Sigourney Weaver férfiszerepeket is elvállal

Míg az első akcióhősnőként férfiakat is megszégyenítő bátorsággal és fizikai erővel küzdött földi és földön kívüli gonosz ellen, a magánéletben 25 éve elbűvölő feleség és egy 18 éves lány édesanyja. Az 58 éves, korát teljes mértékben meghazudtoló színésznő legújabb filmjében, a Nyolc tanú című thrillerben egy talpraesett tévés szerkesztőt játszik, aki Spanyolországból tudósít egy csúcstalálkozóról, ahol az amerikai elnök (William Hurt) ellen merényletet kísérelnek meg. A legprofibb titkos ügynökök (Dennis Quaid, Matthew Fox), egy szemtanú turista (Forest Whitaker) és a közvetítőkocsi felvételei talán segíthetnek megtalálni az elkövetőket, és megakadályozni a közelgő újabb, s ezúttal talán végzetes leszámolást. Sigourney jelenleg az Avatar című sci-fi thrillert forgatja, melyről a CinemaBlend.com filmes portálnak is mesél.

 

l Tehát ismét kemény nőt játszik, akárcsak az Alien-filmekben.
– Úgy vélem, a híradós szakmában nem is lehet érvényesülni anélkül, hogy az ember ne lenne kemény és kitartó. Jó néhány napot eltöltöttem az egyik vezető hírcsatornánál, és megkértem az ottaniakat, hogy olvassák el a forgatókönyvet. A szerepemet eredetileg egy férfira írták, de szerintem férfinak egy picikét hisztisre sikeredett. Csak azt próbáltam tenni, amit a híradósok tanácsoltak. Elképesztő hidegvérrel dolgoznak. Végig arra törekszenek, hogy a hírek elsősorban az érzelmekről szóljanak, ők maguk azonban végig érzelemmentesek. Megnéztem az összes szeptember 11-i tévéfelvételt, és arra gondoltam, milyen nagyszerű munkát végeztek ezek az emberek! Talán a felvételek újranézése volt a leghasznosabb dolog, amit tehettem. Rettentő nehéz lehet újságíróként ott ülni a stúdióban, élő adásban, miközben épp válsághelyzet van. Igazság szerint viszont egy ilyen szörnyű tragédia minden hírszerkesztő álma, mert ez ugyanakkor hatalmas szenzáció is.
l A film óta máshogy tekint a médiában dolgozókra?
– Igen, ez egy csodálatos hivatás, és felnézek ezekre az emberekre. Mikor egyetemre jártam, én is gondoltam arra, hogy esetleg újságíró leszek. Színészként is valami hasonlót teszünk, mint ők, belehelyezkedünk egy történetbe, és elmeséljük a saját szemszögünkből, azoknak az embereknek, akik nem voltak jelen. Ugyanezt csinálja egy színész is a szerepével. Azonban a való élet ennél sokkal izgalmasabb.
l Jelenleg az Avatar című filmet forgatja. Milyen érzés az Alien 2. (A bolygó neve: Halál) után 21 évvel ismét együtt dolgozni James Cameronnal?
– Nagyszerű! Megint egészen különleges dolgot alkot, és ő találta ki hozzá még a kamerát is. Nagyon izgalmas lesz ez a film a nézőknek, és valószínűleg fenekestül felforgatja az egész filmipart. Egy komoly történetet 3 dimenzióban végignézni döbbenetesen hatásos lesz.
l Látott már részleteket a filmből?
– Kényszerítettek, hogy nézzem meg a saját jeleneteimet, bár nagyon nem akartam. Így elég sokat láttam belőle. Lenyűgöző! Hatalmas élmény volt részt venni valamiben, ami ennyire… Néha picit úgy éreztem, a jövőben járok, hiszen senki sem csinált még ilyet előttünk.
l Színészként mit jelent önnek egy olyan produkcióban dolgozni, mint az Avatar, amely nagyrészt számítógépes trükkökre támaszkodik?
– Mivel színházi színészként kezdtem, úgy vélem, a digitális mozgásrögzítés nem más, mint az, amit gyerekként is csináltunk. Letakarom ezt az asztalt egy terítővel, és ez most egy kastély lesz. Holnap meg egy barlang. Aztán pedig valami egészen más. Eljátszod, hogy bizonyos tárgyak valami egészen mást képviselnek. A felvétel egy gyakorlatilag üres szobában készült, miközben a színészek speciális ruhát viseltek. A kamera itt volt [kezét az arca elé helyezi], nyolc fényképész készített képeket rólunk, és ott volt még Jim saját fejlesztésű kamerája is, amely megmutatott minket ebben a képzeletbeli világba. Lenyűgöző volt, de egyszer sem volt olyan érzésem, mintha még sose csináltam volna ilyet. Úgy éreztem, mintha csak egy próbán lettem volna, és mindjárt jönnek a díszletek és a kellékek. Nagyon otthon voltam ebben a világban.
l A Kérjük, tekerje vissza! című vígjátékban a Jack Black és barátai által működtetett videotéka bezárásáért küzdő ügyvédet alakítja…
– A forgatás előtt két nappal kaptam meg a forgatókönyvet. Szerepem szerint rengeteg ügyvédi zsargont kellett volna használnom a filmben. Amikor megérkeztünk a forgatás helyszínére, szabadkoztam, hogy először biztosan téveszteni fogok, erre Michel Gondry, a rendező azt mondta, „nem baj, egyből vesszük!” Szóval nem próbáltunk egyáltalán! Nagyon laza volt. Még nem láttam a kész anyagot, de remélem, jól sikerült. Tetszett a film alapötlete (egy videotéka kazettái megsemmisülnek, és a bezárást elkerülendő, az alkalmazottak újraforgatják a filmeket). Igazán bájos. A filmben eljátszották a Szellemirtókat, és egy nagydarab pasi játszott engem. Az egészet nagyon kedvesnek találtam, öröm volt játszani benne.
l Van olyan videófilmje, amelyet semmiképp sem szeretne elveszíteni, mint a fickók a filmben?
– Én már annyi független filmet készítettem az elmúlt években, hogy volt, aki megkérdezte: „tehát már nem forgat filmeket, Mrs. Weaver?” Ha vannak olyan videók, amelyeket nem szeretnék elveszíteni, akkor ezek a független filmek azok.
l A független filmek mellett azért néhány nagy költségvetésű filmet is készített az elmúlt években. Mint színésznő, miként vélekedik a filmipar jövőjéről?
– Ha jól tudom, Jim Cameron független filmként akarta leforgatni az Avatart. Persze a díszletek annyira drágák voltak, hogy nem lehetett volna megoldani. Muszáj, hogy anyagilag biztosítva legyünk, ha egy nagyszabású produkciót szeretnénk készíteni. Azt hiszem, a filmipar minden válfaja hasznos a másik számára. Fontosak a független filmek, mert nagyszerű történeteket tudnak adni a nézőknek vagy akár a filmstúdióknak. Érdekes, de aprócska történeteket. Azonban a nagy filmeknél nem hiszem, hogy valamifajta változás fog beállni. Nehéz feladat megszervezni, hogy a belső folyamatok jól működjenek, és ne csússzon el az egész olyan, hosszabb időt igénylő műveletekkel, mint a számítógépes trükkök elkészítése. Amúgy általában véve optimista vagyok a filmiparral kapcsolatban. Amíg az emberek nagy, látványos filmeket szeretnének látni, addig nagy filmeket is fognak csinálni.
l Melyik filmek tetszettek önnek a legjobban mostanában?
– Nagyon tetszett a Nem vénnek való vidék és a Juno. Igazán remek filmek voltak. És nagyon remélem, sikerül megnéznem A szkafander és pillangót a héten.
l Megnézi az A halál a ragadozó ellen második részét?
– Tudja, ez nagy szívfájdalmam. A Fox stúdió döntése volt, hogy az Alien-örökséget elherdálja… na mindegy.
l Mit gondolna egy új Alien-filmről? Vagy esetleg a régi folytatásáról?
– Egyáltalán nem lepődnék meg, ha elkészítenék az egészet 3 dimenziós filmben. Kicsit drága lenne, de meg lehetne csinálni. Egy-két jelenet az első két részből igazán hatásos lehetne, és akkor egy egészen új nézőközönséget lehetne megnyerni a filmnek. Viszont filmet forgatni egy szereplőről, aki (amely) már rég nem is él, nos, az problémásabb. Ami még tetszene nekem, ha esetleg kiderülne, hogy ezek a lények honnan jöttek, és érdekes lehetne, ha kiderülne egy-két dolog Ripleyről. Ettől függetlenül nem sok reményt fűzök a folytatásokhoz.
l Nemrég Dennis Quaid azt nyilatkozta, hogy a filmes szakmában sokkal nehezebb dolga van egy idősödő színésznőnek, mint egy színésznek. Mit tapasztalt ebből? És ön szerint van olyan fiatalabb színésznő, aki esetleg folytathatná azt az utat, amelyet akcióhősnőként elkezdett?
– Nem hiszem, hogy Dennisnek miattunk kéne aggódnia! Jól vagyunk, köszönjük! Ha van egy igazán jó történet, abban mindig lesz egy igazán jó női szerep. Persze lehet, hogy nem kapunk annyi feladatot, mint a férfiak, de amiket kapunk, azok legtöbbször elég jók. Ami pedig az akcióhős szerepeket illeti, szerencsém volt, hiszen Ripley egy valódi személy lehetett, igazi nő. Persze nem viselt miniszoknyát, de normális ember volt. Az igazán izgalmas benne nem a nőiességéből adódott. Hanem maga a karaktere volt érdekes, ahogy az adott szituációkban viselkedett. Még nem sok olyan akciófilmet láttam, amelyben a főhősnő végig gyönyörűen mutatott. Persze vannak ilyenek, és fantasztikusak is, mint például a Tomb Raider Angelina Jolie-val. De csak néhány ilyen filmet láttam. Egyébként ez igazából attól is függ, hogy ki játssza azt az adott szerepet. Mostanában, úgy veszem észre, sokkal inkább az a fontos egy sci-fiben, hogy mit lát az ember, és nem maga a történet. Ez igencsak megnehezíti a filmben szereplő színész dolgát. Úgy vélem, inkább a karakterről kéne szólnia, és nem arról, hogy ez a figura miként mutat.
l Hogy képes folyton megtalálni a legnagyszerűbb szerepeket?
– Szerintem a legjobb szerepeim
még előttem vannak. Mindig olyan filmeket szerettem készíteni, melyeket magam is szívesen megnéznék, olyanokat, amelyeknek eleje, közepe és vége is van, és nem csak a benne szereplő emberekről szólnak. Ha egy film kielégíti ezeket az elvárásokat, akkor a végén valami olyasmi születik, amit érdemes volt megcsinálni, érdemes lesz megnézni. Véleményem szerint ezért is lett szinte minden filmem olyan sikeres anyagilag. Szerencsés is vagyok, hiszen nem kell olyan szerepeket elvállalnom, amelyeket nagyon nem szeretnék eljátszani. Ha kell, színházban játszom, de egész más dolgokat is csinálhatok. Ha olyasmiben kellene részt vállalnom, amiben nem hiszek, inkább bele sem kezdek. Talán az a titkom, hogy csak akkor öletem meg magam nyilvánosan, ha úgy vélem, ezt másnak is látnia kell.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!