A Buda környéki faluban – papíron már városban –, melyben lakom, nap mint nap elmegyek az egy szem temetkezési vállalat mellett.
Lassan egy éve, hogy kitették a főút mellett álló, a település egyik utolsó házának számító kis komor fehér épületre a „Családi ház és üzlethelyiség raktárral eladó” táblát, mindjárt a cégér mellé. Azóta nem kelt el, vajon miért? Pedig a helyiek nem tűnnek túlérzékenynek, a Nyugodj békében! jókívánságot is ironikusan értelmezik errefelé – a temető a monstre kamionok által döngetett M1-es autópálya és a lomha teherkocsik által bepöfékelt 1-es főút közé, egy 100 x100 méteres területre bepréselt elképesztő „népsűrűségű” sírkert. Valahogy mégsem akaródzik senkinek sem megvásárolni a temetkezési vállalkozást az üzlethelyiséggel és raktárral, hogy aztán kisközértet, kozmetikát szoláriummal, vagy bolond bizgentyűk boltját nyisson a helyén.
Ahogy növekszik a település – egyre több szántóföldet parcelláznak fel, és adnak ki rá építési engedélyt –, a lakóparkokba költöző családok megfiatalítják az öregedő falucskát, a szolgáltató szektor is kezd éledezni, s az élelmes bennszülöttek igyekeznek hasznot húzni a változásból. Az idősek az ábécé elé hordják eladni, vagy saját kertjükből árulják a gyümölcsöt-zöldséget, mézet, virágot. A panziós tucatjával fogadja a közeli építkezéseken dolgozó vendégmunkásokat. Van már termelői tej házhoz szállítás és 24 órás műszaki gyorssegély, ki nyelvtanítást, ki kertészkedést, ki takarítást, ki „bébisintérkedést” vállal, és van már pilates- és jógaoktatás is egy közeli magánháznál. Mit nekünk Széchenyi terv és Új Magyarország program, mikor működik még a híres magyar találékonyság.
A temetkezési vállalkozó megelégelve, hogy hosszú ideje nem bír túladni tulajdonán, nemrég újabb táblát tett ki: „olcsó szállás”.
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!