Fantasztikus sikert ért el a héten Bodrogi László, aki a kerékpáros-világbajnokságon az egyéni indításos időfutamban ezüstérmes lett. Igaz, Bodrogi nevéhez sok olyasmi fűződik, hogy ő az első, először neki sikerült. Hogy ez mit jelent? A most harmincéves Bodrogi László volt az első magyar kerékpáros, aki profinak állt – jelenleg a Credit Agricole versenyzője. Ő volt az első magyar kerékpáros, aki világbajnokságon érmet szerzett, 2000-ben, ugyanebben a versenyszámban, mint most. Ő volt az első magyar kerékpáros, aki részt vehetett a Tour de France-on, ő volt az első magyar kerékpáros, aki a Giro Italián elindulhatott, és ő volt az első magyar kerékpáros, aki részt vehetett a legnagyobb spanyol körversenyen, a Vueltán. És ő az első magyar kerékpáros, aki világbajnokságon ezüstérmet szerezhetett.

l Hány éve bringázik? – kérdeztük az újdonsült világbajnoki ezüstérmest.
– Tizenkét éves koromban kezdtem el versenyezni.
l Most harminc. Körülbelül, amióta nyeregbe pattant, hány kilométert tekerhetett?
– Pontosan nem tudom, de 500 ezer kilométer körül járhatok.
l Milyen reményekkel utazott a világbajnokságra?
– Ismerve a résztvevők névsorát, ha a tízben végzek, akkor boldog lettem volna, de titokban azért reménykedtem egy éremben.
l Ebben a versenyszámban úgy indítják a résztvevőket, hogy a legjobb indul utoljára. Ön melyik rajtszámot kapta?
– Én az 5-ös rajtszámmal vágtam neki a 44,9 kilométeres távnak.
l Menet közben érezte, hogy ott lehet a legjobbak között?
– Volt olyan periódusa a versenynek, amikor a harmadik voltam, volt olyan is, amikor csak a 18., de a cél előtt nem sokkal már a harmadik helyen tekertem, és az óriási lökést adott a számomra, hogy sikerült utolérnem a spanyol bajnokot, aki kettővel előttem indult.
l Ez hány kilométeres sebességnek felel meg?
– A jegyzőkönyv szerint 47,633 km/órás volt a tempóm.
l Ezzel az éremmel befejeződött a világbajnokság?
– Nem, vasárnap még rajthoz állok az országúti versenyen, amelynek a távja 270 kilométer lesz.
l Még autóval is sok megtenni egy ilyen etapot, hát még két keréken. Mi volt az eddigi leghosszabb táv, amit versenyen tekert?
– A Milano-San Remo verseny, amely megközelítőleg 300 kilométer.
l Hamar felhívta a figyelmet magára, hiszen nem egészen húszévesen, 1996-ban ott lehetett az atlantai olimpián, de akkor balszerencsés volt.
– Igen, sokszor gondolok még most is arra, hogy milyen peches voltam, edzés közben nem figyeltem, és nekimentem egy parkoló gépkocsinak, és az ott szerzett sérüléseket nem tudtam teljesen kiheverni a versenyre.
l Hosszú évek óta él Franciaországban. Milyen körülmények között?
– Egy csodálatos kis hegyi faluban lakom, ahol alkalmam és lehetőségem nyílik a rendszeres hegyi tréningre.
l Korábban egyszer azt mondta, nem tartozik a „zergék” közé.
– Ezt most is fenntartom, mert nem kedvelem a hegyeket, azaz nem vagyok hegyi menő, ennek ellenére a mostani időfutamban sikerült jól szerepelni úgy, hogy több emelkedő is volt ebben a közel 50 kilométeres távban.
l Mi lesz a további menetrend?
– A világbajnokság befejezése után egy rövid pihenő következik, és ezt követően elkezdem a felkészülést a pekingi olimpiára, mert ezzel az ezüstéremmel sikerült kvalifikációt szereznem.

(fluck)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!