A Fidesz elnökét idézik a halálbüntetés érdekében

Anélkül, hogy felidéznénk az ezzel kapcsolatos vita részleteit,  azt azért szögezzük le: más országokban, tőlünk nyugatra is elképzelhető lenne – bár nem könnyen –, hogy egy újságíró hangja egybeessen a hivatásos antiszemitákéval. De az, hogy ilyen szerző, egy polgári lap esetében, a laptulajdonostól biztatással felérő teljes védelmet, sőt erkölcsi támogatást kapjon, tökéletesen elképzelhetetlen. Mint ahogy ez is elképzelhetetlen lenne más tájakon: már a Magyar Hírlapban megjelent cikk botrányának kirobbanása után megtudható volt, hogy Bayer a Fidesz- prominensek szűk körének tagjaként van jelen az ellenzéki párt e hétvégi születésnapi ünnepségén, Orbán Viktor és Kövér László oldalán, és őt kérték fel, tartson laudációt az egyik ünnepeltről.
Lehet-e csodálkozni azon,  hogy olyanok, akikkel – a demokratikus jogállamiságban bízó közvéleménnyel szemben – „fentről” szolidaritást vállalnak, úgyszintén felszegik fejüket, mint a katonaló, ha meghallja a trombitaszót.

Az érdekes pályaívű Bíró Zoltán bevallja a Magyar Hírlap hasábjain, ő bizony kevesli azt, amit Bayer cikkébe beírt a zsidókkal kapcsolatban, mivel szerinte a cikkíró csak „igen szerényen szemelgetett az amúgy rendelkezésünkre álló anyagból. Mert  ugye – elvileg – el kéne határolódni szinte az egész magyar történelemtől és irodalomtól, korántsem csupán azoktól a tényektől és személyektől, amelyeket és akiket a szerző felidézett. Mondjuk az Aranybulla úgynevezett záradékától”.
Nem pusztán egy-két cikkről van persze szó: a szélsőséges gyűlöletbeszéd újabb keletű elterjedése, a rasszista kártya meghúzása alighanem a társadalmi feszültséggel, széles rétegek lesüllyedésével, vagy éppen a lesüllyedéstől való félelmével is összefügg. A Magyar Gárda tagjai, akik a hatósági-bírósági pipogyaságnak(?) köszönhetően valósággal átvették a hatalmat a Fővárosi Bíróság tárgyalóterménél a márciusi tárgyaláson, már kovácsolják tervüket: ugyanezt teszik majd a májusi folytatás idején is. Vezetőik ezt mondják tagságuknak: nem tartanak egyhamar a bírósági tiltástól, de bármi legyen is a döntés, ők folytatják… Terveik között elsősorban a főváros és a vidék romák lakta negyedeiben rendezendő erődemonstrációk szerepelnek: bíznak benne, hogy – különösen az ország legszegényebb vidékein – így bázist is tudnak maguknak építeni. És nincsenek egyedül.
A legnagyobb ellenzéki párthoz közelállónak tartott Magyar Demokrata legutóbbi számában (Orbán ritkán szalasztott el alkalmat, hogy ennek előfizetésére felhívjon) két lapoldalas cikket közöl ezzel a címmel: „Sajóbábony rendet akar – A halálbüntetés visszaállítását követelik a borsodi falu lakói és vezetői”. E helyszíni riportban a jegyző felsorolja az ott elkövetett különböző súlyú bűncselekményeket a terménylopástól és a garázdaságtól a gyilkosságig, majd „hozzáteszi, nem titok, hogy ezeket jellemzően cigányok követik el, miként számtalan hasonló esetben országszerte… Sajóbábonyt tulajdonképpen bármely más település nevével behelyettesíthettük volna, ahol jelentős lélekszámú cigány lakosság él”. A cikkíró, a jegyző szavait megerősítendő, megállapítja, „országos bajról” van szó, s ez „elsősorban nem népjóléti természetű, hiszen a szegénység, a munkanélküliség önmagában nem indokolja a mindennapos lopásokat, a kötekedő  magatartást, sőt nemritkán az elképzelhetetlen, szinte rituális kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságokat.” Mint a szerző megírja: „A képviselő-testület egyhangúlag fogadta el a büntető törvénykönyv szigorítását és a halálbüntetés visszaállítását kezdeményező feliratot, amelyet az Országgyűlésnek is elküldtek.” Azt már a Magyar Demokrata nem írta meg, hogy a levélben ilyen mondat is szerepel: „A bejelentés egy bizonyos népréteghez kapcsolódik, de leírni, kimondani senki nem meri, hiszen aki ezt teszi, megbélyegzik.”
A cikkhez fűzött szerkesztőségi magyarázat mindenesetre megjegyzi: az Alkotmánybíróság eltörölte a halálbüntetést, amelynek újbóli bevezetését az EU-tagság nem is teszi lehetővé. Majd emlékeztet arra, hogy „a felmérések szerint” a hazai lakosság hatvan százaléka helyeselné a halálbüntetés visszaállítását, amit a kilencvenes években egy zátonyra futott népszavazási kezdeményezés kapcsán kétszázezren támogattak. A szerkesztőségi magyarázat így fejeződik be: „A nyolc halálos áldozatot követelő móri mészárlás után Orbán Viktor leköszönő miniszterelnökként úgy nyilatkozott: »nekünk, magyaroknak azután, ami Magyarországon történt, azt gondolom, hogy azon országok között van a helyünk, akik amellett érvelnek Európában, hogy a halálbüntetés ismételten nemzeti jogalkotás hatáskörébe kerüljön«”. 

B. B.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!