A gyűlölet rögeszme&

Az Endlösung okát, folyamatát a történészek már „megfejtették”, de hatásosan emberközelbe és „mai közelbe” Kertész Imre hozta. Nemcsak a Sorstalansággal, de minden könyvével és megnyilatkozásával. Most „csak” a hiszterizált gyűlöletről szólnék pár szót, mely Auschwitzot is „működtette”. S e gyűlöletet büszke emberfajunk ma is működteti.  Itt van közöttünk. A világban (a fegyveres konfliktusok sorában) s Magyarországon is. Szerencsésre itt még nem a puskákkal. De itt van habzó szájú magyarkodásainkban, zsidózásunkban és cigányozásainkban, itt a félkatonai gárdákban, értékvesztő korunk cinizmusában, köz- és öncsalásainkban, a jobboldal fenekedéseiben, a szító, „minden rossz” álságos dühöngésében, önpusztító életmódunkban stb. A gyűlölködés itt van közöttünk, s nem tudunk vele leszámolni.
Ennek azt hiszem, egyik fő oka az, hogy újdonsült demokráciánk a közelmúlt történetével nem tudott emberül szembenézni, bevallani, elszámolni. Sem a tegnapi, sem a távolabbi múltunkkal. Történelmünk valós világával, s mai lehetőségeink objektív mérlegelésével. Kapkodunk ide-oda. Nincs alaposság, mélység, őszinte akarat és mód kijelölés, sem a nemzet, sem az egyes ember számára. Csak hatalomban, annak féltésében, s csupán négy esztendőben gondolkodunk. Nemzetegészben, hosszú útban nem. Gyermekbetegség lenne? Több annál.
Az egyik ok a műveltség hiánya. A művelt ember „megcsinálja” magát és országát is. Mert sok ismeretet szerez és megérti a dolgokat.  Megérti, és akkor helyesen cselekszik. Megérti, amit a mantrákban írnak: „A gyűlölet rögeszme. Az érzelmek kényesen halálos víziója és onániája. Lidércálom ébredés nélkül”! A rögeszméknek az a sorsuk, hogy az értelem oltárán elégnek. Alágyújtani csak művelt ember tud. Az igazi műveltség sokszorozza a tiszta érzelmet. Amely realitás lesz, elérhető céllal, friss ébredéssel.
A náci rögeszmét a művelt világ égette el. De e rögeszmék vissza-visszatérhetnek. Egyesek azzal nyugtatnak bennünket, hogy ma nincsenek olyan viszonyok, amelyek a nácizmust életre keltették. Való, ma más viszonyok vannak. De ettől még vannak „műveletlen” viszonyok, „kiműveletlen” folyamatok, amelyekben a rögeszmék újratermelődnek. Milyen viszonyok? Például amelyekben túlzottan sok a leszakadt, szegény ember, a munkanélküli, s a másik oldalon: keveseknek nagyon sok pénze van. Vagy: a hangadó réteg egy része azt akarja, hogy „csak fehér bőrű, kék szemű echt-magyar (mint eredetileg echtnémet) legyen az uralkodó faj Magyarországon (eredetileg Németországban) és az „idegen” zsidókat, meg a cigányokat, meg mindenféle másként gondolkodókat, kommunistákat, jezsuitákat, homoszexuálisokat stb. el kell takarítani az uralkodó faj útjából” (Endlösung). Van ebben logika! Ha félelmetes is. Nos, a jobboldal ma erre játszik.
Ezért nem „elavult” a nácizmusra utalás, s nem felesleges az aggodalom, a két részre szakított ország áldatlanságára megoldást követelni. (Jobb- és baloldalon majdnem egyforma a felelősség!) Magyarországon a Fidesz és a szélsőjobbosok meghaladott, mármint a fejlett kapitalista országok által meghaladott, nálunk primitíven továbbélő Szent István-i gondolattal akarják megoldani a globális világ kihívásaihoz való illeszkedést. Anakronizmus a köbön! Az echtmagyarok vezetésével. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy echtmagyar ma már nincs országunkban. Kodály Zoltán, László Gyula és mások is kimutatták, hogy hazánkban – a nagy népkeveredés miatt – Árpád és övéinek vére már rég nem folyik a magyarnak „becézett” lakosság ereiben. Hát akkor? Mire ez a hőzöngés? Csak azért, hogy a népnek adjanak valami nosztalgiázni valót, a jóízű munka helyett? Csalás! Népbutítás! Náci módszerek! Igen, igen.
A németek is azt csinálták, hogy a munkanélküliség miatt elkeseredett embereknek a gazdagokkal szemben felkínálták az „egyenlőség érzetet”: az egyenruhát, az „egyentársakra” találás (összetartás!) élményét, az egyenkarszalagot, az egyenjelvényt, az egyenkarlendítést, az egyenéneklést, majd az „egyenháborút”. „Mellesleg” kiirtották a zsidóság és más „alja népség” nagy részét. „Egyenalapon”. Hát, az „egyen” dolgokból a mai Magyarországon a gárdák áldásos tevékenysége nyomán már egy néhány „egyen” (és egyén) van. S van vezérimádat is (nemcsak orbáni, van már Hitler arcképes póló is, van „egyedi” Für-lánykoszorú bírósági „Saalban”) stb. De – reménykedjünk – ezzel befejezi az egyenlősdit és gárdásodást a Magyar Köztársaság. Ha nem, magára vessen. Jön a rögeszme. S az érzelmek onániája.
Négyessy Lajos, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!