Csak a szöveg kell, meg banánnal töltött csiga
A TV2 a Született feleségek után a Popdarálóval erősített a legkevésbé tévézésre tartogatott péntek este, és rögtön utána a szilveszterkor debütált Beugrót is elindította végre. Ha már szeretnék megfogni a nézőket ezen a hendikepes estén, nem értem, kinek jó az, hogy úgy lesz élvezetesebb a műsor, ahogy egyre későbbre jár. Eleve mindent késve indítanak, amit egyszerű szemtelenségnek tartok, mert semmi rendkívüli esemény nem befolyásolta az adásmenetet. Miért nem írnak akkor öt perccel későbbi időpontot a tévéújságba? Hogy észrevétlenül lenyomjanak a torkunkon még két tamponreklámot?
A Popdaráló szellemes reklámjához képest (srác a hátsó ülésen halandzsázza az Azok a boldog szép napokat, mire a haverjai kiteszik a kocsiból) az első adáson nem gurultam a röhögéstől. A műsor az énektudás helyett a szövegismeretet díjazza – a jelentkezők ezt komolyan is vették… Vajon mennyi rádiót kell ahhoz hallgatni, hogy valaki tudja Orsitól a Ha lemegy a nap 25. sorát? Vagy hogy Zoltán Erika Szerelemre születtemjéből ne felejtsen ki egyetlen egy s-betűt („Félve néztem rád, s te visszanéztél rám”). 3 milliós fődíj ide vagy oda, ez még annyira sem drámai, mint hogy melyik széfet nyissuk ki, jaj csak nehogy a bombásat. De hát a TV2 egy megbukott külföldi formátum licencét vette meg – talán olyan olcsón adták, hogy nem lehetett otthagyni, és/vagy azt hitték, a magyar nézők még megeszik az amerikaiak kukájából guberált resztlit, de minimum lerágják róla a maradékot.
Ha már a feszültségkeltés nem jön össze, legalább a humorra építhetnének, ebben Kovács Áron műsorvezetőnek komoly szerepe lehet, ha még jobban belehúz a poénkodásba. Mert nem lehet (túl sokáig) csak azon derülni, hogy szinte minden lelkes versenyző hangicsálásától megindulnak az Alpokban a gleccserek. De hogy az előéneklők és még a sztárvendég Dobrády Ákos is megcsúsztak-e, vagy csak ennyire elszúrták a hangosítást, esetleg a monitort (a saját hangjukat sem hallották), nem tudom. A Megasztárban magasra rakták a lécet, ráadásul az élő adás volt.
A versenyzőknek nem drukkolhatunk szívből, hiszen a nevükön túl semmit sem tudhatunk meg róluk, személytelenül meg vannak számozva. Nem csak szimpatikusabb lett volna, ha a (bece)nevüket írják ki rájuk, de praktikus is, hogy a műsorvezető se Zsoltozza le Róbertet. Persze találomra válogattak aki a közönségből játékosokat, aztán egyikük mindjárt rittyentett egy Korda-magánszámot... A látvány viszont igényes és tetszetős színpadképestől, táncoslányostól, és nem kellene annyit szabadkozni a rózsaszínért se. Az is pozitív, hogy az egyel korábbi műsorsávban döcögő Csináljuk a fesztivált! dalainál egy generációval fiatalabb slágereket hallhattunk, a műsorba belefért még Máté Péter és már Baby Gaby is, köztük az LGT-vel és az Eddával.
A Popdarálót követő Beugró Pokorny Liával, Rudolf Péterrel, Kálloy-Molnár Péterrel, Szabó Győzővel és a műsorvezető szerepében Novák Péterrel újfent zseniális volt. A szobánkba hozta a színházat, de nem az előadások méltóságát, a statikus színházi közvetítéseket, hanem a színjátszás örömét, az improvizáció varázsát, a helyzetgyakorlatok humorát. Ebbe belefér, hogy nem minden jelenet sikerül tökéletesre, sokszor újra is kezdik, mégis a kiváló rendezésnek-vágásnak hála a műsor szusszanásnyi szünetet sem hagy a nevetőizmoknak. Ahogy Rudolf Péter francia séfet imitálva a banánnal töltött csigát készítette (meghámozta a banánt, aztán betuszkolta a kilakoltatott csigaházba), azért a műsorért tényleg megéri otthon maradni minden péntek este.
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!