Hencsei Pál
Vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora – az 1782-ben II. József „kalapos királyunk” által Institutum Geometrico-Hydrotechnicum néven alapított intézmény – a világon az első mérnökképző egyetem – immár nyugalmazott, de még mindig vizsgáztató professzora. S újabban – sporttörténész szakíró, az ötkarikás játékok, a magyar élsport nagy ismerője.
– Gyakran mondogatja: több mint négy évtizednyi „szamárlétra”, megannyi szakmai munka után a kutya sem ismeri, most meg már a 17. sportkötetének kiadására készül…
– Nézze, a szervetlen kémia, a szilíciumkémia, a korrózióvédelem – bár ez utóbbi igencsak gyakorlati dolog – valóban nem azok a területek, amelyekkel akkora népszerűségre lehetne szert tenni. Viszont a kötetek témája, az igen! Amikor 1966-ban a csapatunkkal megnyertük az akkori atlétikai Eb tévés vetélkedőjét, s nagy szó volt bíz’ akkor: egy kelet-berlini turistautat nyertünk, még nem gondoltam, hogy negyven év múlva „szerző úr” leszek… Egyébként még akkor sem, amikor a csapat 3. lett a százéves olimpiai mozgalom budapesti vetélkedőjén – ekkor viszont már egy hétre Lausanne-ba látogathattunk el, a NOB múzeumába. Most meg a Magyar Olimpiai Akadémia vetélkedőjét szervezzük: április 19-én lesz Kecskeméten és Székesfehérvárott a 24 fős – négyszázból ennyien maradtak – középdöntő. A júniusi győztesek Pekingbe mehetnek! Jómagam csak a középiskolás éveimben, az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban sportoltam – atletizáltam, viszont két éve a centenáriumát ünneplő iskolámban is elkezdtem az öregdiáknyüzsgést, s Címeres mezben címmel megírtam az oskola egykori élsportolóinak történetét, benne hatvan nagyszerű emberrel, így például Dömötör Zoltán aranyérmes vízilabdázóval – az Olimpiai Bajnokok Klubja elnökével –, vagy Várhidi Pál egykori kiváló labdarúgónkkal, a mostani szövetségi kapitány édesapjával. A kutatás, adatbúvárkodás, írás lett az én „második életem” az elmúlt másfél évtizedben. Az eddigi két, 2000-es és 2004-es MOB albumban is „ludas” lennék! A műszaki ember rendszerező precizitását az írásba, szerkesztésbe is igyekszem átmenteni. A tizenhetedik kötetet Ivanits Tibor barátommal, aki nyugdíjas testnevelő tanár, a május végi öttusa-vb-re adjuk ki. De már a novemberben a 120. születésnapját ünneplő MTK emlékkönyvéhez is bogarászok, gyűjtöm az anyagot. Tavaly volt 110 esztendős a MAFC, az egyetemünk sportklubja: akkor a Műegyetemi könyvkiadónál A Műegyetemtől a sport élvonaláig című kötetem jelent meg: megírtam benne azt is, hogy ki mire vitte a diplomájával a szakmában, az életben. Ha az úszást kiemelem, akkor Hajós Alfréd, az első, 1896-os athéni olimpiai száz és 1200 méteres számának győztese híres építész lett, s szellemi olimpiát is nyert. De reménységünk, Cseh László is hallgatónk.
– „Találtak” kutatásaik során két olimpiai bronzérmet is…
– Úgy bizony! Ugyanakkor, amikor Hajós diákként nyert a viharos, jéghideg, nyílt tengerben rendezett áprilisi ötkarikás versenyen, Tapavica Momcsiló már kész építészként magyar színekben indult s lett érmes teniszben – amúgy jóval később Montenegróban meg miniszter lett… A másik 3. helyezés Leviczky Károlyé evezésben – ő ténylegesen nem kapott érmet, mert a középdöntőben kiesett, ám a döntőre csak ketten maradtak. A családom örül a hasznos hobbimnak: Katalin lányom – bankszakember – atletizált régen, két kisfia, az unokáim, Nikoletti Zsolt és Balázs 13 és 10 esztendősek. Meglehetősen jó sportolók, egyikük triatlonozik, másikuk szűkebb pátriájukban, Kispesten, a Honvédban focizik. S akkor még nem említettem Péter fiamat, aki 33 évesen, dekoratőrként sem tud felhagyni az extrém sportokkal: bár már inkább csak a szervezésben és a zsűriben vesz részt „Henkó”, azért a gördeszkáján csak leszáguld a Kékes tetőről. A rekordja a II. kerületből munkahelyéig, a Fővárosi Állat- és Növénykertig 27 perc a deszkán…
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!