A frissen szült mamák közül minden nyolcadikat érintik a gyermekágyi
depresszió tünetei, melyek általában később, a 10–30. nap között
jelentkeznek. A kialakulás végbemehet észrevétlenül, de a baby-blues
állapota is átfordulhat súlyosabb állapotba.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a leendő anyukáknak nincsenek pontos ismereteik erről az állapotról.
Őskor
Az őskorban a szülés után már nem volt ott a nő mellett a párja, aki hozta volna a táplálékot – a gyerek halálra volt ítélve. A nő stratégiája ilyenkor: nem törődik a gyerekkel, hagyja elpusztulni. A mai szülés utáni depressziónak az az evolúciós értelme, hogy a környezetből nagyobb odafordulást és segítséget váltson ki. Ami szerencsére, be is szokott következni. Ok lehet a különféle tápanyagok hiánya. A világstatisztikák szerint pl. szoros kapcsolat van egy nemzet alacsony halfogyasztása (alacsony ómega-3 bevitel) és a szülés utáni depresszió gyakorisága közt. Arról van szó, hogy a depresszió célszerű válasz a környezeti eseményekre – amit elkezdtek betegségként kezelni. Rengeteg olyan dolgot kezelnek ma betegségként, ami csak azért betegség, mert nem szeretnénk, a dologgal szembenézni.
A szülés utáni nehézségekből kialakuló betegségnek három, egymástól nem mindig egyértelműen elhatárolható formái a baby-blues, a depresszió és a pszichózis.
A baby-blues a szülés utáni első héten az anyák mintegy felénél fellépő hangulati mélypont, amit különös érzékenység, lehangoltság, gyakori sírás jellemez. Elsődleges okának a szüléssel bekövetkező drasztikus hormonális változásokat tekintik. Orvosi kezelést nem igényel, de fontos, hogy a kórházi személyzet, a hozzátartozók megértően álljanak a helyzethez.
A szülés utáni depresszió az anyáknak 10-20 százalékát érinti, és – nevétől függetlenül – nemcsak közvetlenül a szülés után, hanem akár hónapokkal később is jelentkezhet. Ezért a szakemberek egy része sajnos nem ismeri el a „klasszikus” depresz-
sziótól való elkülönülését.
A betegség tünetei a kimerültségtől kezdve az érdektelenségen és a külvilágtól való elzárkózáson keresztül súlyos esetekben a gyermek iránti agresszióban, vagy öngyilkossági gondolatokban is megmutatkozhatnak.
A szülés utáni pszichózis a legsúlyosabb, szerencsére ritkán előforduló forma. Jelei a hirtelen személyiségváltozás, a realitásérzék teljes elveszítése, hallucinációk, kényszerképzetek fellépése a szülést követő hetekben. Mivel az anya és a gyermek életére ez közvetlen veszélyt jelenthet, feltétlenül kórházi kezelésre van szükség.
Nyilvánvaló, hogy a szülés megváltozott élethelyzet pszichés stresszel jár együtt. A stresszel való megküzdés képessége, illetve képtelensége viszont már egyéni hajlam kérdése. Az egyén sérülékenysége, a stresszel való megküzdési stratégiák kialakítása örökletes tényezők és a korai gyermekévek tapasztalataiból tevődnek össze.
Egyes szakemberek a veszélyeztetettek közé sorolják az első gyermeket később vállaló nőket, illetve azokat, akik korábban pszichiátriai
kezelésben részesültek. Akiknek premenstruációs szindrómára hajlamosak. A legtöbben mégis azt vallják, hogy a depresszió gyökereit a szülő-gyerek, elsősorban az anya-gyerek konfliktusokban kell keresni.
Anyamítosz
Szinte mindenkinél szerepet játszik a társadalmi elvárásokkal való küszködés. Természetesnek tűnik a szakmai karrier, a tiszta lakás, a vonzó külső, és mindezek mellett szinte csak dekorációnak tekintik a kiegyensúlyozott, boldog anya oldalán a gyereket. Teljesítményorientált világban élünk, ahol minden azt szuggerálja, hogy tökéletesnek kell lennünk – még a pillanatnyi kimerültséget, elkeseredést is karaktergyengeséggé nyilvánítják. Aki nem titkolja kisebb-nagyobb nehézségeit, bizony gyorsan kikerülhet a társadalom által elfogadott „jó anya”-kategóriából.
Viccesnek tűnik, de lehet, hogy sokat segítene, hogy ezentúl a bébiételeket, a babaápolási cikkeket kialvatlan szemű, kócos hajú anyáknak kellene népszerűsíteni. Egyszerűen beszélni kellene arról, hogy senki nem felel meg tökéletesen a valóságtól oly távol álló „mindent bíró – mindig boldog” anyamítosznak. Ez az őszinteség sok anyának segítene a nehéz napok elviselésében, és az eltitkolásból adódó nagyobb bajok megelőzésében.
Mindent bíró mindig boldog?
A szülést követő boldogtalanságot gyakran a depresszióval azonosítják és hormonzavar, az anyaság kezdetére jellemző szociális nyomás vagy kisgyermekkori élmények hatásának tulajdonítják. Az anyák azonban valójában gyakran nem depresszió-sak, hanem aggodalmat, szorongást éreznek. A poszttraumás stressz-
szindróma normális reakció, ha fenyegető helyzetet kényszerülünk elviselni anélkül, hogy alakulását befolyásolhatnánk.
Sok nő támadásként éli meg a szülést, egyesek egyenesen szexuális erőszaknak nevezik. Az esemény gyökeres hatással van énérzékelésükre és a csecsemőjükkel, partnerükkel fennálló kapcsolatukra. Úgy érzik, nem olyanok, mint a többi nő, gyakran bűntudatuk van vagy magukat okolják boldogtalanságukért. Hogyan lehet a poszttraumás stressz-szindrómát még nehéz szülés esetén is elkerülni a megfelelő gondoskodással, illetve a megfelelő kapcsolatok létrehozásával a szülés előtt, közben és után? Mit tehetnek a szülészorvosok, szülésznők, bábák azért, hogy amit a nők szülésük alatt átélnek, megerősítő katarzis, ne pedig olyan krízis legyen, amely akár egy életre visszahúzó erőt jelent? Hogyan lehet a már károsodott nőket segíteni? A kismama ugyanis, ha tisztában van vele, hogy ez egy létező, pontosan körülírható tünetegyüttes, az ilyenkor oly jellemző bűntudatot és önvádat félretéve hamarabb képes segítséget kérni.
A témával kapcsolatban minden leendő és jövendő anyának, nagymamának szeretettel ajánlom: A háborítatlan szülésről – kultúrák közötti megközelítésről szóló előadásokat. Sheila Kitzinger, a szüléssel foglalkozó, világhírű kultúrantropológus előadásait. Aki a magyar szülő nők, születő gyerekek és a bábák szülés körüli helyzetéből való felszabadításának első lépéseként megrendezett, Nemzetközi konferencia a születésről című konferencia egyik díszvendége volt, 1992-ben. Fölmérve az otthonszülés körül mostanra kialakult helyzet fontosságát, az Otthonszülés napja és a Harmadik pelenkás akció alkalmából ismét Magyarországra látogatott.
A nők tudják, hogy kell anyának lenni (?)
A világ legtöbb kultúrájában a szülés egy folyamat része, amelynek alapja a nők közössége és együttműködése, és amelynek természetes alkotórésze az is, hogy a nők tudnak anyává válni.
Sheila kutatásai során azt igyekezett meghatározni, hogy a környezet mely elemei idézik elő ezt a hatást. Mitől jó az a környezet, amit a nők maguk alakítanak ki a szüléshez? Az otthoni és a medikalizált környezet között nagyon jelentősek az eltérések.
Hiedelmek, értékek, kapcsolatok – és hatásuk az anyák, az újszülöttek és a családok életminőségére rövid és hosszú távon. Mit tanulhatunk más kultúráktól? Április 6. 16.30-tól 18.00:
Sheila Kitzinger: A szülés helyzete különböző kultúrákban, előadás és beszélgetés az Országos Széchényi Könyvtárban, Budavári Palota „F” épület, belépődíj: 1500 Ft.
Április 7. 9.00-tól 16.30: A háborítatlan szülésről – kultúrák közötti megközelítés A szülés árnyékában. Konferencia az Országos Széchényi Könyvtárban, Budavári Palota „F” épület. Belépődíj: 2500 Ft, illetve annak, aki pontszámot gyűjt, plusz 3000.
Köveskuti Tünde
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!