Nem vált be a Fidesz frontális támadása, nem jött be a 72 órás
ultimátum, a kormány a konvergenciaharc mellett (gyakran önhibájából,
hajszolt állapota, az állandó csatazaj és tarkóba lihegés miatt) kellő
előkészítés nélkül belekezdett a nagy elosztórendszerek – köztük is
elsőként az egészségügy és a felsőoktatás korszerűsítő átalakításába.
Minthogy a jog sohasem lehetett akadály, ha a vezér (néhány ide-oda történt el- és belátogatás után) új frontot akart nyitni, elővette a népszavazás kártyát, és jól számított: hétből három (a 300 forintos vizitdíj, a kórházi ápolási díj és a felsőoktatási tandíj) kérdés is átment a legmagasabb jogi szitán. Annak ellenére, hogy lényegük, létük vagy nemlétük (t.i.: hogy kell-e fizetnie az állampolgárnak vagy sem, mert ingyen is kaphatja. Csak azt nem tudni, mitől, kitől, merthogy: egyfelől nem költségvetési tétel, másfelől meg nincs már pénz arra, hogy feneketlen kútba dobjunk akár egy petákot is), mindez legjobban a közismert negyedikkel „Akarja-e ön, hogy 2008. május 1-jétől ingyen legyen a sör?”
Több mint 3 millióan nem akarnak egyenként fizetni, csak kollektíven, de ezt még nem tudják, mert azt mondják, amit szerettek hallani, és amit elhittek: fizetni fog az állam, az adókból „összeálló” költségvetésből. Persze számítva annak a több mint 600 ezer nemet mondónak és kb. 4 millió otthon maradottnak az adójára is, akik között biztosan vannak/lesznek olyan tízezrek, akik például mások gyerekeinek a tandíjába, vagy ápolási díjába lesznek kénytelenek „beszállni". Szóval, ha már népszavaztunk, kár volt kihagyni az ingyensör, és a minden 14 éven felülinek hetente alanyi jogon járó lottószelvény kérdését. (Ez utóbbit a Fidesz és Semjén proféta javaslatának megfelelően, szép szóval lehetne elszedni, biztosítva a zrt. vezetőit az üdvözülésről.)
Vége a szavazásnak, és csak reménykedem, hogy a deklamálva triumfáló Orbán – aki szerint az elsöprő részvétel, elsöprő hatású lesz – tudomásul veszi: a népszavazás nem érte el – nem fogja elérni – azt a célt, aminek Orbán szánta: nem képes arra a jogtiprásra, hogy a konkrét kérdésekről szóló népszavazás eredményét csalárdul használva, „elkergethesse” a törvényes kormányt.
Ami pedig az egyre többször rosszkor, rossz helyen és kétértelműen megszólaló államfőt illeti: kéretik a kormány- és pártpolitikára vonatkozó tanácsaival takarékoskodni. Tőle most is (máskor is) a kevesebb több volna. Egyébként: szerintem a kormánynak – és különösen a hónapokig programvitázó platformoknak –, valamint a kormányzó pártoknak ez a pontozásos vereség „kijárt”. Nem volt megrendítő az ütés, nem volt „padlófogás”. A pofon ugyan nagy, de azért mégis gyorsan fel lehet és fel kell hatása alól ocsúdni A 2010-es „címvédő” meccsre a most (is) szerzett tapasztalatokkal jobban – a „megreformálni” szánt területeken működők zömével megegyezve – kell felkészülnie a balközépnek és a középhez közeli jobboldalnak.
Györky Zoltán, Kaposvár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!