Egyenlő esélyek

Azokról beszélek, akik miatt több embert kell eltartani, mint amennyi az aktív kereső. Azokról az emberekről – leginkább vidéken, de a fővárosban is akadnak –, akik most már esetleg második generációként, azt sem tudják, mi az a munka. Nem tudják, hogy az embert az állattól nemcsak a gondolkodás lehetősége különíti el, hanem az is, hogy dolgozik.
Hosszasan lehetne sorolni az érveket pró és kontra, ki miért nem tud, vagy nem akar dolgozni, de érzetem szerint az ebbe való belenyugvás, elhibázott lépés.
Vannak, akiknek nincs munka a lakóhelyükön, vannak, akik azt mondják – sajnos nagyon sokan –, hogy a segélyből és a családi pótlékból, esetleg az anyasági segélyből, vagy a főállású anyaság után kapott pénzből élnek, nagyon szűkösen, de nem is vágynak többre.
Mások a munka lehetőségétől vannak megfosztva, azáltal, hogy a lakóhelyükön nincs állás, és az utazás költsége a kereset jó részét felemésztené. Sajnos ez is igaz! Magyarországon a tulajdonviszonyok miatt annyira helyhez vagyunk kötve, és olyan sokba kerülne bérelni egy lakást – ha lenne is –, hogy ez komoly gát!
Akkor mi lehetne a megoldás? Talán vissza kellene vezetni – ha lépésenként is – az eddigi munka nélküli embereket a munka világába! Munkanélküli-segélyt csak az kaphasson, aki közmunkát vállal, legalább havi 8-10 napot! Az iskolázatlan, szakma nélküli emberek egy csoportja először is a környezetét tegye rendbe, majd a falvakat, illetve a városokat. Még az sem baj, ha ez kezdetben nem 8 óra, hanem kevesebb! Aztán talán egy szakmunkásnak sem esik le a gyűrű az ujjáról, ha ilyesfajta munkát végez, addig, amíg talál magának állást.
Az iskolázottabbak, a diplomások is előszeretettel hangoztatják, hogy nincs a képzettségüknek megfelelő munka. Nem hinném, hogy átmenetileg, adatrögzítés, vagy esetleg a szakmájuk szerinti munkahelyen kisegítőként dolgozni olyan nagy katasztrófa lenne. Különösen, mert ha megismerik, talán ott fogják, vagy ajánlják más területre.
Ez a kis ország nem engedheti meg magának, hogy egyes rétegeknél nincs példa arra, hogy apa, anya reggel elmegy dolgozni, a gyerek iskolába, hogy mindenki a családban hasznosan töltse az idejét. Meg kell szüntetni a munkanélküli-segélynek ezt a ma honos formáját.
Ha lassan is, de talán át lehetne formálni az emberek egy részének gondolkodását. Ma, Magyarországon minden ember, és minden fillér számít! A reformra szükség van! Talán az emberek mentalitásának megreformálására is. Próbáljuk ki!László Ádámné, Budapes

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!