Ben Stiller félt nemet mondani Robert De Nirónak

Színházi beugrók és egy népszerű show-műsor szövegírói feladatai után Stiller első és legkisebb filmszerepét Steven Spielberg A nap birodalma című háborús
filmdrámájában kapta. Azóta nem csak színészként,
de rendezőként (Kábelbarát, Zoolander,
a trendkívüli) és producerként (Starsky és Hutch, Jószomszédi iszony) is bizonyított. Bár alacsony, (két)balkezes és ballábas, olyan dögös nőszemélyeknek csavarta el a fejét, mint Calista Flockhart, Jeanne Tripplehorn, vagy Amanda Peet. 2000-ben feleségül vette a gyönyörű színésznőt, Christine Taylort, lányuk, Ella 6 éves, fiuk, Quinlin pedig 3. A Tropic Thunder (Trópusi villám) című új filmjében megint cimborájával, Jack Blackkel, valamint Robert Downey Jr.-ral és Nick Noltéval forgatott, de Tom Cruise, Matthew McConaughey, Owen Wilson és Tobey Maguire is feltűnik a dzsungelharcos
vígjátékban, melyről Stiller
a JoBlo.com filmes portálnak mesélt.

l Hét éve nem rendezett. Miért épp most jött el az ideje egy újabb forgatásnak, és mi a forgatókönyv története?
–   Jó ideje dolgozom ezen a munkán. A film ötlete már vagy húsz éve a fejemben van, azóta, hogy A nap birodalma című filmben dolgoztam, 1987-ben. Ebben az időszakban rengeteg vietnami háborús filmet forgattak, és sok barátommal jártunk ilyen meghallgatásokra. Persze a többiek sorra kapták meg a szerepeket, emiatt hónapokra eltűntek mindenféle álkiképzőtáborokban, majd mikor visszajöttek onnan, meséltek nekem az elképesztő élményeikről, amelyek miatt az egész életüket át kellett értékeljék. Ez számomra totál nevetségesnek tűnt. Persze valószínű csak azért, mert nem én kaptam meg a szerepet, és kicsit féltékeny voltam. Természetesen elhiszem, hogy ezek elképesztő élmények lehettek, de azért ez mégsem lehet olyan, mint egy igazi kiképzés. Ez cikázott a fejemben, és arra gondoltam, forgatnék ebből a sztoriból egy rövidfilmet, vagy egy szkeccset, és párhuzamot állíthatnék a színészek és a valódi veteránok élményei között. Jó, tudom, ez egyáltalán nem hangzik viccesen. [nevet] Így el is vetettem az ötletet. Aztán az jutott eszembe, mi lenne, ha egy olyan történetet mesélnénk el, amelyben egy csapat színész, akik épp egy ilyen kiképzésen vesznek részt, valódi harci helyzetben találják magukat a dzsungelben. Az elmúlt tíz évben ezen agyaltam, aztán úgy négy éve bevontam a munkálatokba Etan Cohent is, aki végül befejezte a forgatókönyvet.
l Mennyi kiképzésben részesültek?
–  Minimálisban. Dale Dye segített nekünk, aki a harci kiképzések egyik legkomolyabb szakértője. Annak idején A szakasz szereplőit is ő készítette fel, sőt, ő volt a katonai szakértője a Ryan közlegény megmentése című filmnek, meg még sok egyébnek is. Először e-mailben vettem fel vele a kapcsolatot, úgy hat-hét éve, és elmeséltem neki, miféle filmre is készülök. Sok olyan alkalomról mesélt nekem, amikor színészeket vitt a dzsungelbe, és ezekből több sztori be is került a filmbe. Például, mikor A szakasz főszereplőit egy éjszakai bevetésre vitte, és előtte Oliver Stone megkérte, gondoskodjon róla, hogy a színészek összefossák a bokájukat félelmükben. Ezért mikor már biztos volt, hogy a film elkészül, megbeszéltük, hogy Dale elvisz minket valahova. Mindenképp akartam egy kiképzést. Úgy volt, hogy lesz egy kétnapos, intenzív tréning Hawaiion, mikor a színészek megérkeztek. De aztán annyira seggére vertünk a pénznek, hogy odajött hozzám a producer és azt mondta: „figyelj, a helyzet az, vagy megcsináljuk a kétnapos kiképzőtábort, vagy lesz egy nagy közös stábvacsora szombaton.” Erre azt mondtam, „akkor legyen a vacsora!” Végeredményben mi csak színészek vagyunk, akik most épp katonákat alakítanak. Akár rosszul is játszhatjuk a szerepünket.
l Mikor olyan filmet forgat, amelyben egy másik film is forog, miként tudja a kettőt különválasztani egymástól?
– Voltak vicces pillanatok, például a nyitó jelenetben, mikor épp áttörjük a negyedik falat, a kezemet lerobbantja egy bomba, és nagyon érzelmesre kell vennem a figurát, a rendező pedig azt üvölti, hogy: ennyi! Szóval forgattam ezt a jelenetet, ahol épp a rendezőt veszik, és legalább száz ember működik közre ennek a jelenetnek a felvételében. Eközben a kezeim hátra voltak kötve, és műkezek voltak rám ragasztva. Ekkor, miközben kezeim hátra voltak kötözve, ráeszméltem, milyen nagy szüksége is van a rendezőnek a kezeire. Már csak azért is, hogy dirigálhasson: „csináld ezt, csináld azt!” Szóval, úgy rendeztem, hogy a kezeim hátra voltak kötözve, és próbáltam a többiekkel megértetni, hogy ennyi volt, köszi. Erre a rendezőt játszó színész elkezdte magyarázni, hogy „nem, nem, még nem állunk le!”, mert ugye a jelenet arról szól, hogy forgassanak tovább. A dolgok kezdtek úgy összekuszálódni, hogy alig tudtam leállítani a forgatást: „nem, nem, ez most tényleg ennyi volt! Ezt most Ben mondja!”
l Néhány titkos részlet kiszivárgott a filmmel kapcsolatban, például Tom Cruise felbukkanása. Csalódott, hogy egy ilyen nagyszerű meglepetést ellőttek?
– Talán igen, de nem tudom, hogyan lehet manapság titokban tartani az ilyen információkat, amikor rengetegen vadásznak ezekre. Azért kerülhetett ki a dolog, mert Tom Cruise minden lépését kíváncsi szemek figyelik. Igazából nem érdekel, hogy így alakult, mert őrülten vicces alakítást nyújt a filmben, ami így is jó nagy meglepetést fog okozni. Szerintem nagy durranás lesz, hogy benne van a filmben, de ha mégsem lesz az, az alakítása akkor is szórakoztató. A nézők imádni fogják Tom vicces jelenetét.
l Robert De Niro felhívta már a Vejedre ütök folytatása miatt? Mikor születnek a kicsi Beckurok?
– Senki nem hívott még emiatt. Csak annyit tudok a filmről, amit az újságírók találgatnak vele kapcsolatban. Viszont, ha Bob megint felhív a folytatás miatt, jó nagy szarban leszek.
l Mondhatjuk, hogy az utóbbi időben csupa sikerfilmet forgatott. Sok szól a folytatások mellett és ellen is, önnek mi a véleménye?
– Nos, leginkább a folytatáson múlik. A Vejedre ütök előtt nem szerepeltem folytatásokban, de akkor felhívott Robert De Niro, és azt mondta: „meg fogod csinálni a folytatást. Megcsinálod, rendben?” Mit mondhattam erre? Ha lehet, az ember kikerülné az ilyen hívásokat Robert De Nirótól. Na persze nem lehetett kihagyni a lehetőséget sem, hogy olyan színészekkel játsszak együtt, mint Barbara Streisand és a többiek. Az életben csak egyszer adódik ilyen alkalom. Az Éjszaka a múzeumban esetében viszont azért mentem bele a folytatásba, mert a film készítői új ötlettel álltak elő, egy remek forgatókönyvvel. Rengeteget kaptam attól a filmtől. Élveztem, hogy játszhattam benne, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam a gyerekektől. Ezért akartam ismét részt venni benne és megint olyan jól érezni magam, mint az első forgatáson.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!