Fidesz-flört a szélsőjobbal

A valós ok ezzel összefügg, de messzebbre vezet: e félkatonai gárda félelemkeltő akciói árthatnak a jobboldal vezető pártjának, ha elriasztják tőle a majdani voksolások  részvevőit. Úgy tudni, a kilépők nem is annyira a jelenlegi pártelnök Vona Gábor tevékenységét elégelték meg, mint inkább Bíber József Tiborét, aki Vona konkurensének számít és a cigányellenes akciók szellemi megalapozója. Bíber 2001-ben a MIÉP-ben kezdett politizálni, Csurka kedvencének tartották, alig pár hónap után szolnoki városi elnök, majd megyei pártelnök lett. 2002-ben szakított Csurkával, akinek elsősorban azt rótta fel, hogy a párt képviselőjelöltjeit visszaléptette a Fidesz javára. Ezután csatlakozott a Jobbikhoz: ő foglalta össze az új szélsőséges párt sokakat a nácik alapvetésére emlékeztető nézetrendszerét. „Szó szerint a következőt állítom: a cigányságnak vérfertőzés  útján degenerálódó, ősközösségi eredetű szubkultúrában élő rétege termeli ki magából a cigánybűnözés egy részét, amelyben a vérfertőzésből származó, majd a bűn útjára lépő utódok esetében a genetika is szerepet játszhat… Magyar szakos tanárként állítom, hogy ebbe az állításomba nem lehet belekötni…” Bíber volt az, aki Olaszliszkán, a tragédia színhelyén, a temetésen mondott gyújtó hangú gyászbeszédben a cigányvezetőkhöz is szólt, akiket „kiskorú nebulóknak” kell tekinteni: meg kell hallgatniuk tanáruk jogos feddő dörgedelmeit… mert történhetne ez másként is. A szemet szemért, fogat fogért elv alapján…   
Mindenesetre a három alapító – köztük Kovács Dávid a Jobbik első elnöke – távozása forrásaink szerint nem igazán lepte meg a Fideszt, amelynek egyik képviselőjétől Brüsszelben, az Európa Parlament folyosóján  állítólag már megkérdezték: nem kell-e egyes magyar falvakban etnikai összeütközésektől tartani. A jobboldal vezető pártja ma ismételt fazonkiigazításokkal folytatja az elmúlt 18 esztendő folyamatos stílusváltásait. Célja, hogy megőrizze azok mennél nagyobb részének bizalmát, akik március 9-én először szavaztak rá, pontosabban az általa javasolt igenekre, ám egyszersmind a szélsőjobb közönséget is befolyása alatt tarthassa, ne engedje át senkinek. Ezért is szólítja meg esetenként ugyanúgy a szélsőségeseket, mint a Jobbik – mutatott rá a napokban egy internetes honlapon ismertetett dolgozatában Varga László szocialista országgyűlési képviselő: „Orbán szenvedélybeteg módjára ragaszkodik a szélsőségesekhez” – húzta alá. Úgy értékelte, nem véletlen, hogy miután a Jobbik olyan szórólapot közölt, amelynek címe Népítélet – és amely egyes kormánytagokat bilincsbe verve ábrázol – Orbán március 15-ei  beszédében ugyancsak „népítéletnek” minősítette a népszavazást.
Több helyütt is lehetett spekulációt olvasni arról, hogy a pártvezető e beszédét régi barátja,  a (Széles Gábor által tulajdonolt)  Magyar Hírlap publicistája,  Bayer Zsolt írta. A „pártelnökhöz közel álló források” ezt cáfolták (annyit ismertek el hogy „van egy team, amely beszédvázlatokat készít Orbánnak”, de tartózkodtak a team tagjainak megnevezésétől). Ám a cáfolat szerzői nem tudták megmagyarázni az Orbán-beszéd és Bayer előző napi sajtójegyzete szóhasználatbeli egybeesését: mindketten Petőfi március idusából származó naplójegyzetéből ugyanazt a félmondatot idézték: „a nagyméltóságú helytartótanács reszketni méltóztatott”. 
Akár társszerző volt Bayer, akár nem, a legkisebb példányszámú országos napilapban   szerdán megjelent gátlástalanul zsidózó cikke megdöbbentő kordukumentum a rasszista irracionalitás túléléséről. Némelyeket  akár a negyvenes évek nyilas lapjának hangvételére emlékeztethet e cikk, amelyhez hasonlót csupán a külföldi szerverről működtetett Kurucinfo enged meg magának („…jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink-értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust”) . És  párhuzamos gondolatsorokat  ébreszthet  egy másik cikk is, amely a Demokrata legutóbbi számában jelent meg: szerzője a főszerkesztő, Bencsik András, akinek interjúkéréseit a jobboldali vezető párt csúcsáról még sosem utasították vissza. Bencsik  mosodába viszi a Magyar Gárdát és patyolattisztává varázsolja. „A bírósági hisztéria világosan megmutatta, hogy  itt semmiféle fenyegetésről nincs szó… Azt hiszem, a helyzetet legpontosabban az a jelenet fejezi ki, amint a tiszteletreméltó Für Lajos helyet foglal az ülésterem első sorában a csinos gárdistanők között. Ugyan mitől kell itt félni? Leszögezhetjük: jogállamban sem a gárda mozgalmat, sem az egyesületet nem lehet betiltani.”
Nem kizárt, hogy ennyiben a szerző realista módon érzékelteti a hazai igaz-ságszolgáltatás helyzetét, amikor elmarasztalhatatlannak minősíti a gárdát, hozzátéve: „ne is sajátítsa ki senki, mert olyan kincs ez, amely mindenkié”. Ő csak tudja, hisz az egyik alapító. És ha igaz az, hogy egy párt vezetője  szenvedélyesen ragaszkodik a szélsőségesekhez (is), akkor az illető pártnak is  szüksége lehet még Dósa őrnagy félkatonáira…

B. B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!