Egy-egy márka hazai eredetét illetően nem biztos a magyar fogyasztó, vagy ha annak vallja magát, akkor sem azonosítja egyértelműen jól a hazai márkákat. Ám saját bevallása szerint a többség hajlandó lenne vásárlásai során egyfajta protekcionista magatartást tanúsítani – derült ki a TNS Hungary kutatóintézet és az OmnicomMediaGroup exkluzív kutatásából. Arra is keresték a választ: mitől tartunk magyarnak egy terméket, s mennyire márkatudatos a honi vásárló.
A megkérdezett ötszáz 15 évnél idősebb ember inkább hajlott azt gondolni, hogy nem, vagy csak nehezen mondható meg egyértelműen egy márkáról, hogy az magyar-e. Mindössze 10 százalék érezte úgy, hogy egyértelműen megállapítható egy áruról a hazai eredet, míg egyötödük szerint ez egyáltalán nem mondható meg. A kérdésre – miért is gondolják, hogy egy márkáról nem mondható meg, hogy hazai-e? –, az utóbbiak zömmel a csomagolást, címkéket, feliratokat nevezték meg, mint elbizonytalanító tényezőt; volt, aki csak a pontatlanságnak tudta be ezt, de a bizonytalanok negyede – a teljes minta csaknem 4 százaléka – tudatos megtévesztést, vagy akár csalást is sejt emögött.A nemzeti eredet megítélésében a válaszadók szerint leginkább a tradíció segíthet, azaz ha egy márka régóta jelen van a piacon. Szerepet játszik még a hazai gyártás, a kizárólagos magyarországi forgalmazás is. Ugyanakkor a magyar márkanév, az itt készült reklám kevésbé igazítja el a válaszadókat a magyar eredet megítélésében.
A Pick szalámi, a Tokaji bor és a szegedi paprika volt a három leggyakrabban említett név, amikor megpróbáltak magyar márkákat felidézni a megkérdezettek, s minden harmadik válaszadó a Pick szalámit nevezte meg elsőként. A toplista egybevág a megkérdezettek véleményével, hogy leginkább a tradícióhoz köthető egy márka magyarsága. Mit is jelent a „márka” a magyar fogyasztónak? A kutatók a felsoroltak egy névlistát, kérve résztvevőket, feleljenek igennel vagy nemmel, magyarnak érzik-e a márkát. Nos, a pilóta 90 százalék körüli „igen”-je mellett hasonló értéket kapott a Sportszelet is, pedig a csoki évek óta látványosan nem hazai környezetet bemutató reklámfilmekkel dolgozik. A magyar(os) hangzású nevek döntő szerepére utal az is, hogy például a Kékkúti ásványvízről 94, míg a Theodora Quelle ásáványvízről csak 58 százalék felételezte a magyar eredetet, noha ugyanannak a márkának a két névvariánsáról van szó... S meglepte a vizsgálódókat, hogy a Hortobágy krémdesszertet – amellyel még a legidősebb válaszadó sem találkozhatott, hisz’ ilyen nem létezett soha! –, a minta több mint kétharmada biztosan magyar eredetűnek hitte, míg a Dreher Antal nevéhez köthető sörről többen feltételezték a külhoni eredetet, mint a magyart.
Vizsgálták a vásárlói attitűdöt is. A válaszadók túlnyomó többsége két azonos árú termék közül inkább a hazaira voksolna, ám rosszabb minőséget nem venne csak azért, mert az magyar. S kétharmaduk nem engedné meg, hogy egy termék ne magyar néven jelenjen meg az üzlet polcain.
vgp
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!