Egyre több pedagógus és szülő panaszkodik, hogy nem bírnak az izgága,
állandóan rohangáló, mozgolódó, kalimpáló, folyamatosan beszélő
gyerekekkel. Pedig tudják: a gyerek akkor érzi jól magát, ha önfeledten
játszik, kacag, kiabál, rohangál.


Egyes kutatók úgy tartják, a gyermekek 6-7% százalékának a szülei szenvednek emiatt. Nem elírás történt, a lurkókat egyáltalán nem zavarja hiperaktivitásuk, csak környezetük szenved tőle, de az nagyon!
De mi is ez a hiperaktivitás? A szakirodalom (ADHD) viselkedésbeli rendellenességként és nem betegségként kezeli. Habár egyfajta figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességről beszélnek, így a közvélemény úgy tartja, hogy azokat a gyerekeket érinti, akiknek szülei túlságosan engedékenyek, vagy nem sokat törődnek csemetéikkel. Olyat is hallottam, hogy ezeket a gyerekeket butának bélyegezték. Pedig mindez tévedés. Általában okosabbak és gyors felfogó képességűek.
De valójában milyen is egy túlmozgásos gyerek?
* előszeretettel beszél megállás nélkül
* nehezére esik a helyén ülni, állandóan jár, keze lába
* képtelen nyugodtan játszani
* nehezen tud, hosszabb ideig összpontosítani egy feladatra
* figyelme csapongó
* gyakran bele kezd egy új tevékenységbe, mielőtt befejezné a régit
* nehéz kivárnia a sorát egy csoporton belül
* sokszor szakítja félbe mások beszédét, és meg sem hallgatva az előző kérdésére adott választ, újbóli kérdést tesz fel.
Bizonyára ráismertünk, hogy van ilyen gyerek a környezetünkben, de felnőttek között is fellelhetők a tünetek. Az orvostudomány szerint ezen tulajdonságok lehetnek örökletesek, néha az anyaméhben ért magzati károsodásra, vagy szülés alatti agyi károsodásra vezetik vissza. Okozója lehet környezetszennyeződés, vagy egyéb, táplálékunkban fellelhető méreganyagok. Egyes ekcéma, asztma, allergiánál használatos gyógyszerek is kiválthatnak ilyen tüneteket.
Sajnos meg kell említenem azt is a hiperaktív gyerekek kapcsán, hogy ugyan örökletes tulajdonságnak is nevezik, gyakran a bizonytalan, zűrzavaros családi háttér, feszült légkör okozza a gyerekek nagyfokú labilitását, izgágaságát. Így kellemetlen téma, de a szülők is terápiás kezelésre szorulnának, mielőtt gyógyszeres kezelés alá vennék a gyereket. A nyugtatók látszólag használnak, de sajnos hamar hozzá lehet szokni.
A pszichiátriaipar azonban nem szeretné a táplálkozást olyan fegyverként bevetni, amellyel legyőzhetők vagy mérsékelhetők a depresszió, a bipoláris betegség, a figyelemhiá-nyos tünetegyüttes és más mentális betegségek tünetei. Ehelyett igyekeznek megmagyarázni, hogy az említett betegségek és rendellenességek az agy kémiai folyamatainak felborulásával függnek össze, és hogy ezeket csakis megfelelő gyógyszerek adagolásával lehet helyreállítani. Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy ADHD  a  „figyelemhiányos tünetegyüttes” kezelésére szánt gyógyszerek hatalmas üzletet jelentenek. Míg 2000-ben az emberek 759 millió dollárt költöttek rájuk, 2004-ben ez az összeg már elérte a 3,1 milliárd dollárt. Napjainkban különböző megfontolások alapján nem csupán  a szülőknek, vagy  akik tüneteik alapján „rászorulnak” írják fel.
A hiperaktívnak tartott gyermekek, akiknek az állapotát a „figyelemhiányos tünetegyüttes” (ADHD) csoportba sorolják, már nem csak Amerikában kapnak gyógyszeres kezelést is. A leggyakrabban Ritalint vagy hozzá hasonlóan ható, más gyógyszereket, amfetaminokat tartalmazó, valamint a metil-fenidátok csoportjába sorolt olyan gyógyszereket, mint a Ritalin, a Concerta, a Methylin és a Metadate amelyeknek „mellékhatásaként” egyre gyakrabban merülnek fel komoly szív- és érrendszeri betegségek, köztük szívroham gyanúja. Ezeket az ellenérzéseket támasztja alá az illetékes amerikai gyógyszerhatóság, az FDA azzal, hogy szakértői úgynevezett fekete dobozos figyelmeztetést javasolnak elhelyezni a gyógyszeres dobozokon.
Sikeresebb, ha nevelési tanácsadó vagy klinikai pszichológus bevonásával az egész családot kezelik. Az alternatív gyógymódokat is számba kell venni, mint pl. a homeopátiát, kineziológiát, aromaterápiát, vizualizációs és relaxálási technikákat.
Természetes kiegészítőnek jó szívvel ajánlom az ómega-3 zsírsavak fogyasztását, mellyel mérsékelni lehet a hangulatváltozásokat, és azok egyben természetes antidepresszánsként is működnek.  Az egyik ómega-3 tartalmú étrend-kiegészítő hatását 20 fiún és lányon tesztelték. Mindegyiküket bipoláris betegséggel diagnosztizálták, 6–17 év közötti életkorúak voltak, és az alkalmazást 8 héten át vizsgálták. A résztvevők felénél gyors, mintegy 30%-os tüneterősség-csökkenés ment végbe anélkül, hogy bármilyen mellékhatást tapasztaltak volna.
Az ómega-3 zsírsavakban található esszenciális zsírsavak, amelyeket a szervezet önmaga nem képes előállítani, csak a táplálék- vagy étrend-kiegészítők révén juthatunk hozzájuk. Jó, ha tudjuk, hogy az ómega-6 és ómega-3 zsírsavak nem megfelelő szintje általános gyulladásos választ vált ki az emberekben, és ez olyan betegségekhez, illetve panaszokhoz köthető, mint a depresszió, a szívbetegségek, a rák, az időskori elbutulás (dementia), az asztma és a reumás ízületi gyulladás. Számos tanulmány jelent meg azt igyekezvén bizonyítani, hogy a gyerekek gyomra nem tűr valamely ételféleséget. Ebben is lehet igazság, a gyomorrontás gyakran pszichésen is megjelenhet, amikor a gyermek környezetében valami olyan dolog történik, amit ő még nem tud feldolgozni.

Hogyan segíthetünk még?
Néha nem is gondolunk arra, hogy egészen egyszerűnek tűnő dolgokban van a megoldás.
– A gyermek egészséges fejlődésében rendkívül fontos a rendszeres, ugyanabban az időben történő rituálék és az elegendő, életkoruknak megfelelő mennyiségű alvás. A kialvatlanság tünetei felnőtteknél is hasonlóak; fáradtság, tompaság, törődöttség, ingerlékenység, koncentráló képesség gyengülése.
– A modern élet számtalan vívmánya a televízió, a számítógépes játékok tömege, az állandóan bekapcsolva felejtett rádió, olyan információáradatot zúdít a gyerekre is, hogy az ő idegrendszere ezt még nem képes feldolgozni. A sokáig képernyő előtt ülő gyerekek szinte minden izma megfeszül és utána egy túlmozgásos állapot figyelhető meg. Ezért is fontos a rendszeres mozgás, sportos életmód, a mozgás szeretetének már gyerekkorban való kialakítása, mely nem csak a testet edzi, de az idegrendszert is regenerálja.
– Az idegrendszer labilitásáért bizonyítottan egyes élelmiszerek is hozzájárulnak. Ilyen a finomított cukor, csokoládé, üdítő italok, az élelmiszerekben rejtőző cukrok, tartósítószerek és színezékek.
– Nem olyan köztudott, hogy a hiperaktivitást elősegíti az alacsony vércukorszint, amelynek oka lehet a gyenge minőségű táplálék, mely túlfőzött, túlsütött, nem tartalmaz vitaminokat, nyomelemeket. Gyermekeink gyakran túltáplált éhezők. Az ízesített, cukrozott snackfélék és az üdítő italok többsége hirtelen megemeli a vércukorszintet, amitől a gyerek igen csak aktívvá válik, egészen addig, míg a vércukorszintje le nem zuhan. Ilyenkor hirtelen erővesztés, gyengeség, amelyet lustaságnak tudunk be. Ingerültség, csökkent koncentráló képesség, letargikus hangulat, deviáns viselkedés az eredménye. A gyakran megismétlődő állapot aztán felnőttkorban depresszióhoz, különféle függőségi állapotokhoz vezethet. Ez az idegrendszeri labilitás formáját nevezik nagyon találóan: cukorbluesnak. A gyerek igen hamar öntudatlanul is rájön, hogy ha egy kis édességhez jut, akkor újra feldobott állapotba kerül. Táplálékkiegészítésként alkalmazzunk ómega-3 tartalmú lencsíra- és halolajat tartalmazó készítményeket.
Szerencsére az a tapasztalat, hogy felnőttkorára a gyerek kinőheti ezt a túlzottnak vélt aktivitást. Ne feledjük, ők pluszenergiával rendelkeznek, lehet, hogy éppen ezért még sokra vihetik az életben.
Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!