Miért hiányzott Orbán a pénteki tüntetésről?

Azt, hogy a pártelnök döntését – különösen Sólyom László gesztusa fényében – nem mindenki tartotta optimálisnak, szokatlan módon a szombati Magyar Nemzet szerkesztőségi(!) vezércikke is mutatja. A péntek esti eseményeket elemző írás megállapítja: „Polgár Tamás első villámtalálkozója egyértelműen provokáció és félelem keltés volt… Második tüntetése már nemcsak provokáció és félelemkeltés, hanem nyílt erődemonstráció is volt… Végezetül néhány szó a Fideszről és a Fidesznek. Csatlakozni kellett volna az ellentüntetéshez.” A cikk szerzője tudta: némely nyugat-európai párttársa – brüsszeli beszélgetésekben is, ottani Fidesz képviselőkkel – aggodalmas kérdéseket tett fel a szélsőjobbal fenntartott kapcsolatokról. (Ilyen  érdeklődésre került sor például röviddel azelőtt, hogy a Süddeutsche Zeitung megírta: „A karizmatikus  ellenzéki vezető Orbán irányítása alatt álló nacionalista Fidesz nyíltan azt az eddig sikeres elvet követi amelynek értelmében tőle jobbra senkinek nem hagy helyet, hogy ily módon valamennyi reakciós áramlatot a saját választási potenciáljába olvasszon be.”) A bevezetőben említett Fidesz közeli személyiség egyébként úgy tudja, a pártvezető azért sem ment el az ellentüntetésre, mert nem akarta ottani jelenlétével elvonni a figyelmet saját nyilatkozatáról, amelyben kijelentette: az államfő kérdésére közölte, pártja készen áll a kormányzásra. Egyébként ez első hallásra is különösnek tetszett: ugyanis tudott, hogy Sólyom a pártvezetőkkel teljes diszkrécióban állapodott meg. Másodjára egyenesen megdöbbentő, amit Orbán mondott: az elnöki hivatal illetékese szerint Sólyom az őt meglátogató pártelnökök mindegyikétől azt kérdezte, van-e programja az ország előtt álló feladatok megoldására. Ami finoman szólva, nem ugyanaz.
Orbánt, Vargát, Kövér, akik az elmúlt hónapok trendjeivel persze elégedettek, a jelek szerint most egy tényező nyugtalanítja: ha a hónap vége előtt teret nyernek azok az – értesüléseink szerint SZDSZ-es személyiségektől származó – kezdeményezések, hogy új alapokon, új emberekkel tartsák fenn valamilyen módon az együttműködést a szocialistákkal a Gyurcsány-kormányban.
Ezek a kezdeményezések időben egybeesnek azokkal az elemzői értékelésekkel, amelyek szerint egy kétharmados Fidesz-
győzelem valóban több lenne „sima” kormányváltásnál. Török Gábor, a Vision Consulting igazgatója például az Inforádió Aréna című műsorában a napokban nem tartotta kizártnak, hogy a Fidesz hozzányúlhat az intézményrendszer alapelemeihez, az alkotmányhoz is és a változások egy prezidenciálisabb rendszer irányába mutathatnak.
Az adott információforgácsok ismereté-ben érdemes elemezni a Fidesz tartózkodó elhatárolódását a jobbszéltől. (A Janus-arcú magatartásra egyébként jellemző: egyetlen nappal azelőtt, hogy a Magyar Nemzet szelíden megfedte a Fideszt, még ezt a címet adta tudósításának: Gyurcsány jogsértő ellentüntetésre hív). A szóban forgó elhatárolódással kapcsolatban nemcsak az olyan tények tesznek szkeptikussá, mint az önkormányzatok tucatjaiban zavartalanul folyó együttműködés a Fidesz és a Jobbik között. Bencsik András a Demokrata főszerkesztője Búcsú a Gárdától című cikkében felsorolja, mit adott ő  a szervezetnek, amelyben „nagyszerű férfiakat és nőket” ismert meg. Az eddig nem ismert és általunk most csak kivonatosan ismertetett „leltár” (Bencsik nevezi így) részei: „A mellények hátán lévő oroszlán, ezt az én terveim alapján a Demokrata művészeti vezetője Baranyai Jenő rajzolta meg. A Magyar Gárda legfontosabb alapokmánya, a Becsületkódex (Szilárd Istvánnal közösen írtuk). Szerkesztőségi szobám, ahol az egyesület majd egy éven át bizalmas körben hetente találkozhatott, s ahonnan idő előtt semmi sem szivárgott ki… A szerkesztőség titkársága, amely számos alkalommal segített technikával, szevezéssel, mikor mi kellett. A kiadó könyvelése, ők könyvelték az egyesület  pénzügyeit, ők készítették elő a titkársággal közösen a terjedelmes dokumentációt a soron kívüli ügyészségi ellenőrzésre, ahol semmi érdemi kifogást nem találta. A Demokrata szerkesztőségi szobái, itt öltözött be az első 56 gárdista. Az udvari parkoló, itt gyakorlatoztak titokban, miközben az »antifasiszta« csőcselék városszerte lesett rájuk… A hímzett címeres nemzetiszínű selyemzászló, amit Wittner Mária adott a szerkesztőségnek, s amit az ő engedélyével, az ő és a Demokrata nevében ajándékoztam a gárdának az avatásra. Kisanyik Imre szentendrei vállalkozó barátsága, akinek hatalmas földje peremén felállítottuk a sátrakat, amelyekben a második avatás majd 500 gárdistája biztonságban, számos jó barát segítségének köszönhetően rövid idő alatt beöltözött, egyúttal a lesarabolt sík talajon zavartalanul folytathatták a menetelést ”
A „búcsú” érzékeny volt: Bencsik távozását az „antifasiszta csőcselék” megfékezésére létrehozott  szélsőjobb szervezetből állítólag Orbán környezetéből szorgalmazták. Nem tudhatjuk, valóban így van-e. De nem tűnik lehetetlennek:  ugyanazok vonták most hátrább, akik  korábban zöld utat adtak neki a Magyar Gárda sokoldalú támogatásához.

B. B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!