Legalábbis így vélekedik Pesoldt Ferenc, az Allianz Vezetéstechnikai Centrum vezető instruktora, aki hosz-szú évek óta irányítja a Hungaroring melletti tanpályán azokat, akik hajlandóak tanulni még akkor is, ha évek óta ülnek a volán mögött. Pesoldt Ferenc 1976-ban szerzett jogosítványt, és 1983-tól 15 éven át tanította vezetni az újoncokat. Ez idő alatt csaknem ezer tanítványa volt, és büszke arra, hogy jó részüknek már első alkalommal sikerült letennie legalábbis a gyakorlati vizsgát.

s Tíz évvel ezelőtt került a tanpályára: véleménye szerint lendíthet ez az oktatásfajta a vezetői tudáson?
– Mint már a bevezetőben szóba került, senkinek sem árt, ha tovább képzi magát. Itt a pályán ugyanis olyan közlekedési szituációkat tudunk előállítani, amelyek a közúti forgalomban is előfordulhatnak. Azaz a vizes úttól a jeges megcsúszáson át egészen a rántópad segítségével a kocsi megdobásáig mindenre van egy-egy tesztünk.
s A biztosítók véleménye szerint a közlekedési balesetek mintegy 90 százaléka vezetéstechnikai hibákból adódik. Egyetért ezzel?
– A biztosítók a káresetek felmérésekor szerzik be ezeket az adatokat, vagyis úgy ítélem meg, hogy ez száz százalékig igaz. A közlekedésben azonban nincs két azonos szituáció, vagyis mindenki másként éli meg a megpördülést, a megcsúszást, vagy egy hirtelen fékezés okozta stresszt. Éppen ezért megpróbálunk életszerű dolgokat szimulálni. Az utóbbi időben a nagy cégek felismerték az előnyeit, és csoportosan küldik hozzánk munkatársaikat, vagy éppen azokat, akiknek munkájukhoz nélkülözhetetlen a gépkocsi használata. A visszajelzések jók, hiszen nem egy alkalommal újra kötelezik öket, hogy részt vegyenek nálunk egy újabb gyakorláson.
s Egy „mezei” civil autós miként kerülhet ebbe a körbe?
– Sajnos ők még nem igen mérték fel ennek a tanpályának az előnyeit, közülük még kevesebben jönnek hozzánk, de előbb-utóbb úgy gondolom, rá fognak döbbenni arra, hogy hiába hiszi magáról valaki, hogy ő bizony nagyon tud vezetni, itt hamar bebizonyosodik, miként alkalmazkodik a különböző vészhelyzetekhez.
s Különböző kurzusokat tartanak. Ejtene erről néhány szót?
– Van a veszély időbeni felismerése. A vészhelyzet elkerülése. A veszély legyőzése – megtalálni a jó megoldásokat – a gyakorlás közben. Jól felkészült kollégáink irányítják ezeket a tanórákat, de még mielőtt valakit ráengednének a tanpályára, egy videós előadást is megtekintenek, ahol különböző közlekedési manőverek, esetek megtekintése szerepel.
s Akadt-e olyan tanuló, aki részt vesz a mindennapi közlekedésben, és itt a pályán megbukott?
– Természetesen. Sőt, olyan is előfordult, látva a rántópadnak a működését, hosszú ideig nem mert rámenni autójával. Szinte csak pszichológiai ráhatással lehetett rábírni, hogy gyakorolja  azt, ami a valós közlekedés közben is előfordulhat, hogy a padka megdobja az autót és  hogy ilyenkor mit kell tenni. A végén alig tudtuk lebeszélni arról, hogy újra meg újra rá ne menjen a rántópadra! Ám így egy életre megtanulta, hogy az adott helyzetben mit kell tennie. Olyan azonban gyakran előfordult, hogy az ijedtségben valaki a fék helyett a gázra lépett, de itt a pályán ennek nem lett semmilyen katasztrofális következménye. Ha ezt a forgalomban követi el, arról jobb nem beszélni… Ezért mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy évente legalább egyszer jöjjön ki hozzánk gyakorolni.


f. m.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!