Köpés

Ez volt a pont, ahol elszakadt a cérna. A nézőket a biztonsági őrök sem tudták visszatuszkolni a helyükre, ami érthető – végtére is csupa jóérzésű, ép ízlésű polgárokról van szó, akiket a legkevésbé sem szórakoztat efféle durvaság.
A dologban legföljebb az meglepő, hogy a show közönsége mennyire megváltozott. Az ember úgy képzelné, hogy aki jegyet váltott a felvételre, az túl van már a Fábry képzeletében lejátszódott költői képen is, miszerint Lendvai Ildikót a Combino villamoson hátulról dugja egy szamárcsődör. Aki nem hallotta, az is biztosan olvasott róla, ha máskor nem, mikor a műsorvezető, merő bocsánatkérés címén elismételte hangsúlyozva a „költői képet”, meg hogy elnézést kér a politikusnőtől, mint nőtől, bár arra azóta sem kaptunk választ, hogy a sértések elkerülése végett, miért nem önmagát képzelte oda csődöröstől, esetleg kancástól a villamosra.
Akárhogy is, ez a mostani közönség alapvetően különbözött a korábbi, „szamárdugásos” tisztelt publikumtól, amelyről nem hallottuk, hogy tömegesen elhagyta volna a tévéfelvétel színhelyét. Ennek két oka lehet.
1. A mostani felháborodók egyik része soha életében nem látott még „Showdert”, másik része eleve apáca, szerzetes, s jó magaviseletük jutalmául kapták a jegyeket a zárdában, kolostorban.
2. Nem a közönség változott, csak a célszemély. Ha Nagy Kriszta Tereskova trágárkodása nem száll el öncélúan az éterbe, hanem minden egyes orális, anális aktushoz hozzárendel egy-egy szocialista (liberális) politikust, a Sándornak címzett felhívást pedig – kacsintás kíséretében – Ferencre változtatja, akkor nincs kivonulás. Akkor harsány nevetés, röhögés van, sőt térdcsapkodás, mert akkor jól oda lett mondva, nem komolyan persze, csak képletesen, igen költőien, humorosan, ahogyan az a műsorban megszokott.
Második számú feltételezésemnek persze nincs konkrét alapja. Ez is csak a képzelet műve, azon kívül, hogy valahol logikus. Én mindenesetre máris megkövetem a közönséget, a mostanit, meg a korábbit, nem ők tehetnek róla, ha két jó poén és érdekes vendég között menetrendszerűen érkezik egy-egy obszcén és/vagy politikai köpés az arcukba. Más kérdés, miért váltanak rá jegyet. Ha viszont váltottak, akkor köpés és köpés közt talán nem kéne válogatni.
Apropó köpés. A héten a jobboldali média egyik vezéralakja sercintett elénk egy lucskos antiszemitásat, amelynek hátterében nem kisebb pszichés problémák állhatnak, mint a kaposvári diáklánynál, aki a tanárát köpte le. Egyesek szerint ez volt az utóbbi évek legocsmányabb újságcikke. Hát, nem tudom… Akkora a verseny, hogy nehéz a pontozás. Értelmiségiek egy csoportja mindenesetre levélben érdeklődött a tollnok kenyéradójánál, az egykori ikaruszos, video-tonos Széles Gábornál, hogy miként vélekedik a műről, s hogy ez stílus és gondolatvilág maga-é az új Magyar Hírlap, vagy csak egy kisiklás, szóval ment a szokásos, számon kérő levél, majd némi késéssel érkezett a válasz, hogy bezzeg a magyargyalázást sosem teszik szóvá.
Ennyiből is látszik, mennyit érnek a levelek, vagy menynyit ér Dávid Ibolya szépen fogalmazott tiltakozása. Ami nem azt jelenti, mintha ilyen esetekben nem kellene minden közszereplőnek, beleértve a keresztény egyházak vezetőit, azonnal és egyértelműen tiltakozni, mert a társadalom mentálhigiénéje szempontjából fontosak a jelképes gesztusok. Ennél csak egy jobb gesztust láttam, a Demszky Gáborét, aki, tiltakozása mellett, csöppet sem jelképesen lemondta az újság előfizetését. Ennyi. Ha még pár ezren lemondják, mert pártszimpátiájuktól függetlenül ők sem kívánnak átlépni egy határt, akkor nincs szükség több szóra. Pénz beszél. Üzletembereknek erre jobb a fülhallásuk.

R. Székely Julianna 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!