Leestünk a lóról

Eszembe jut erről a jamaikai bobcsapat, melyen mindenki óriásit derült, mert inkább Benny Hill-show volt az, amit csináltak, nem sport. Vagy emlékszem arra az úszó fiatalemberre, aki majdnem belefulladt a vízbe az olimpián, mert hazájában csak egy szállodai medencében tudott edzeni, és az nem volt elég hosszú. Milyen derűs perceket szereztek, bizony. De nem akarom megbántani szegény jemeni fiút, lehet, hogy ő majd összeszedi magát, drukkolok neki. Az viszont valószínű, csodára nem lesz képes. Ám ő legalább bizonyíthat, míg mi a küzdelmet már elvesztettük, a sportdiplomácia terén. Mert bizony éjjel-nappal hívogatni kellett volna a döntéshozókat, vacsorára invitálni, bebizonyítani, hogy a mi emberünk igenis, odavaló. Nem értem, miért vagyunk ilyen visszafogottak, amikor meg kell védeni az érdekeinket. Mit veszíthettünk volna? Semmit. Harcolni kell, küzdeni a sportolóinkért, más nem fogja ezt megtenni rajtunk kívül. Persze lehet azt mondani, hogy Berki miért nem nyerte meg a vébét, akkor simán kijut. Ám azt hiszem, hogy egy Európa-bajnoknak igenis ott a helye a versenyen. És ne jöjjön senki az olimpia szellemével, azt már elűzték a szellemirtók. Atlanta óta tudjuk, ez kőkemény üzlet, a világ egyik legnagyobb szórakoztató rendezvénye. Ahhoz, hogy egy olimpián helytálljunk, nem csak nagyot kell dobni vagy ugrani, jól is kell lobbizni. Nem itthon, hanem a döntéshozóknál. A nevük minden esetben nyilvános.

N. R.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!