Szórakozás a szabadsággal

De a gondolkodni rest (és a baloldal által kellően fel nem világosított nép egy részét) lehet etetni. Egy darabig. Most beetették, például a népszavazás alkalmából.  Szórakozunk a szabadsággal.
Ez az országrombolás – szellemi téren, de immár súlyos anyagiakban is – kismiska a „jó emlékezetű” Ceausescu-féle falurombolási akcióhoz képest. Orbánék tudatosan élnek vissza a szabadsággal, erkölcsileg, anyagilag, túl a felelősség határain. (Hazánk értelmesebb részének, békés többségének „társadalmi bírósága” ezért már rég elítélte Orbán Viktort.) Iszonyatosan önző hatalmi éhsége a szabadságot olyannak tekinti, amivel lehet szórakozni (pl. választósdi). Láthatóan gyermeki örömmel játszik vele. Ám durcás – mint a gyermek –, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elgondolja. (Pl. nem mond le Gyurcsány Ferenc.) De kajánul mosolyog, ha valamit megnyer. Mint a kártyás. (Bár cinkelt lapokkal játszott). A „játékhoz” asszisztál az értelmiség – ilyen-olyan okból – vele rokonszenvező része.
Értelmiség. Hát, nem tudom! Ez az elnevezés, mintha progressziót, és messzebblátást is takarna. Valós gondolkodást a társadalom dolgai felől. S nem sokszor számításból csatlakozni rossz ügyekhez Azt hinnénk, a műveltség a jó ügyek élére állítja az embert, az értelmiséget (is). Akik a mát és a jövő lehetőségeit nem Szent István korában keresik. Persze ez is egyfajta szórakozás, ám inkább lusta játék az emberben amúgy is meglévő kényelemmel. Ha az istenadta nép nem kap kellő biztatást az értelmiségtől (is), akkor az agya beszűkül, s elkezdi magát sajnálni. Majd követelni kezdi „régi jussát”, a méla magyar múltba révedve.
De jó, ha tudod, „óh Nép”, hogy Szent Istvántól Horthy Miklóson át Kádár Jánosig nem tudnak immár segíteni rajtad. Csak te tudsz magadon, ma, holnap és holnapután is. Ám ehhez több műveltség kell, minden szinten. Kölcsey Ferencünk írja a Parainesisben: „…ismereteket szerezni, hogy azok a sokaságra átplántázva közkinccsé váljanak; világos ideákból fáklyát gyújtani, melynél az együttélők előítéleteik setétségéből kiléphessenek, régi és új, idegen és saját tapasztalást egyesíteni, hogy a néptömeg előtt vezérelv gyanánt ragyogjanak; szóval minden ismeret a kor szükségeire s kívánataira, a jelenlét nemesítésére s a jövendő előkészítésére fordítani s a lehetségig életbe hozni: ezt kívánom én mindazoktól, kik a közdolgokban forgandók.”
Gondolom, ez a „feladás” ma (is). S remélhetőleg Kölcsey tanácsát elfogadják az olyan „magyarul beszélő magyarok” is, mint Semjén úr, Orbán úr, Für úr, és egyéb „urak”, akik esetleg nem Kölcsey ideáit vallják. A „világos idea” ugyanis ma a szabadság demokratikus köztársasági rendjének izmosítása, az emberek egyéni és közösségi haladásának biztos kezű egyengetése s az emberek hitének, méltóságának biztosítása. Ezekkel az ideákkal nem lehet szórakozni és spekulálni. A szabadság nem éretlen gyermekek játékszere.
Hajdú Árpád, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!