Az olimpiák előtt a magyar sportrajongók mindig azt találgatják, miként fognak szerepelni  a mieink az ötkarikás játékokon. Ilyenkor általában azt mondják, a vízilabdázók, a vívók, a kajakosok és az öttusázók tartoznak leginkább azok közé, akiktől aranyérmet lehet várni.

Ez valóban így van, azaz így volt a legtöbbször, ha végignézünk az eddigi játékok eredménylistáján. Az öttusázók 1952 óta mindig odatartoztak, akiktől érmet, illetve érmeket reméltek. Most is így van, hiszen többen kvalifikálták magukat a játékokra, köztük van a honvédos Balogh Gábor, aki kilencszeres világ- és Európa-bajnok, aki nyert egyéniben, csapatban és váltóban is szerzett a legfényesebb éremből.

Jelenleg azok közé tartozik, akiknek megvan már a Pekingbe szóló jegyük, de ahhoz, hogy ezt érvényesítse, jól kell szerepelnie a májusban sorra kerülő budapesti világbajnokságon. Az öttusázó fiúk utoljára húsz évvel ezelőtt, Szöulban szereztek aranyérmet mind csapatban, mind pedig egyéniben. Mára már szűkült a program, hiszen csak egyéni versenyt rendeznek, és ezen belül is csak két sportoló képviselheti hazáját a játékokon. Balogh olimpiai ezüstérmes, amelyet Sydneyben szerzett, Athénban pedig nem jött ki neki a lépés.
Miként került kapcsolatba ezzel az összetett sportággal?
– Az volt az ok, hogy szüleim túltengő energiáim levezetésére úgy döntöttek, olyan sportágat kell űznöm, amely kellőképpen kifáraszt. Így lettem öttusázó, pontosabban, kéttusázó kilencéves koromban.
Úgy véljük, hogy a futással nem volt gond. Úszni tudott már, amikor elkezdte ezt a sportágat?
– Korábban már megtanultam, és ezek után lettem igazolt versenyző, hamarosan pedig elindultam a gyerekversenyeken.
Már akkor kitűnt, hogy később világbajnok lesz?
– Edzőim véleménye az volt, hogy van bennem némi szikra, de ahhoz, hogy legyen valaki belőlem, keményen kell dolgoznom. Eredményeim inkább a háromtusaversenyeken kezdtek javulni, amikor bekapcsolódott a lövészet, amelyet nagyon megkedveltem.
Korábban azt mondták, hogy Balogh lehet a legnagyobb öttusázók egyike, ha keményen edzene.
– Bizony volt egy olyan periódus, hogy sokat kellett noszogatni, hogy végigcsináljam azt a penzumot, amelyet a többiek. De aztán megéreztem ennek a sportágnak a szépségét, és azóta ilyen gondok és problémák nincsenek.
Mit tart élete igazán első nagy sikerének?
– Amikor junior-világbajnok lettem, és később tagja lehettem a Budapesten rendezett világbajnoki együttesnek 1999-ben. Ez az eredmény, amely az életem egyik meghatározója, hiszen váratlanul egyéni világbajnokságot nyertem, s a csapattal és a váltóval is az élen végeztünk.
Az örömbe sokszor üröm is vegyül. Ezt hogy élte meg?
– Két olimpiám sem úgy sikerült, ahogy vártam. A legnagyobb csalódást Athénban éltem át, amikor csak a 8. helyen végeztem, és ezt sokáig nem tudtam feldolgozni magamban, majd edzőimmel elemezve arra jöttünk rá, hogy lelkileg nem voltam felkészülve teljes mértékben a viadalra. Sydneyben pedig, ahol ezüstérmes lettem, több olyan technikai hibát vétettem, amelyet nem lett volna szabad. Nagy esélyem volt a győzelemre, és a kedvenc számomban, a lovaglásban veszítettem el a bajnoki aranyat, hiszen a harmadik helyről indulva vártam a versenyt és végül is a 9. helyen álló orosz nyerte meg az aranyat.
Melyik számmal ismerkedett meg a legnehezebben?
– Mint minden pesti fiúnak, a lovaglás jelentette a legnagyobb problémát a kezdetekkor. Mára viszont kedvenc számaim közé tartozik.
És mostanság melyik az  a szám az öt közül, amelyik a legtöbb gondot okozza?
– Hála istennek mind az öt számban hasonló eredményre vagyok képes, de a lövészet az, amelyben az utóbbi időben sokat fejlődtem.
1988 óta nem sikerült egyéni aranyérmet szerezniük a férfiaknak. Utoljára Martinek János állhatott a dobogó tetején. Most hogy látja az esélyeit a pekingi játékok előtt?
– Összefogott vagyok, és nagyon becsvágyó, mivel éremgyűjteményemből mindössze egy valami hiányzik, mégpedig az olimpiai aranyérem. Ami meg az esélyeket illeti, a jelenlegi rendszer miatt csak a világ legjobbjai vehetnek részt a versenyen, és úgy látom, hogy a fiatalok is egyre inkább beleérnek a nemzetközi élmezőnybe, akik fizikálisan talán jobb állapotban vannak, mint az idősebbek, habár úgy érzem, 31 évemmel nem tartozom az öregek, hanem csak az idősebbek közé.
Magyarországon többen megszerezték a kvalifikációt. Mikor dől el, hogy ki lehet az a két ember, aki Pekingbe utazik?
– Még több Világkupa-viadal lesz a világbajnokság előtt, én úgy érzem, hogy a vébén mutatott teljesítmény alapján fogják kijelölni azt a két embert, aki elutazhat Pekingbe.
Az öttusa teljes embert kívánó sportág. Mivel tölti a szabadidejét, ha éppen akad ilyen?
– Hát ha éppen akad, az igaz, mert nincs megállás az olimpiáig, de ha mégis van egy kis pihenés, azt kirándulással, olvasással és zenehallgatással töltöm.
Kik lehetnek a legnagyobb ellenfelek?
– Mindenki. De leginkább az oroszok és a litvánok azok, akikkel mi nagy csatát fogunk vívni. Persze az öttusa öt számból áll, és sokszor nem az emberen, hanem a lovakon is múlik, hogy kinek miként sikerül egy versenye. Ezért azt mondom, hogy abszolút esélyes nincsen. Ám én úgy érzem, jó évem lesz.


Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!