A héten új játékossal erősödött a Vasas együttese, mégpedig nem mással, mint az egykori kedvenccel, a Nigériában született Thomas Sowunmival, aki hat év után húzta fel ismét a piros-kékek mezét. Az elmúlt időszak némileg rögös volt a játékos számára, hiszen a piros-kékektől távozva több hazai és külföldi egyesületnél is megfordult. Így Csehországban – bár ezt szívesen elfelejtené – és Skóciában a Hibernian csapatánál szerepelt fél éven át.



l A Vasasban a kedvencek közé számított. Miért ment el annak idején?
– Úgy éreztem, hogy váltásra van szükségem. Ami egyik szempontból bejött, más tekintetben nem.
l Mikor és hány évesen ismerkedett meg a labdarúgással?
– Dunaújvárosban kezdtem el focizni 13 éves koromban, és ott jutottam el egészen az NB I-ig, majd az ott mutatott teljesítményemnek köszönhetően igazoltak le Angyalföldre.
l Tipikus csatáralkat, nyúlánk, gyors, kemény és erőszakos. Tudta ezt hasznosítani a skót bajnokságban?
– A szigetország labdarúgása igen furcsa. A skótoknál jóval keményebb meccseket vívnak, mint az angol Premier Ligában. Hogy csak egy példát említsek, amit Angliában lefújnak a test test elleni csatában, azt Skóciában nem. És ami érdekesség, nem durvák, hanem kőkemények a játékosok.
l Ha már a keménységet szóba hozta, nagy a differencia a magyar módi és a szigetországbeli foci között?
– Ég és föld. Már ami a hajtást illeti. De ami érdekesség, Skóciában a Hiberniannál és általában az ottani többi csapatnál is kevesebbet edzenek a játékosok, mint amit mi, idehaza. Ennek ellenére végig bírják azt a tempót, amit ott diktálnak.
l Ha végigtekint eddigi pályafutásán, mely időszakot tartja a legsikeresebbnek, és melyet felejtene el szívesen?
– Nagyon szép éveket töltöttem el a Vasasnál, ahol szerettek is a szurkolók, és amire büszke vagyok, hogy Bicskei Bertalan kapitánysága alatt hétszer felhúzhattam a címeres mezt, de voltam Gellei Imrénél és Bozsik Péternél is válogatott, eddig tízszer ért ez a megtiszteltetés. Ami az eredményességet illeti, a Vasasból Dunaújvárosba igazoltam vissza, majd onnan kerültem a Ferencvároshoz, ahol tagja lehettem a bajnokságot nyert zöld-fehérek együttesének. Ami meg az elfelejtést illeti, az a cseh „kiruccanásom”, amikor a Slovacko csapatához igazoltam, ahol úgy átvertek, hogy azt szavakkal nehéz elmondani, a szerződésemet meghamisították, és ezek után kellett az UEFA-hoz fordulnom, amely nekem adott igazat, és szabadon távozhattam.
l Nagy örömmel ment Skóciába, mégsem sikerült gyökeret vernie, májusban hazatért, azóta nem is lehetett hallani arról, hogy hova megy, hova igazol, folytatja vagy abbahagyja a játékot.
– Sajnálom, hogy nem maradhattam, mert csodálatos város Edinburgh, nagyon rendesek és kedvesek az emberek. Több külföldi ajánlatom is volt, miután kiderült, hogy nem hosszabbítják meg a szerződésemet, de akkor én úgy éreztem, hogy jobb, ha hazajövök, mert a Testnevelési Főiskolára járok, és úgy érzem, a jövőm szempontjából nagyon fontos, hogy megszerezzem a diplomát.
l Még egyszer rákérdezek: mivel töltötte azt az időszakot, amíg nem került újra a Vasashoz, és hol edzett?
– Eleinte saját magam tréningeztem, de megfordultam Dunaújvárosban is, és hosszabb tárgyalások után írtam alá a héten a kétéves szerződésemet a Vasasnál.
l Hat évvel ezelőtt ment el a Fáy utcából. Akad még olyan játékos, akivel korábban együtt szerepelt?
– Már csak Tóth András maradt mutatóban azon fiúk közül, akikkel együtt játszottam itt.
l Sokáig úgy tűnt, mielőtt elment Angyalföldről, hogy a  legjobb csatárok közé fog tartozni. Mégsem így történt.
– Higgyék el, nem az edzésmunkámon és a hozzáállásomon múlott, hanem egy súlyos sérülés után sokáig nem tudtam magamra találni, és ennek nyomait még hosszú ideig nyögtem. Most úgy érzem, hogy hazatértem, és remélem, hogy a szurkolók ismét szeretni fognak úgy, mint korábban.

(fluck)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!