Tudja vagy nem tudja

Meg olyannal is, akit arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomott le Barabbás: ők mind a lator áldozatai, s úgy tűnik fel, már régen megbánták, hogy azon a végzetes napon Barabbás szabadon engedését választották – Jézus helyett. Most azonban a Mester szelíden biztatja és egybegyűjti őket, meghallgatja engesztelő könyörgésüket, s arra gondol, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. Ezért aztán meg is ígéri a „nyavalyások” könnyező seregének, együtt elmennek újra Pilátushoz, s ő „új törvényt” kér Pilátustól. Így is tesznek, a helytartónál ott van Barabbás, éppen jó- ízűen lakmároznak drága ételeket, amikor Jézus a nyomorultak élén előadja kérését. Akkor nem tudta a nép, de most már igen, hát kérdezze meg újra Pilátus, kit bocsásson szabadon. Pilátus elcsodálkozott, de ismét odaállt a sokaság elé, s megkérdezte, Barabbást vagy a názáretit bocsássa-e el.
S ekkor  valami váratlan történt: zúgás támadt – mint Karinthy írja –, fölzengett a sokaság, s azt kiáltotta: „Barabbást!” Pedig… pedig, külön-külön mindegyik azt mondta, a „názáretit!”. A Mester elsápadt, s mintha óriási fejnek látta volna a sokaságot, „mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába”, halált kívánva – rá. Pilátus zavarba jött, de Jézus tudta, mit kell tennie: másodszor is föladta magát hóhérainak. Mi pedig Krisztus óta találgatjuk, hogy a nép bölcs-e vagy ostoba, földön járó-e vagy fantaszta, önzetlen-e vagy kapzsi, higgadt-e vagy lobbanékony, engedelmes-e vagy lázadó, hogy tudja-e vagy nem tudja, mit cselekszik.
A Karinthy-novella Krisztus-hőse a második csalódásra is úgy válaszol, mint az elsőre: odaadja föltámadt életét, ami a szó teljes értelmében emberfeletti cselekedet.

Martin József 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!