Még adott egy jó ötvenméteres pompás passzt csapattársának, Stewart Downingnak, majd a hétközi Franciaország–Anglia barátságos mérkőzés 63. percében – miközben mindkét tábor szurkolói felállva tapsolták, és hosszan éltették – elindult lefelé a pályáról.

A párizsi Stade de France stadion gyepét elhagyva még hallhatta, amint kántálják a nevét, ünneplik lelkesen, arra is jutott ideje, hogy nemet mondjon a vendéglátók kiváló hátvédjének, William Gallasnak, aki hiába próbálta megszerezni tőle a mezét, s bő órányi játék után már túl is volt a nevezetes fellépésen: David Beckham immár százszoros angol válogatottnak vallhatja magát.
A Manchester United és a Real Madrid exfocistája, aki jelenleg a Los Angeles Galaxy világhíressége, a két ország nemzeti együtteseinek szerdai meccsén lépte át a jeles határt, s csatlakozott a szűk körű elittársasághoz, amelynek tagjai – kiváltságosan – legalább százszor ölthették magukra az angol válogatott futballszerelését. Beckham „századossága” mellett magasabb futballtiszti rangja van még az angoloknál Billy Wrightnak (105 válogatottság), Bobby Charltonnak (106), Bobby Moore-nak (108) és az abszolút listavezető egykori csodakapusnak, Peter Shiltonnak (125).
„Roppant büszke vagyok rá, hogy megvan a 100. mérkőzésem is Anglia színeiben, ez nem történik meg bárkivel és akármikor…” – vallott az ünnepelt, aki egyszersmind irányadással is szolgált azoknak, akik búcsúfellépésének gondolták a jubileumi párizsi játékot.
„A meccs végén köszönetet mondtam a lehetőségért, meg a fogadtatásért, és nem istenhozzádot, mert eszem ágában sincs még elbúcsúzni a labdarúgástól! Olyannyira nem, hogy ott szeretnék lenni a 2010-es, dél-afrikai világbajnokságon is nemzeti válogatottunk játékosaként.”
Hogy valóban ott lesz-e, persze ma még nem tudható, de tény, hogy az olasz Fabio Capello Londonba érkezésével – akinek keze alatt szolgált a Real Madridban is, és kezdeti összezördülésük után jól együttműködve járultak hozzá a spanyol csapat bajnoki elsőségének kiharcolásához – neki tetsző szakember került a szigetországiak kispadjára. Aki pár hete még kihagyta a Svájc elleni barátságos meccsre jelölt legénységéből Beckhamet, mivel edzettségét akkor tájt csapnivalónak ítélte, a franciákkal szemben pályára küldött 11-be azonban már beemelte az egykori csapatkapitányt. Mi több, az itáliai mester tetszését is elnyerte teljesítményével, noha semleges szemek azt láthatták, hogy a gyengélkedő angol gárdában ő sem nyújtott éppenséggel örökre maradandót. Igaz, ki se lógott, s a folytatódó kapcsolatot, az ő további válogatottságát sugallta Capello ama kijelentésével, amely szerint „David úgy játszott, ahogy azt képességeit ismerve vártam tőle. Csak azért cseréltem le, mert más futballistákat is ki akartam próbálni, hogy lássam, mit tudnak.”
Nos a többieket illetően olyan nagyon nem okosodhatott ki Capello, azt viszont ő is láthatta, hogy Beckham lövőtechnikája a régi, ezt bizonyították a 100. fellépése alkalmával viselt díszes focicsukával, egy aranyozott cipőben végrehajtott ívelései, átadásai, lőkísérletei, de lelkesültségével sincs baj, hiszen gond nélkül – amúgy meg sárga lapot érően – cibálta vissza mezénél fogva a franciák győztes gólját szerző túloldali karmestert, a klubszinten a Bayern Münchent erősítő Franck Riberyt.
A személy szerint most már a 101. válogatott mérkőzésére készülő „Spice Boy” – ahogyan a Spice Girlsként elhíresült női rockcsapatban szerepelt felesége, Victoria után elnevezték – utóbb még Gallastól is elnézést kért, mondván, nyilván a francia védő elfeledkezett róla, hogy meze egyedi ereklye, amelyet a jubileumi játékán viselt, ezért „elcserélhetetlen”, s nem adhatta oda sem neki, sem másnak.
A francia–angol csatározás előtt Beckham a futball egyetemes nagykövetének szerepében is fellépett – a pályán kívül. Nevezetesen New Yorkban, egy jótékonysági gálán vett részt a világ valaha élt egyik legkiválóbb labdarúgójának, a most 67 éves Pelének a társaságában. Az angol és a brazil sztárban nem csupán a töretlen népszerűség a közös, hanem az is, hogy Amerika földjén tettek-tesznek jószolgálatot a futballnak. Pelé annak idején, 1975-től, háromszoros világbajnokként a New York-i Cosmos csapatában igyekezett az Egyesült Államokban is megszerettetni a sportágat, megágyazni a labdarúgásnak, s van is része benne, hogy – ha nem is érte el az amerikaifutball, a baseball, a profi kosár vagy a hoki popularitását – végül teret nyert a tengerentúlon az "igazi foci", amely Beckham tavalyi Los Angelesbe érkezésével megint felfelé ívelő szakaszba lépett.
Beckham és Pelé ráadásul most közös erővel szolgálja szeretett sportját: New Yorkban, közelebbről Manhattanben gyűjtöttek pénzt a Gotham Hallban rendezett karitatív vacsora keretében. Az estre – amely felett tiszteletbeli elnökként védnökséget vállalt két exelnök, az idősebbik George Bush és Bill Clinton – 1250 dollár volt a beugró, s persze ki-ki annyit adakozhatott a „celebek” közül, amennyit akart. Össze is jött jó 300 ezer dollár, mely summa arra a számlára került, amelyből a Harlem Youth Soccer programot finanszírozzák, vagyis a város hírhedt nyomornegyede tehetséges gyerekeinek ki- és felemelésére, a jövő amerikai Beckhamjeinek és Peléinek meglelésére és felnevelésére szolgál.      

                                                                                                                                                     (J.K.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!