Legyünk végre felnőttek!

Sokan még mindig úgy gondolnak az államra (állam bácsira), mint egy misztikus nagybácsira, akinek ha a kedvében járunk, akkor mindenkinek ad mindenféle jót, ha pedig rosszul viselkedünk, akkor megharagszik ránk, és alig-alig kapunk valamit. Fel kellene már nőni, és megérteni, hogy az állam: mi vagyunk. Mi mindannyian, akik itt élünk az országban. Az államnak nincs pénze, azzal tud gazdálkodni, amit mi adókban, járulékokban befizetünk. Ha több adót fizetünk, akkor többet tud visszaosztani, ha kevesebbet, akkor kevesebbet is kaphatunk. Ez az, amiről érdemes volna társadalmi vitát kezdeni: fizessünk több adót és járulékot, és így az állam (azaz mi) többet költhet(ünk) oktatásra, egészségügyre, nyugdíjra, családtámogatásra, szociális támogatásra stb., vagy fizessünk kevesebb adót, de akkor beszélnünk kell arról is, hogy mire költsünk kevesebbet: oktatásra, egészségügyre, nyugdíjra, családtámogatásra vagy szociális támogatásra. Az gazdaságilag értelmezhetetlen, hogy mi fizessünk kevesebbet, és az állam fizessen többet (pl. egészségügyre), hiszen az állam is mi vagyunk, az ő pénze a mi pénzünk (amit mi fizetünk be, ilyen vagy olyan módon).
Jó lenne, ha tudomásul vennénk, hogy az állam nem egy kívülről ránk erőltetett hatalom. Az állam mi magunk vagyunk, a vezetőit mi választjuk ki magunk közül. Aki elvállalja, hogy részt vesz a társadalom vezetésében, és megkapja a választók bizalmát, megérdemelne annyit, hogy a legjobbat feltételezzük róla, hogy igenis a társadalom érdekében teszi a dolgát. Azon keveseket, akik ezzel visszaélnek (ld. Z-ügy) és lopják az állam pénzét (azaz a mi pénzünket), a mi dolgunk minél előbb leleplezni, és a bűnösöket elítélni – erkölcsileg és a jog útján is.
És jó lenne már végre azt is megérteni, hogy aki megkárosítja az államot (pl. adót csal), az mindannyiunknak kárt okoz, az egész társadalomnak – tehát a saját szüleinek, családjának, barátainak, ismerőseinek is. Aki pedig többet vesz ki a közösből, mint amennyi járna neki, az mindannyiunktól lop, az egész társadalomtól, tehát a saját szüleitől, családjától, barátaitól, ismerőseitől. Az ilyen emberekre nem felnézni kellene, hogy milyen ügyesen becsapták az államot (azaz minket!), hanem lenézni, kiközösíteni. Ez vezethetne el a felelősségteljes gondolkodáshoz.
És ha mindezt átbeszéltük, akkor lenne érdemes népszavazást tartani arról, hogy merre menjünk tovább.
Németh László Marcali,
mérnök-informatikus

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!