Kisebb villanyszámláról ne is álmodozzunk!

A kormány szerint a monopolhelyzet és az árak letörése miatt kellene szétszedni a Magyar Villamos Műveket. Ám ez az utolsó olyan nagy nemzeti vállalat, amely alkalmas egy jelentős és nemzetbiztonsági szempontból is fontos területen a magyar gazdaság és az állampolgárok érdekeinek védelmére – így Fónagy János képviselő, a Fidesz szakpolitikusa. – Eddig konszenzus volt a parlamenti pártok között, hogy erős nemzeti energiacégre van szükség, olyanra mint az EU több országában, például a cseheknél is. A kormány most háromfelé akarja bontani az MVM-et: a Paksi Atomerőműre, amely az ország áramellátásának 40 százalékát adja, a rendszerirányító Mavirra, ehhez tartozik a 300-400 milliárd forint értékű erősáramú hálózat is, és az MVM-re, amit az EU versenyhivatala azért támadott, mert a hosszú
távú szerződések 80 százalékát a kezében tartja. A piacnyitáskor tavaly nem az MVM monopolhelyzete miatt hiányzott nálunk az árakat mérséklő verseny, hanem azért, mert Közép- és Dél-Európában erőműveket állítottak le és akkor nem volt elegendő a villamos energia; kínálati helyett keresleti piac alakult ki, a hiány növelte az árat.
Katona Kálmán, az MVM volt elnöke (MDF) ezt mondja: – Az MVM, mint a nagykereskedő, az egyetlen állami tulajdonban maradt jelentős szolgáltató, s ez maradt a magyar állam egyetlen eszköze, arra, hogy beavatkozzon és megfékezze az áram gátak nélküli áremelkedését. A jelenlegi hosszú távú áramvásárlási szerződések felbontása és az MVM cégcsoport szétdarabolása szerintem oda vezetne, hogy a szolgáltatók mind piaci szintre emelnék az áraikat, ami már rövid távon is legalább 20-25 százalékos áremelkedést okozna – a kisfogyasztóknál is. Tehát ellenzem!
Az SZDSZ álláspontja szerint az árcsökkentés érdekében már fel kellett volna bontani az MVM hosszú távú szerződéseit és kapacitásait teljesen meg kellett volna nyitni a piac előtt.
A szocialisták közül sokan ezt másként látják: – Mi következetesen tartjuk magunkat ahhoz, hogy jó és működőképes a villamos energiáról szóló törvény, amit 2006-ban elfogadtunk. Nem igaz, hogy a piaci liberalizációt
és az árcsökkentést a hosszú távú szerződések azonnali megszüntetésével el lehetett volna érni – így Podolák György parlamenti képviselő, az MSZP szakpolitikusa. – Hál' istennek rendelkezünk hosszú távú szerződésekkel és a számok keményen bizonyítják, hogy ezek kedvezőbb árat biztosítanak, mint ha nem lennének. Ugyanis a kritikus időszakban, a múlt év második felében a mi áramtermelőink elvihették volna exportra a villanyáramot, s ezt azért nem tehették meg, mert a hosszú távú szerződések kötötték őket, hogy az MVM-nek kell eladniuk. Az MVM feldarabolását nem tartom szerencsés ötletnek, erről a szakmai konzultációkon még meg kell győzni az MSZP-frakciót. A társaság monopóliumát törvényi változtatással, korrekciók sorával kellene megváltoztatni, és nem szervezeti átalakítással, hogy továbbra is erős nemzeti vállalat maradhasson.
Tény: amikor tavaly a lakosság ellátásán felül lekötött árammennyiség egy részét az MVM szabadpiaci árverésre bocsátotta, akkor a hatalmas kereslet miatt óriási áramár-emelkedés következett be, és a cég 39 milliárd forintos nyereségre tett szert csupán abból, hogy a vételárnál 8 százalékkal drágábban adta tovább az áramot. Külön érdekessége ennek, hogy az így elért ár 20 százalékkal magasabb volt a németországi áramtőzsdei árnál. Ezt az elemzők egy része szerint az MVM monopolhelyzete, mások szerint a megnőtt balkáni áramigény tette lehetővé. A fékezhetetlennek tűnő drágulásnak akkor külső beavatkozás, az exporttilalom vetett véget. Vélhetően ez is hozzájárult, hogy most ismét napirendre került az árampiaci liberalizáció.
Vajon ez tényleg elkerülhetetlen? S ha bekövetkezne, hogyan hatna az áram árára?
Az utóbbi lehetőségeit taglalja a Magyar Energia Hivatal tanulmánya, amelyet a hivatal elnöke, Horváth J. Ferenc jegyez. A magyar gazdaságpolitikának – gondolatmenete szerint – csak két, egymással ellentétes döntési lehetősége maradt: az első az, hogy tudomásul veszi a balkáni régió-ban tapasztalható villamosenergia-hiánynak a hazai árakra gyakorolt hatását. Ez a lakossági fogyasztók esetében 15-20, míg az ipari és kommunális fogyasztóknál 30-40 százalékos áremelkedést is jelenthet. Így a hosszú távú megállapodásokkal 2008 folyamán valószínűleg még rendelkező állami tulajdonú MVM kereskedő leányvállalatánál 100-120 milliárd forintnyi nyereség képződne, ami adó, osztalék formájában – s egy esetleges privatizációs döntés esetén még egyszeri – jelentős költségvetési bevételeket eredményezhet. Ám ebben az esetben csökkenne a hazai ellátás biztonsága.
A második, hogy az állam a villamosenergia-piaci árának emelkedéséből adódó, fogyasztókat érő sokkhatás mérséklése és a gazdaság versenyképességének megőrzése érdekében az áremelkedés ellen fellép energiaszabályozási és tulajdonosi eszközeivel.
Az MVM-nek címzett levelében a hivatal azt javasolja: az MVM tegyen meg mindent a hazai lakossági fogyasztók és nem lakossági felhasználók biztonságos, költségalapú áron történő ellátására és adjon javaslatot arra, hogyan biztosítható a hazai felhasználók költségalapú, a regionális árviszonyoktól nem befolyásolt ellátása.
– A hazai villamosenergia-piac nyitás első három hónapja azt hozta – fejtegeti Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. igazgatója –, hogy míg politikai alku alapján az áram lakossági ára 9,8 százalékkal nőtt, addig a nem lakossági felhasználóké 30-35 százalékkal lett drágább. Alighanem fejbe vágta a politikusokat ez a statisztikai adat, hiszen a gazdasági egyensúly helyreállítási gondjai közepette az ilyen drámai áremelkedés még az inflációt is felpörgeti. A kormány érthetően kezelni akarja ezt az inflációveszélyes helyzetet, ezért kerülhet ismét napirendre az energiatörvény módosítása. Eddig is tudható volt: ha a piacnyitáskor a kínálati oldalon megmarad az MVM monopolhelyzete, akkor a saját várható nyereségét szem előtt tartva állítja majd be az árváltozásokat, -emeléseket. Az MVM a hosszú távú szerződésekkel és a kötelező ártételekkel jelenleg a hazai villamosenergia-termelésnek legalább 70-80 százalékát tartja a kezében vagy legalábbis a befolyása alatt. Ráadásul szabadon rendelkezik a határkeresztező kapacitások felhasználásával is, azaz az áramexporttal, -importtal. Így gyakorlatilag kívüle nincs más szereplője a versenynek, aki a fogyasztóknak eltérő árakon, más feltételek mellett szolgáltathatna áramot. A nagy parlamenti pártok továbbra is a nagy nemzeti villamosenergia-vállalatot tartják jónak és biztonságosnak. Ám el kell dönteni: vagy ez marad, és hátterében az állami irányítással ez szabja meg az árakat, vagy lesz valódi piac, valódi verseny szabta árakkal. A jelek szerint a kormány azt szeretné, hogy a piacnyitás elégséges elindulásának feltételeit megteremtse azzal: a nagyfeszültségű elosztóhálózatot kiemeli az MVM tulajdonából, és szorgalmazza a hosszú távú szerződések újratárgyalását, hogy azok versenyszerűen működhessenek.
Ami az EU gyakorlatát illeti, van, ahol afféle szent tehén, állami monopólium a nemzeti vezetékes energiaszektor, mint a sok áramot exportáló franciáknál, és van, ahol nyitott a piac, mint az angoloknál vagy a németeknél. Angliában eleinte eléggé erősen csökkentek az árak, sokáig alacsonyak is maradtak, ám az utóbbi két évben már nőnek. Ez abból adódik, hogy a földgáz, a kőolaj és minden más energiahordozó megdrágult és a környezetvédelmi előírások is szigorodtak. Ne legyenek nekünk se illúzióink, ne is álmodozzunk arról, hogy hosszú távon csökken az ár és kisebb lesz a villanyszámlánk! A verseny, a piacnyitás csak arra lenne jó, hogy a drágulást fékezze, s a villamos energia ára a tényleges költségekkel arányosan és ne annál jobban növekedjen…

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!