Pars Krisztián: egy, csak egy legény van talpon...

Mostanság egy, csak egy legény van talpon e számban, méghozzá a szombathelyi Pars Krisztián, a Dobó SE versenyzője, aki kvalifikálta már magát a pekingi játékokra. Ez az erős, mokány fiú jelenleg a világ legjobb kalapácsosai közé számít. Szombathely már évtizedek óta ennek a számnak a fellegvára, hiszen számos olyan versenyző került ki innen, aki meghatározója volt ennek a „munkás” számnak. Sajnos az athéni fiaskó után, mikor is elvették a bajnoki címet Annus Adriántól, nem akadt dobogós hely még Parsnak sem. Most viszont szép reményekkel készül a 26 éves fiatalember Kínába.

Miként került ketrecbe?
– Ha ezen a kalapácsvető kört körülvevő hálórendszert érti, akkor csak 15 évesen, 1997-ben választottam ezt a sportágat.
Előtte semmilyen mást nem űzött?
– Családunkban hagyomány a sport, édesanyám gerelyhajító volt, édesapám focizott, testvérem pedig kézilabdázik, vagyis sportkörnyezetben nőttem fel, és ez azt jelentette, hogy én is hamar belevágtam valamibe, az pedig a kézilabda és a futball volt. Először az iskolában kézilabdáztam, majd fociztam, mind a két helyen a kapusposztot választottam, majd rájöttem arra, hogy jobb rúgni, mint kapni a gólt, és a későbbiekben csatár lettem, arra pedig még ma is büszke vagyok, hogy 14 évesen a szentgotthárdi felnőtt csapatban focizhattam.
A bőrgolyót miért cserélte fel a vasgolyóra?
– Édesanyám sokat beszélt az atlétika szépségéről, és feltűnt nekem Gécsek Tibor teljesítménye, aki akkoriban a világ egyik legjobb kalapácsvetőjének számított és szombathelyi. Aztán addig kerestem az ismeretséget, amíg be nem mutattak neki, és a vele történt beszélgetés után döntöttem úgy, hogy belevágok ebbe a sportágba.
Ha valaki dobóatléta lesz, akkor általában az edzők végigpróbálják vele a különböző dobószámokat, a súlylökésen, a gerelyhajításon és a diszkoszvetésen át a kalapácsvetésig. Végigment ezen az úton?
– Nem, mert eleve elhatároztam, hogy kalapácsvető leszek. S amikor közelebbről is megismerkedtem a kalapácsvetés pápájának becézett Németh Pállal, már tudtam, hogy egy életre eljegyeztem magam ezzel a „szerszámmal”.
Rögtön kitűnt, hogy tehetsége van hozzá?
– Hála istennek igen, mert néhány héttel a kezdés után egy háziversenyen a kis kalapácsot 40 méterre hajítottam el helyből. És amikor megtudtam, hogy az én korosztályomban világbajnokságot is rendeznek, akkor dupla energiával álltam neki és eredményeim szinte napról napra, hétről  hétre javultak, 1999-ben világbajnok lettem, két évvel a kezdés után, akkor még a könnyebb szert használva.
Minden sportágban vannak úgynevezett álomhatárok. A kalapácsvetésben is. Míg korábban a 70 méter volt, ma a 80 méternél van ez meghúzva. Mikor jutott túl az említett távolságokon?
– Először a 70 méterről beszélek, mert az is egy álomhatár egy fiatal dobó számára, nekem 19 évesen sikerült ezt teljesíteni, 73,09-et dobtam.
Említette, hogy világbajnok lett. Miként alakult további pályafutása?
– Mielőtt megemlíteném, el kell, hogy mondjam, a világbajnoki címet még nem a most használt, 7 kilón felüli kalapáccsal, hanem a 6 kilóssal értem el, és itt említeném még meg, hogy az U-23-as korosztályban Európa-bajnoki címet is szereztem.
Mikor jutott túl a 80 méteren?
– 22 évesen sikerült először ezt teljesítenem, 80,90-et dobtam.
Jelenleg hol tart, mi a legjobbja?
-- 82,45 méter.
Milyen reményekkel utazott ki első olimpiájára, Görögországba?
– Akkor abszolút esélyesnek számított szombathelyi vetélytársam, Annus Adrián, akkor  nekem a döntőbe jutás volt az elsődleges célom, azon belül is minél előbbre végezni. Sajnos egy helyet valóban előrébb léptem, az ötödik lettem, mert Annust diszkvalifikálták. Akkor a japán Murafusi nyert.
Tavaly részt vett az oszakai világbajnokságon, ahová már dobogós reményekkel utazott, mégsem jött össze.
– Sajnos így igaz, az ott elért eredményemmel bármelyik más versenyen dobogós lettem volna, ám akkor ott szinte mindenkinek sikerült a legjobbját megdobnia.
Pár hónap van hátra az olimpiáig. Miként látja az esélyeket?
– Az első számú favorit a fehérorosz Tihon, aki hosszú évek óta szinte uralja a kalapácsvetést, olimpiai, világ- és Európa-bajnok. Igaz, nem tartozik már a fiatalok közé, harmincon felül van, de a mi számunkban úgy tartják, hogy a húszas évek végén és a harmincas évek elején szokták a versenyzők a legjobbjukat teljesíteni. Most a szezon kezdet előtt úgy ítélem meg, hogy rajta kívül még négy-öt vagy akár hat olyan dobó akad, akinek a sikere nem okozna meglepetést, pontosabban, ha a dobogóra állna. Bízom benne, hogy ezek közé tartozom majd én is.
A kalapácsvetésben van az egyik legszakállasabb világcsúcs, amelyet több mint húsz éve dobott az orosz Szedih. Megdönthető ez a csúcs valaha?
– A 86 méter 74 centi tényleg egy fantasztikus távolság, eddig a világon egyetlenegy embernek sikerült a közelébe kerülnie, méghozzá centire lemaradva a rekordtól, az pedig Tihon. Mások is eljutottak már látótávolságba, de az is 2 méter körüli mínuszt jelent.
Mikor kezdődik a versenyidénye?
– Hamarosan megindul majd a szabadtéri verseny, a téli viadalokon is elindultam, így nemrég a Splitben rendezett téli világkupán is részt vettem.
Ahhoz, hogy valaki ebben a sportágban jó eredményeket érjen el, nemcsak technikailag, hanem erővel is a spiccen kell lenni.
– Való igaz, nagyon sokat emelünk súlyt, azaz erősítünk, hogy csak egy pár adatot említsek, 250 kilóval tudok guggolni, 135 kilót tudok szakítani, és 175 kiló fölött tudom felhúzni a súlyt a térdemig.
Nem tartozik az óriások közé. A magassága és a súlya megfelelő ehhez a számhoz?
– A188 centimmel nem számítok az alacsonyabbak közé, 110 kilóm is átlagos. Az már a régmúlté, amikor hústornyok uralták a kalapácsvetést, hiszen ha visszagondolunk a nagy magyar dobókra, Németh Imre, Csermák József és Zsivótzky Gyula, Gécsek Tibor és Kiss Balázs sem tartozott a nagydarab kalapácsosok közé, és úgy vélem, én  az ő alkatukhoz vagyok hasonló.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!