Március 10-én, az Országgyűlésben a miniszterelnök az Alkotmánybíróság
(Ab) döntésére utalva – miszerint lehet népszavazást tartani a
vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról –, azt mondta,
tudomásul vette, de hibának tartotta (s tartja), nem értett s nem ért
vele egyet ma sem.
Erre – a minden Ab-t érintő, vagy az Ab-hoz intézett kérdésre általában (már bocsánatot kérek) Teknőc Ernő fürgeségével válaszoló testület, a NATO gyorsbevetésű egységeinek reakcióidejét lepipálva – kinyilatkoztatta: sérti az alkotmányos szervek demokratikus együttműködését, ha az Alkotmánybíróság felkészültségét, pártoktól való függetlenségét más, közhatalmat gyakorló szervek kétségbe vonják. A taláros testület úgy látja, bár bírálni lehet őket, de elfogadhatatlan hozzáértésüket kétségbe vonni, mert valamely döntésük „nem felel meg a politikai elvárásoknak”. (Ezt az utóbbi félmondatot megérné külön is értékelni, már csak azért is, hogy egyszer s mindenkorra beigazolódjék, vagy dőljön meg az az egyszerű gyanú, miszerint: az Ab. talárosai – élükön első elnökükkel – fokozatosan elhitették magukkal, hogy „különös anyagból vannak gyúrva”. Képesek függetlenedni identitásuktól, korábbi önmaguktól, a mindenkori – de állandóan változó – külső körülményektől, és azoktól a „hálás” tanítványoktól is, akik a „nagypolitikában utazva” újraválasztóik lehetnek.) Nem hiszem, hogy szövegértési nehézségei lennének az Ab-nak, és ne tudná, hogy ha valamely határozatát bírálják, akkor nem az intézményt, hanem a benne tevékenykedők társadalomtudományi ismereteinek, jogalkalmazói tudásának életszerűségét, végül is – óhatatlanul –, a bírák hozzáértését éri kritika.
1870. július 18-án a római Szent Péter-bazilikában, IX. Pius pápasága alatt az első vatikáni zsinaton elfogadták a pápa tévedhetetlenségéről szóló dogmát. (Pastor Aeternus), amellyel természetesen nem mindenki értett egyet, még az egyházon belül sem. (Aki bírál, azt könnyűszerrel „mellőzik”.)
Úgy látszik, az Ab 18 év alatt akarta elérni azt, amit a római katolikus egyház 800 év alatt elért, tudniillik azt, hogy a taláros testület hozzáértését (vagy annak hiányát) magán viselő határozatai tartalmának bírálóit csendre, hallgatásra, móresre tanítsa. Most, a három egyesélyes kérdést feltevő népszavazás lehetővé tételében játszott szerepét feledve – mintegy felsőbbren-
dűen, „megdorgálta” a jogállam közjogi méltóságainak sorában nála semmivel sem kevesebb – sőt, az ország működőképessége fenntartásának és fejlesztésének szempontjából – a felelősséget és terheket szinte egyedül hordozó kormányt, illetve annak miniszterelnökét. Ha előbb önvizsgálatot tartanak, talán nem tették volna ezt, hiszen a jobboldal (Orbán szerint elsöprő) győzelme könnyen tűzveszélyessé válhat. Ilyen hangulatban nagy hiba gyufát adni a kanócos koktél kedvelőinek.
Györky Zoltán, Kaposvár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!