D. Tóth Krisztinának akkor teljes az élete, ha írhat is

A Magyar Televízió szerkesztő-műsorvezetője szerint azt, hogy mennyien néznek egy-egy hírműsort, inkább a nézői szokások határozzák meg, mintsem a műsor színvonala. „A nézők általában aszerint döntenek, hol vetítik kedvenc sorozatukat a híradó után. Ma Magyarországon azért az RTL Klub Híradója a legnézettebb, mert jól átgondolt műsorstruktúrájával már délután a képernyő elé szögezi célközönségét, és itt fut a Barátok közt, amely székükben tartja a nézőket” – magyarázta. „Az MTV-ben a Híradó mindig is a csatorna zászlóshajója volt, melyet árgus szemekkel figyelnek – a szakmában is. A Híradó jellemzi leginkább, milyen állapotok uralkodnak a Magyar Televízióban, éppen ezért óriási a felelősségünk. Kevés olyan hírműsor van, amelyből kiderül, hogy mi történik a világban. Megtiszteltetés, hogy részt vehetek a készítésében” – tette hozzá.
D. Tóth Krisztina az ELTE angol nyelv és irodalom, valamint média szakára járt. Másodévesként már gyakornoki állást kapott a Budapest Sun című hetilapnál. „Később a Budapest Bussiness Journalnál folytattam, amely szintén angol nyelvű hetilap. Aztán egyetemi tanárom, Elek János hívott tévézni, aki az akkor induló TV3 hírigazgatója volt. Pontosan emlékszem, mikor a Budakeszi úti székházba beléptem, mint zöldfülű, fiatal újságíró. ’97 októberében tartotta alakuló ülését az azóta már legendássá vált hírcsapat, melynek én is tagja voltam. Innen két év után hívtak át az RTL Klubhoz, ahol a Híradó és az Akták szerkesztő-riportere lettem – itt kerültem először képernyőre is. 2002 óta dolgozom az MTV-nél, pályafutásom leghosszabb idejét itt töltöttem el” – mondta. A kezdetekkor nem volt világos számomra, hogy tíz év alatt hová szeretnék eljutni a szakmában. Egyedül abban voltam biztos, hogy a hírek világa érdekel, szerkesztőként, riporterként szeretnék dolgozni. Volt olyan ajánlat, melyet azért utasítottam vissza, mert noha csábító volt, voltam elég bölcs ahhoz, hogy tudjam, nem illene hozzám a felajánlott szerep. Az RTL Klubnál például felkértek egy napi, beszélgetős show-műsor vezetésére, de visszautasítottam. Nem azért, mert nem szeretek beszélgetni, hanem azért, mert akkor és úgy nem voltam még kész rá. Na és a bulvártémák sem állnak közel hozzám. Az elmúlt két évben „visszaszivárgott” életembe az írás. Azóta publikálok rendszeresen a Nők Lapjában és három hét múlva megjelenik a rovatom alapján írt könyvem is. Szakmai életem akkor teljes, ha a tévézés mellett írhatok is. Tehát, ha valaki tíz évvel ezelőtt borítékolta volna nekem, hogy ma, 2008-ban írhatok és televíziózhatok egyszerre, elégedett lettem volna” – tette hozzá nevetve.
Jelenleg a Híradónál és a Panorámánál dolgozik szerkesztő-műsorvezetőként, illetve ha van ideje, riportokat is készít a Panoráma, valamint a Szempont című műsoroknak. Három évet töltött Belgiumban, a Magyar Televízió európai tudósítójaként, mely számára mindmáig a legérdekesebb és legösszetettebb feladat volt. „A közszolgálati Híradó fél nyolcas kiadásának műsorvezetői székéből álltam föl, és vágtam bele egy kevésbé látványos, ám sokkal több munkával járó feladatba. Örültem a felkérésnek, és a döntést azóta sem bántam meg. Nekem akkor ott kellett hagynom a képernyőt és bizonyítanom kellett. A külföldi tudósítói iroda fenntartása, a munka megszervezése és lebonyolítása mind az én kezemben összpontosult. Irodavezetőként és tudósítóként egyedül csináltam minden munkafázist. Szerveztem a forgatásokat, operatőröket, műholdidőt foglaltam és természetesen készültem, forgattam, bejelentkeztem” – emlékezett vissza. „Talán a José Manuel Barrosóval készített interjúimra vagyok a legbüszkébb. Az Európai Bizottság elnöke szívesen ült le kameránk elé, kétszer is sikerült exkluzív interjút készítenem vele. De nagy „fogás” volt a pénzügyi biztos, Joaquin Almunia is, akinek nevét a konvergenciaprogrammal kapcsolatban lehetett sűrűn hallani. Ő is nekem, illetve rajtam keresztül az MTV nézőinek magyarázta el egyedül a magyar program értékelését.”
Az emlékezetes élmények és sikeres munka ellenére D. Tóth Krisztinának nem sikerült Brüsszelt, a várost igazán megszeretnie. „Építészete, konyhaművészete, multikulturalitása engem is lenyűgözött, mégis, családommal készen álltunk arra, hogy három év után hazajöjjünk. Úgy gondoltam, hogy a kislányomnak nem tenne jót, ha az első, legfontosabb éveit úgy töltené el, hogy édesanyját mindig elmenni látja. Hiszen a tudósítói poszt 24 órás készenléttel jár. Amikor például 2007 nyarán bombák robbantak Londonban, akkor felhívtak délben, hogy este hatra legyek a helyszínen és jelentkezzek be az esti hírműsorokban. Nem volt mit tenni, fel kellett ülni a vonatra, repülőre akkor is, ha az ember adott esetben öt hónapos terhes volt, mint én akkor. Ezért a férjemmel úgy döntöttünk, hazajövünk, mert itthon könnyebb úgy szervezni a munkát, hogy Lolával sokkal több időt tölthessek.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!