Kész ráfázás a fordított áfázás

Az amúgy logikus módosítás az volt Vadász Iván, a Magyar Pénzügyi Szolgáltatók és Adószakértők Egyesülétének alelnöke szerint, hogy éppen azokon a területeken, ahol jellemző az áfa „eltüntetése” a különféle ügyletek során, ott vezessék be a fordított adózás rendszerét. Vagyis az áfát a vevőnek kell befizetnie, vagy levonnia, így nem lesz lehetőség a leginkább 20 százalékos általános forgalmi adóval való csalásra. A bibi csak az volt, hogy a fordított adózás hatálya alá a jogszabály az ingatlanokkal kapcsolatos ügyleteket sorolta – ez meg igencsak széles adóalanyi kört jelent. A fordított áfázás kész ráfázás volt: adózás alá került az ablakmosás, a zárcsere, a takarítás, a fűnyírás vagy egy cölöp felállítása is. A módosítás szerint viszont csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő(!) ingatlan esik a fordított adó hatálya alá: vagyis az épületek felhúzása, szerelése, javítása. Ésszerű változtatást vezetne be a jogszabály a bérbe adott ingatlanok áfamegítélésével kapcsolatban is: elsősorban az önkormányzatokra vonatkozik az, hogy külön választhatják az áfás és áfamentes bérbeadásokat. A módosítás értelmében a szociális bérlakásokat áfamentesen – olcsóbban – adhatják bérbe, míg a vállalkozásnak kiadott ingatlanokat áfával.
Vadász szerint „fellazult” a koalíció által erőltetett értékalapú ingatlanadózás – ha egy önkormányzat nem akarja alkalmazni azt, akkor választhat más lehetőséget is, adott esetben a területalapú adó kivetését, azaz a már amúgy is sok helyütt meglévő a helyi építmény- és telekadót. Jelenleg az érintett helyhatóságok döntő része négyzetméter alapon működteti az adónemet, a módosítás után a települések többsége alighanem megmarad a területalapú adóztatás mellett, és ez egyenlő az egységes, értékalapú ingatlanadó „kimúlásával”. Ma a területalapú módszerrel 862 önkormányzat adóztat a falvakban és városokban, de a „korszerűbb” – értsd: drágább – értékalapút a túl nagy adminisztráció és a valószínűsíthető lakossági morgás miatt nem vezetik be. Ebből 2006-ban Vadász szerint 55 milliárd forint folyt be. Tehát marad minden a régiben. Amúgy a magánszemélyek tulajdonában lévő ingatlanokra vagy 2000 településen kérnek hasonló, kommunális adó címén pénzt, legfeljebb évi 14 000 forintot; országszerte úgy évi 8 milliárd folyik be ebből a helyhatóságok büdzséjébe. Vadász Iván egyébként a napokban komplett adóegyszerűsítési programot is letett javaslatként a kormány elé.
Nos, ezek lennének az „újdonságok”. Vámosi-Nagy Szabolcs, az APEH volt elnökhelyettese másfél éve az Ernst&Young nemzetközi tanácsadó cég pénzügyi igazgatója. Arra a meglehetősen triviális kérdésre, hogy „kérem szépen, nekünk magyaroknak még a gatyánk is rámegy az adózásra?” – a válasza egyértelmű: adózásban bizony „világszínvonalon” állunk. Az adók és járulékok átlagosan 54,4 százalékot visznek el fizetésünkből, ezzel a legfejlettebb országokat tömörítő szervezet, az OECD tagországai közül dobogós, második(!) helyre kerültünk. Az OECD felmérése szerint egy átlagbért kereső munkavállalónál a személyi jövedelemadó, a különböző munkaadói és munkavállalói járulékok bizony a bérköltségnek több mint a felét elviszik. Így csökkentek tavaly a reálbérek és a vásárlóerő is. A harminc országot felölelő listán csak Belgium előz meg bennünket – nem is olyan sokkal: ott az arány 55,2 százalék. Magyarán már nem is igaz a közmondásos „svédországi adózás és albán bérezés”… (A bérezés is jobb a még nem uniós albánnál, az adózás meg – hát igen, azt tudjuk…) Vámosi-Nagy amondó: egészen „különleges” a fejlettebb országok közt a magyar módi, amely szerint mindössze 113 000 fő fizeti a személyi jövedelemadók (szja) harmadát. S 196.000 fő a 80 százalékát – miközben a kis hazában 4,5 millió(!) – amúgy ez sem olyan túl sok – adóköteles állampolgár van nyilvántartva. Egyébként közülük egymillió – a minimálbéresek – eleve az adótörvény alapján nem perkál le adót… A szakember szerint a túlzott adóprogresszivitás sem tesz jót az emberek lelkének… Azaz bár a minimálbér adómentes, túlságosan gyors a váltás: tényleg ingünk-gatyánk rámegy az adózásra, járulékfizetésre… A progresszión már pedig enyhíteni kéne! Vámosi-Nagy szerint bár minél fejlettebb egy állam, annál bonyolultabb a jog- és adórendszere, azért mi még nem vagyunk annyira „fejlettek”, hogy ennyire bonyolultak legyenek a szabályaink, jobb lenne a „szürke zónát” az adózás terén még több alany bevonásával, egyértelműbb szabályokkal fehéríteni. Szerinte az sem öröm, hogy jelenleg 50 adónem létezik – 53-ból nemrég három megszűnt – igaz, alig korábban tíz új „született”… Köztük gyomlálni kéne, erőteljesen. Ez is az egyszerűsítés eszköze lehetne. Úgy látja viszont, hogy az MDF által képviselt egykulcsos adórendszer csak a jobb keresetű középosztálynak lenne üdvös. S bár a környező országokban több helyütt létezik ilyen, ez nem a fejlett országok gyakorlata – ott nincs ilyen.
Az is az adóegyszerűsítés útja, amit Gyurcsány Ferenc kormányfő említ mostanában a tervezett adókönnyítési csomagban: azt, hogy meg kell szüntetni a vállalkozások – amúgy tavaly, a konvergenciaprogrammal létesített – négyszázalékos különadóját. A 16 százalékos társasági adóval így 20 százalék az, ami terheli ma a vállalkozásokat. A különadó „kiirtása” 170-180 milliárd forinttal rontaná a büdzsé bevételét, de versenyképesebbé tenné a vállalkozásokat a gazdaság felpörgetése érdekében, bizalmat keltene az új befektetőkben. Vadász szerint ez az adónem alighanem valóban a múlté lesz, pedig az Alkotmánybíróságon 2006 végén átment – ellentétben az akkor megbukott házipénztár-adóztatással. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) társelnöke és alelnöke, Futó Péter és Rolek Ferenc szerint a versenyképesség érdekében koncentrált tehercsökkentés szükséges: a tébéjárulékokat kell elsősorban csökkenteni, jövőre és 2010-ben 3-3 százalékkal – ez a foglalkoztatás bővülését hozná! A szervezet adócsökkentésének költségvonzata cirka 350 milliárd lenne – míg a kormányfő a jövő évre tervezett adócsökkentés kapcsán 200-250 milliárdos mozgástérről beszél…
Egy fővárosi cég komoly végzettségű és nagy gyakorlatú könyvelője szerint – nevezzük Rózsának – a legtöbb gond abból ered, hogy hosszú esztendők óta év közben is változnak az adószabályok; valamint abból, hogy a pénzügyi kormányzatnak nincs rálátása a valós gazdasági folyamatokra. Így nincs összhang a szabályok és szabályozók közt, ami különösen nem öröm a kis kényszervállalkozások számára. Egyébként szerinte az évközi változtatgatások könyvelőellenesek is, de hát azt azért ugye kisebb kör bánja… Egy réteget emelt ki – a példának okáért – az adózók köréből: a nyugdíjas korban is dolgozókat, köztük nem egy, a 70-en is túl aktív embert, akiknek a megadóztatásánál bizony rengeteg az állami turpisság. Ez pedig kiveri az embereknél a „biztosítékot”. Így az év elejétől egységesen fizetendő havi 4350 forintos egészségbiztosítási járulék például: minden nyugdíjast érint, aki állását megtartotta, s vállalkozása is van. Egészségbiztosításra is kell fizetniük, holott ha karba teszik a kezüket, minden ingyen jár! A saját nyugdíjuk növelésére pedig a törvényes 0,5 százalékot akkor vehetik igénybe kérelemre, ha egész évben dolgoztak és fizettek, magyarán tavaly januártól, míg a törvény tavaly áprilisban lépett hatályba. Azaz olyan az egész, mintha visszamenő hatályú lenne `– márpedig az méltánytalan! Tehát ha a nyugdíjas nem kapott észbe, s nem fizetett már tavaly januártól, hiába dolgozott 9 hónapon át, befizetései elszálltak… Az Orbán-kormány olyan nyugdíjas-foglalkoztatási rendelkezést hozott 2001-ben, amely a nyugdíj és a tovább dolgozó fizetésének összevonását megszüntette. Most már a nyugdíj ugyan adómentes, ám ha valaki dolgozik, akkor összevonva együtt adózik bevétele után, így köny-
nyen áteshet az idős, jó erőben lévő munkavállaló a maximális teherviselés sávjába…

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!