Szily Nóra ismét a képernyőn

 „Munkámban a szabadság pillanata most jött el. Mert az a mondat, hogy »Nóra, egy olyan műsort szeretnénk, ami rád szabott, ahol te vagy és úgy beszélgetsz a vendéggel, ahogyan te tudsz«, most hangzott el” – mondta el a műsorvezető. „A nevem is most került bele először egy műsor címébe – hát, nem mondom, hogy korán jött. Az én szimatomat akarják, azt a fajta kíváncsiságot és érzékenységet, melyet nekem tulajdonítanak. Amikor az ember már elenged valamit, talán le is mond róla, akkor egyszer csak megszólal a telefon. Ismét szembesültem azzal, hogy mennyire imádom ezt a szakmát” – tette hozzá. „Soha ki nem hunyó szenvedélyem, hogy ott ülök valakivel szemben, ég a kamerán a piros fény és én kérdezek. Az első felvétel után elpityeredtem a boldogságtól.”
Szeretné, ha egyértelműen felismerhető lenne, ez az ő műsora. „Azt várom, hogy összekeverhetetlen legyen. Olyan őszinte pillanatokat remélek, olyan történetekre szeretnék bukkanni, melyeket végigkövetve, a néző valami egészen újat tud meg vendégeimről. A híres emberekről azt gondoljuk, ismerjük őket, miközben csupán az ikonokat látjuk és ezek mögé képzelünk valamit. Engem az érdekel, hogy mitől lett valaki ikon és mi rejlik emögött. A vendégem útja érdekel” – mondta.
Szily Nóra pszichológiát tanult az ELTE-n, végzős hallgató volt, mikor belépett az életébe a rádiózás. „Az Ötödik sebesség című ifjúsági rádióműsornak nyilatkoztam, az interjú után megkérdezték, nincs-e kedvem kipróbálni, hogy én kérdezek. Fiatalokat kerestek a rádióba, én pedig kezembe vettem egy magnót és megcsináltam első anyagomat. Miután leadták a próbariportom, a Magyar Rádióban kezdtem riporterkedni az Ötödik sebességnek és a Helykeresőnek. A létra aljáról kezdtem. Soha nem gondoltam, hogy mernék műsort vezetni. Én voltam az, aki kilakoltatásokról, hajléktalanokról készítettem riportjaimat” – emlékezett vissza. „1991-ben elindult a Reggel című műsor a Magyar Televízióban, ahova olyanokat kerestek, akiknek mikrofonrutinjuk van, de ismeretlen arcok. Egy kollégám megkopogtatta a vállam, hogy menjek el a Szabadság térre, mert válogatást és képzést tart a tévé. Nyáron én voltam az, aki beköszönt az új reggeli műsorba. Két és fél órás élő adásban kezdtem, rögtön a mélyvízbe dobtak. Egy csapatban voltunk Albert Györgyivel, Fiala Jánossal, Bárdos Andrással, Nika Györggyel, akik ma különböző csatornákon nagy nevek lettek a szakmában.”
Mindig a megértés, a feltárás vágya hajtotta Szilyt. „A pszichológiát egészen közel éreztem a mikrofonnal való kérdezéshez. A jó értelemben vett kíváncsiság mesterének tartom a pszichológust és a riportert. Lubickolok abban, hogy kérdezhetek, hogy készülhetek valakiből” – mesélte. Soha nem tudta volna magát elképzelni gazdasági vagy politikai műsorban. „Sportújságíró sem szerettem volna lenni, az embernek ismernie kell saját határait. Nemet mondani nagyon nehéz, de muszáj megtanulni. Voltam úgy, hogy felkértek egy vicces műsorra, ahol műsorvezetőként egy fiúval kellett volna poénokat mondanom, de a próbaadás után rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt éveimet tenném tönkre, ha ilyen szerepben mutatkoznék meg, hisz nem én lennék. Sok magazinműsort vezettem, csináltam egészségügyi műsort, kultúráról szólót és természettudományosat, sőt telefonos játékot is vezettem. Leginkább azonban azokat a műfajokat kedvelem, melyekben van elég idő a beszélgetésre, ahol meg lehet rajzolni a velem szemben ülő személyiségét” – magyarázta.
Szily Nóra rádiós és televíziós alapismereteket tanít egy iskolában, rendezvényeket, sajtótájékoztatókat konferál. „Ebben a szakmában vannak csendes időszakok. Ha nem vagyok a televízióban, akkor azzal szólítanak meg az utcán, hogy „hova tűnt, Nóra?” Ezt nehéz kezelni. De mégis azt az elvet vallom, hogy jobb a méltóságteljes csend, mint a méltatlan zajongás. Tény, hogy ma az játszik, aki látszik… Sokan nem tudják, hogy elkezdtem írni, ami nagy felfedezés nekem. A „Kampány a valódi szépségért” kapcsán készítettem azt az interjúsorozatot, melyből könyv született és Ők, a Nők címmel idén nőnapon jelent meg.” 

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!