöbben ezzel be is fejezik.
– Szerintem ez teljesen természetes így. Legalább tizenöt éve dolgozom a filmszakmában. Ha az ember része lesz ennek az iparnak, képes annyira magával ragadni, hogy gyakran már azt sem tudja eldönteni, mi tetszik a legjobban – a világosítás, az operatőrködés vagy épp a szereplőválogatás. Jómagam sokat dolgoztam már filmek előkészítésén és forgatókönyvíráson. Ez rengeteget segített a produkciós cégemnél, mert nagyjából megmutatta, mitől működik, vagy épp nem működik egy forgatókönyv. A legizgalmasabb volt részt venni a gyártási munkában. Tengernyi problémát kellett megoldanunk. És ez nem csak érdekes, hanem nagyon tanulságos is volt számomra. Sokat tanultam a vágásról, zenéről és olyan dolgokról, amelyekkel nem kerülök nap mint nap kapcsolatba, mert ezekből teljesen kihagyják a színészeket.
l Jelenleg Vince Vaughnnal a Négy karácsony című vígjátékot forgatja. Milyen szerepet játszik ebben a filmben?
– Én vagyok Kate Kincaid, Vince filmbeli barátnője. Ez egy különös kapcsolat, mert megállapodnak abban, hogy nem tartják a kapcsolatot a családjaikkal. Minden karácsonykor elutaznak valahová, és sajátos elképzelésük van az életről – úgy gondolják, soha nem akarnak házasságot kötni, sosem lesz gyerekük, és így teljes az életük. De egyszer úgy hozza a sors, hogy haza kell menniük. Mivel mindkettőjük szülei elváltak, egy nap négy helyen kell karácsonyozniuk.
l Igaz, hogy teljesen mindegy, mi a történet, Vince Vaughn mindig improvizál? Milyen volt a forgatás? [A lapok a két szögesen eltérő személyiségű sztár összeférhetetlenségéről cikkeztek.]
– Nagyszerű. Vince csodálatos kolléga. Nagyon inspiráló és nyitott egyéniség. Őszintén megmondom, rettegtem az első forgatási naptól. Féltem attól, hogy nem tudok majd reagálni a poénáradatára, de szerencsére volt elég időnk. Öt hónapig dolgoztunk a poénokon egy szobában. Sikerült hozzászoknom a személyiségéhez és a gyors észjárásához. Egyszer azt mondtam neki, „nem lehet olyan gyorsan beszélni, mint amilyen gyorsan az agyad jár!” Egyszerűen képtelenség lépést tartani vele. Néha előfordul, hogy visz-
sza tudok vágni valami frappánsat, de ezzel már a szellemi képességeim határait feszegetem. Ilyenkor mindig arra gondolok, „igen, végre nekem is sikerült elsütnöm egy poént!” [nevet] Talán kétszer fordult elő az egész forgatás alatt. Amíg ő hat poént elsüt, addig én örülök, ha kettőt.
– Vaughn magassága is elég komoly kihívást jelent, a maga majd’ két méterével. Volt olyan jelenetük, ahol szemtől szembe, vagy mondjam inkább „szemtől köldökbe” álltak egymással?
– Azt hiszem, a fejem búbja talán egy szintben van a hónaljával. Az volt a titok, hogy volt egy zöldséges ládám a forgatáson, ez volt Reese ládikája, melyet mindenhova cipeltem magammal, és mindig ráálltam, ha Vince mellett volt dolgom.
l Hol tartja az Oscar-díját?
– Először arra gondoltam, hogy ajtókopogtatót, vagy esetleg nyakláncot csináltatok belőle, de egyik megoldás sem tűnt túl praktikusnak, így most jobb híján a nappaliban tartom.
l Mint Oscar-díjas, másként áll neki egy-egy forgatókönyv elolvasásának?
– Úgy gondolom, mindig előre kell tekinteni, ahogy azt mindig is tettem. Sosem hagyom, hogy bármi megállítson. Az életben az maradsz, aki vagy, akivé felnőttél. Sokszor még most is olyan érzésem van, hogy alig engedhetek meg magamnak egy albérletet. [nevet] És, hogy mi alapján választok ki egy filmet? Úgy vélem, az alapján, ahol épp az életemben tartok. Hogy épp min mentem keresztül a közelmúltban, hatással van arra, hogy milyen munkát vállalok el. Érdekes, hogy a jó dolgok mindig megtalálnak, és hogy miként vonzza magához az ember azokat a dolgokat a munkában, amelyek a való életben is aktuálisan foglalkoztatják.
l Mi volt a legjobb tanács, amit valaha a karrierjével kapcsolatban kapott, és kitől kapta?
– Azt hiszem, a legjobb az volt, ami úgy szólt: „ne mulassz el egyetlen alkalmat sem arra, hogy csendben maradj!” Ez igen jó tanácsnak bizonyult. A nagyapám mondta ezt nekem mindig, bár igazából ő úgy mondta, hogy „ne mulassz el egyetlen alkalmat se, hogy befogd a szád.” Egyszer pedig azt tanácsolta nekem valaki, „légy mindig nagyon kedves az emberekhez, különösen azokhoz, akik felveszik a telefonokat, mert pár év múlva ők lesznek a főnökeid!”És ez olyannyira igaz, hogy sokszor meg is történik.
l Van-e kedvenc pillanata valamelyik Oscar-díj-átadásról?
– Emlékszem, nagyon tetszett Jodie Foster beszéde, és amit az anyukájáról mondott. Nagyon inspiráló volt, nagyon őszinte. Gondolkozom, volt-e még más? Ott voltam, amikor Halle Berry elsírta magát, és én is vele együtt sírtam, csak sírtam és sírtam. Nagyon megindító volt. A mellettem ülők meg folyamatosan bökdöstek, hogy „fejezd már be az egéritatást!” [nevet]

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!