Az olimpiára készülő birkózók között találunk egy húszéves fiatalembert, Lőrincz Tamást, aki két évvel ezelőtt az ismeretlenség homályából robbant be a nemzetközi birkózóéletbe. A Moszkvában rendezett Eb-re ezt a fiatalembert tanulni vitték ki, de végül is a nebulóból tanár lett, mert mindenkit leiskolázva óriási meglepetésre kontinensbajnoki aranyat szerzett. Lőrincz akkor nemcsak azzal keltett meglepetést, hogy váratlanul Európa-bajnok lett, hanem azzal is, hogy olyan neveket győzött le, akik meghatározói a 66 kilós súlycsoportnak. A tavalyi világbajnokságon az ötödikként végzett, és ez a helyezés elegendő volt a pekingi olimpia kvalifikációjához. Nemrég pedig a Szombathelyen rendezett Grand Prix-n végzett az élen legyőzve a világ- és olimpiai bajnokot, valamint egy olimpiai ezüstérmes sokszoros kontinenselsőt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen úton jutott el ez a ceglédi fiatalember a mostani sikerekig.




Miként került kapcsolatba ezzel a férfias sportággal?
– Nem szégyellem bevallani, iszonytatóan rossz gyerek voltam, és hogy elevenségemet levezessék, szüleim úgy döntöttek, olyan kezekbe adnak, ahol meg fognak regulázni. Erre a legalkalmasabbnak a birkózást találták. Nem egészen hétévesen kerültem a ceglédi birkózók közé.
Rögtön észrevették, hogy tehetsége van ehhez a sportághoz?
– Elevenségemet azt azonnal kiszúrták, ezért néha dupla tréningeken kellett részt vennem, és mire hazaértem, nem maradt energiám a rosszalkodásra. Ami meg a konkrét kérdést illeti, már hétévesen, néhány hónappal a kezdés után részt vettem versenyeken.
Már akkor látszott, hogy miből lesz a cserebogár?
– Az első versenyemen nagyon elkalapáltak, a másodikon viszont a harmadik lettem, a harmadik versenyt pedig megnyertem.
Innen már egyenes volt az út?
– Ezt követően sorra nyertem a korosztályos versenyeket, de igazán akkor kezdett el forogni a nevem, amikor Pestre kerültem a Mr. Tus birkózóiskolába, amelynek névadója a századik magyar olimpiai aranyérem birtokosa és a szövetség elnöke, dr. Hegedűs Csaba. Egyébként neki sokat köszönhetek, mert az ő ajánlására jutottam ki két évvel ezelőtt az orosz fővárosba, az Eb-re.
A kötöttfogásúak között vitézkedik. A másik szakággal, a szabaddal nem is próbálkozott?
– Nálunk Cegléden mind a két fogásnemet tanítják a kezdőknek, hogy megismerjék a birkózás összes csínját-bínját. Eleinte mind a két fogásnem versenyein rajthoz álltam, aztán edzőim észrevették, hogy a kötöttfogás fekszik nekem jobban, így 12 éves koromtól kezdve ezt a szakágat űzöm.
Moszkvában nagy meglepetést okozott. Most ezt megfejelte néhány nappal ezelőtt Szombathelyen is. Melyik verseny volt a nehezebb?
– Lehet, hogy most sokan meglepődnek, de a szombathelyit tartom a nagyobb sikernek, mert úgy érzem, ez a Grand Prix jóval erősebb mezőnyt vonultatott fel, mint a moszkvai, és lehet, hogy erősebb volt, mint amilyen Pekingben lesz. Megmagyarázom. Moszkvában engem senki nem ismert 2006-ban, ezért olyan pimasz akciókat is végrehajtottam a nagy nevek ellen, amilyenekre ők nem számítottak, most viszont már ismertek engem az ellenfelek, és igencsak oda kellett figyelnem, hogy mivel próbálkozom ellenük.
Moszkvában óriási meglepetést jelentett az, hogy legyőzte a török Eroglut, aki sokszoros Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes. Szombathelyen ismét szembekerült vele, megint legyőzte, de a döntőben nem kisebb név várt önre, mint az athéni olimpiai bajnok, egyben múlt évi világbajnok azeri Farid Manszurov. Milyen reményekkel lépett ellene a szőnyegre?
– Hála istennek megmaradt az a felfogásom, hogy senkitől nem szabad megijedni. Most viszont egy kicsit ideges voltam, de nem az ellenfelektől, hanem a vállsérülésem miatt. Szerencsémre a doktor úr „összestoppolt”, s ez nem látszott a birkózásomon, nagy csatában sikerült legyőznöm a világ egyik legjobbjának tartott versenyzőt.
Hogyan látja a pekingi esélyeket?
– Hallatlanul erős mezőny jön össze, hiszen ha az ember megnézi azokat, akik a kvalifikációt már megszerezték, akkor két kéz is kell hozzá, hogy megszámolja az esélyesek táborát.
Kanyarodjunk egy pillanatra visz-
sza a kezdetekhez. Hány kilós súlycsoportban indult először, amikor rajthoz állt?
– Azt hiszem, 22 kiló lehettem.
Most a 66 kilósok között gyúrja az ellenfeleket. Nehezen hozza a súlyát?
– Általában úgy 5-6 kilót kell fogyasztanom egy-egy verseny előtt, de szerencsére könnyen lejön rólam a felesleg. Pedig imádok enni.
Sokat koplal, és a diétát az édesanyja ellenőrzi?
– Nem én, mert sokszor a mamám látva a koplalásomat azt mondja, egyél egy kis levest, egyél ebből a húsból, és én ilyenkor szomorúan, de eltolom magamtól a tálat. De úgy tűnik, megéri az aszkéta életmód.
Ha van szabadideje, azt mivel tölti a legszívesebben?
– Pecázással, kiülök ilyenkor a partra, és a jó levegőn elvagyok.
Mi volt eddig a legnagyobb fogása a vízparton, és a birkózó zőnyegen?
– Sajnos egy négykilós potykánál nagyobbat még nem sikerült kifognom, a birkózószőnyegen pedig megítélésem szerint eddig Eroglu és Manszurov volt a legnagyobb hal, aki fennakadt a horgomon. 

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!