Isztambuli össznépi öröm, római kesergés

Márpedig szerda este a Fenerbahce ezt a bravúrt valósította meg, amikor a BL negyeddöntőjének első mérkőzésén 0-1-ről fordítva 2-1-re verte a jóval nagyobb hírű, előzetesen sokkal esélyesebbnek ítélt, ráadásul a legjobb nyolc közé veretlenül eljutó Chelsea-t. A végső győzelemre is alkalmasnak taksált londoni gárda eladdig szeplőtelennek mondható mérlege odalett, ám ami az angliai Kékek szempontjából még rosszabbul hangzik: azzal, hogy kikaptak, bizony még ama szégyen is érheti őket, hogy kiesnek a Bajnokok Ligájából, s megint híján maradnak a kiugró nemzetközi sikernek. A kedd esti visszavágón persze ledolgozható – már egy hazai 1-0-val is – a hátrány, ám mi van, ha a vérszemet kapott törökök bevehetetlen futballvégvárnak  bizonyulnak… Persze, a Fener erejét nem csupán hazai harcosok adják, soraikban félcsapatnyi honosított vagy „eredeti” brazil focista is játszik, utóbbiak között találjuk az egykori szuperbalhátvéd, s a Real Madridban is éveket eltöltő Roberto Carlost, vagy Alexet, akit esztendők óta minden alkalommal a török bajnokság legjobbjának választanak meg. Ám a Chelsea elleni BL-meccs hősei nem ők lettek, hanem egy harmadik brazil: Deivid, aki először negatív figura szerepét öltötte magára, hiszen öngólt rúgott, hogy aztán a másik kaput, az „igazit” is bevegye, nemcsak saját botlását téve jóvá ezzel, hanem a bravúros győzelmet is kiharcolva.
Amennyire mámoros volt a hangulat a Fenerbahce háza táján, annyira borult valósággal futballgyászba Róma és Gelsenkirchen. Az Örök Város elitalakulata a Stadio Olimpicóban  félkarú, vagy inkább féllábú óriássá silányult a sérülése miatt a Manchester United elleni BL-ütközetet kihagyni kényszerülő kapitánya, a játékmester és rendszeres gólfelelős Francesco Totti nélkül. Bizony erőtlennek bizonyult a talján gárda az angliai Vörös Ördögökkel szemben, akik akár a tavalyi kiütéses diadalukat – mert ne feledjük: az ominózus meccsen 7-1 volt Manchesterben! – megismételhették volna, ha 2-0-s előnyük birtokában nem kapcsolnak vissza az ötödik fokozatból úgy a hármasba, mert a biztos vezetés tudatában már nem igazán összpontosítottak, így csaknem fél tucat ziccert elpuskáztak. De tehették, hiszen a zseniális portugál légiós, a szezonbeli 36., a mostani BL-ben pedig hetedik gólját szerző Cristiano Ronaldo bombafejesével és Wayne Rooney lesipuskás találatával olyan eredménnyel távozhattak az AS Roma otthonából, ami után kellemes 90 perc vár rájuk az Old Traffordon, szerda este. Hacsak az addigra alighanem ismét játékra kész Totti vezérletével fel nem támadnak a római Farkasok. Mert akkor még akár pokoli küzdelem is kialakulhat az MU-pályán, bár az angolok hívei mintha nem nagyon aggódnának a reváns miatt, mondván: ott van nekik az igazi ördögfióka, Ronaldo, a jelen vitathatatlanul legkiválóbb – vagy legalább is a legjobb formában futballozó – játékosa, aki a viszszavágón is meg fogja keseríteni a taljánok életét.
Ahogyan a legkevésbé sem „vendégmarasztaló” játékra készül a Barcelona Lionel Messinél, a húszon már túljutott, de huzamos sérülése miatt két hétig még biztosan hiányzó argentin klasszisánál is ifjabb talentuma, a szláv gyökerű Bojan Krkic. A 17 éves titán találatával nyert 1-0-ra a katalán elitcsapat Gelsenkirchenben, a Schalke ellen, a római duetthez hasonlatosan a továbbjutást ebben a párban is gyakorlatilag már az első meccsen eldöntő eredményt elérve. A németek esélye egészen minimális, talán abban bízhatnak, hogy a Messi mellett a brazil extraklasszist, a távozás gondolatával kacérkodó, s immár hetek óta mellőzött – hivatalosan sérült – Ronaldinhót is nélkülöző Barca a spanyol bajnokságban mutatott gyenge játékkal rukkol elő a Camp Nouban, mert akkor – de csakis akkor – lehet némi keresnivalója.
A negyedik ne-gyeddöntős párban viszont még semmi sem dőlt el. Természetesen az angol-angol csatározásról van szó, hiszen az Arsenal nem bírt a Liverpoollal szerda este, Londonban, az Emirates Stadionban, így már nem az Ágyúsok, hanem a Vörösök, vagyis a Beatles-város futballcsapata van lépéselőnyben. Persze a szigetországi foci ismeretében merészség lenne „megígérni” az elődöntős tagságot Rafa Benitez legénységének, az viszont elvben feltétlenül igaz, hogy most már inkább Steven Gerrardéknak áll a zászló. E kijelentést az Anfield Road, a saját pálya miliője, segítőereje, a fanatikus honi szurkolótábor jelentette plusz hitelesítheti, más nemigen, mert a két gárda nagyjából ugyanannyit tud a futball tudományából. A múlt viszont inkább a Pool mellett szól, hiszen – már a spanyol szakvezető irányításával – 2005-ben BL-t nyert, 2007-ben pedig egészen a döntőig verekedte magát (hogy ott aztán alulmaradjon az AC Milannal szemben), míg az Arsenal, szintén jelenlegi mesterével, a francia Arsene Wengerrel a kispadján,  2006-ban játszott finálét, amelyen kikapott a Barcelonától. Hogy mi lesz a kimenetele újabb párharcuknak – merthogy a szerdai csata már a 200. volt a két angol gárda több mint egy évszázada íródó közös futballtörténetében! –, megjósolhatatlan, ami bizonyos: ebből a kettősből angol lesz a továbbjutó. És ha a Fenerbahce Londonban is vitézkedik, a BL 2007/08-as kiírásában két angol, s egy-egy spanyol, illetve török csapat jut be az elődöntőbe. Hacsak a Chelsea nem gondoskodik a meglepetés elmaradásáról, 75 százalékosra duzzasztva a legjobb négy között az angol túlsúlyt…

(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!