A Népszavában Pungor András Narancsfelfújt és társai című írásában
méltóképpen szólt Kuncze Gáborról, aki szakszerű felszólalásait
hatékonyan fűszerezte humorral is. A szerző megállapította, hogy Kuncze
Gábor önként vállalt háttérbe vonulása óta humortalan lett a politika.
Emlékeimben felvillannak azok a történetek, amelyek 1994-től 2002-ig lehetővé tették a humort sem nélkülöző, feszültségoldó, figyelemfelkeltő, kapcsolatokat erősítő parlamenti vitákat. Amikor az Országgyűlés elnöke a keddi ülésnapokon köszöntötte a képviselőket, sokszor csak négy-öt honatya lézengett a teremben. Képviselőtársam megkérdezte, miért járok rendszeresen a keddi ülésekre. Mert tömegiszonyom van, válaszoltam.
Az egyik képviselő igazának kiharcolásának érdekében ülősztrájkot tartott, így éjszaka is a parlamenti ülésteremben kellett tartózkodnia a teremőrnek, aki nem vette ezt jó néven. Néhány napos sztrájk után jeleztem képviselő társamnak, hogy szabálytalanul sztrájkol, mert időnként kimegy az ülésteremből, és felkeresi a mellékhelyiséget. Ezért megemlítettem a sztrájkolónak, hogy megkértem a házelnököt, szerezzen be egy éjjeli edényt. Ezt követően a honatya felhagyott a sztrájkkal.
Az ülésteremben sokszor áldatlan vita volt. Több száz hozzászólásom során számtalanszor következtem Torgyán József után, aki gyakran illette csípős megjegyzésekkel a kormány tevékenységét. Az egyik kisgazda képviselő ennek kapcsán figyelmeztetett, hogy főnöke azért alkalmazza ezt a módszert, hogy felbosszantsa a válaszoló képviselőt, és az ne tudjon a lényegre koncentrálni. Ez a csel csak ritkán volt eredményes, mert szellemes megjegyzéseire igyekeztünk hasonló eszközökkel reagálni.
Az egyik nyári napon ismét Torgyán József után kaptam szót, azonban ő igen hosszan fejtette ki gondolatait. Ezen a napos délutánon elhúztam az ülésterem bejáratának függönyét, így az erős napfény egy kissé megzavarta Torgyán Józsefet, aki azonnal küldte a teremőröket, hogy igazítsák meg a függönyt. Ezután újra elhúztam a függönyt, és Torgyán József dünnyögve befejezte felszólalását.
A humor sokszor a Parlament falain kívül is éreztette hatását a képviselői munkában. Választókörzetemben, a Hajdú-Bihar megyei Kokad községben, Torgyán József adta át a millenniumi zászlót. Ezt sok fogásból álló kiadós ebéd követte. A miniszter sajtófelelőse ebéd közben sürgette a főnökét, mert a média képviselői nagyon éheztek gondolatai-ra. Megjegyeztem, hogy várja meg az utolsó fogást is, mert az igen finom lesz. Ekkor a kisgazda vezető felállt, és az ételek ízét élvező vendégek körében kijelentette: az életére török azzal, hogy további evésre ösztönzöm. Beszédét így fejezte be: „A jövőben emléktábla hirdeti ezen eseményt, amelyre azt is felírják, hogy itt halt meg Torgyán József miniszter, akit Takács Imre szocialista képviselő agyonetetett.” A nagy derültség után a miniszter mégis elfogyasztotta a sokadik fogást, és egészségben, jó kedvvel távozott a településről.
A számtalan eltérő vélemény alapján kialakult vitákat kísérő humor az emberi kapcsolatokat is ápolta. Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok neked öreg bolsi barátom, fogalmazott Torgyán József 1999 karácsonyán. Én is viszonoztam jó kívánságait. Vajon 2007 karácsonya előtt történt-e ilyen szép emberi megnyilvánulás a patkó két oldalán ülők között?
Dr. Takács Imre,
Hajdúszoboszló
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!