Széles Gábor laptulajdonos megvédi Bayer Zsoltot, aki a lapjában
Ungváry Rudolfról olyan összefüggésben értekezett, hogy „az
emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül”.

(Ráadásul egy olyan 72 éves emberről írta ezt, akit forradalmi részvételért 57-ben internáltak). Széles hangsúlyozza, hogy a „hír szent, a vélemény szabad”. Mondhatnánk, hogy a laptulajdonos rendkívül liberálisan értelmezi a nyelvi stílust, de ez nem igaz. Ő szabadosan értelmezi a stílust, és megengedhetőnek tartja az ocsmánykodást. Széles azonban érzi, hogy valami nincs rendjén: „megengedem, még azt is ki lehet mondani, hogy Bayer ... túl erősen, netán félreérthetően – akár sértőn is – fogalmazott”.
Lehetett Bayertől olvasni még „trambulinról vizelést” is, ami ismét csak messze van a polgári jó ízléstől. Hagyhatnánk az anyagcserét a szerzőre és védőjére, de Bayer ebben a stílusban értekezett általánosan a zsidó származású állampolgárokról; magyarul: alpárian zsidózott. A laptulajdonos természetesen nem antiszemita, sőt a zsidóellenességet nem tartja „sem megmagyarázhatónak, sem elfogadhatónak”.
Ez rendben, tehát Bayer zsidóellenes véleménye nem elfogadható. Széles Gábor mégis olyannyira elfogadhatónak tartja Bayer véleményét, hogy az kiemelt helyen közölhető egy napilapban. A szólásszabadság és az emberi méltóság közötti mérlegelésben nem szabad ekkorát tévednie egy laptulajdonosnak.
De bajba kerül Széles Gábor a „nem megmagyarázható” kifejezéssel is. Kifogásolja, hogy „senki sem beszél arról, mi volt az ok”, a zsidózó, trágár hangú cikk megszületésének oka – vagyis, hogy mi magyarázza a cikk megírását. Ez nagyon buta hiba, ilyet egy okos ember, mint Széles, aligha követ el csak úgy.
Széles Gábor Ungváry két megnyilatkozását említi elegendő oknak (az egyiket a Népszabadságban követte el): „ezekben ... nem kevesebbet állított, mint hogy a Fidesz eljövendő választási győzelme esetén Magyarországra visszatér a diktatúra, illetve azt, hogy Magyarországon több mint hárommillió nyilas házmester él, akiknek elődei még a Dunába lőtték a zsidókat”.
A diktatúra megjövendölése a véleménynyilvánítás tipikus esete, amely, ha nem is szent, de szabad. Vádként aligha használhatja bárki, egy laptulajdonos sem.
Ungváry a Népszabadságban egyetlen nyilas házmesterről sem tett említést. A másik megnyilatkozásában pedig egy jól körülhatárolható, fütyülő, tojásokat és köveket dobáló, Ápád-sávos társaságot kapcsolt össze a nyilas házmesterekkel. Ha a dobálók háromszázan lettek volta, az is tízezerszeres (!) eltérés. Ez egy mérnök-vállalkozótól megint csak durva számolási hiba.
Ez sajnos túl sok hiba ahhoz, hogy mindez véletlen lehessen. Főként azután, hogy Széles már a levél elején meglehetősen támadólag lép fel: a „botrány az ismert forgatókönyv szerint növekszik, már”. Itt van tehát a bélyeg, hogy aki elfogadhatatlannak tartja Bayer cikkét, az amolyan tudatos botránykeltő. S hogy teljes legyen a kép, a cikk kapcsán Széles arra szólít fel, hogy „Tessék tehát vitatkozni!”
Nem, Széles úr. Elferdített idézetekkel, összevissza kijelentésekkel aligha lehet vitatkozni. Tessék tiszta lapokkal játszani!
Gulyás M. Balázs, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!