Csak azért is sikert kívánunk!

A „dühöngő ifjúságot” nyilván tovább dühítik az Orbánok, Morvaik, Bayerek és a többiek! Azzal is, hogy szemet hunynak a felszított ifjonti agresszivitás fölött! Sőt a rendőrség lejáratási kísérletével próbálják a fenti dühöngéseket, hőbörgéseket igazolni, még külföldön is – szelektálva a jól kimódolt felvételeket, akár egy-két évvel ezelőttről is.
Nehogy azt higgyék, hogy a „kordonbontás” és a tanár megverése: két különböző dolog! (Ugyanide sorolható a népszavazás az AB által – akarata „ellenére” – kiváltott társadalmi zűrzavara, az SZDSZ „választási csalásai”, a szocialisták köztársasági elnökséget célba vevő ambíciói, az AB elnöke nevének kitakarása korábbi köztársaságielnök-jelöltségével kapcsolatban, majd ennek csendes „elfelejtése”!)
A reform által is sajnálatosan gerjedő egyenlőtlenség indulatainak fokozódása – erre hajt a legjobban a Fidesz-KDNP csoport! – ezt szeretné fenntartani. Az egyházak politikában való „vezető szerepvágyódásaival” további indulatok szítódnak: ezek is mind-mind növelik az egyébként értelmetlen gyűlölködést az országban.
Ezt a helyzetet ugyancsak felerősítik az SZDSZ-es önpusztító tehetetlenségi koalíciós szakítások eddigi kísérletei, és jelenlegi „öngól” nagy kísérlete is!
Az ellenzéki obstrukciók túltengő kommunikációs támogatottsága, ezek alapszabályainak (minden rossz az igazán jó hír!) egyoldalúsága – és persze az ez iránti társadalmi éhség kielégítése – sőt, ez általi szítása is.
Ennyi frusztráció – ne csodálkozzunk rajta – létrehozza azokat a jelenségeket, amelyekre nagyon gyakran idegesen úgy tekintünk, mint valami rajtunk kívülire!?
Ha lehet köztársasági elnököt választani Fidesz által vezérelt országgyűlési csalással, ha SZDSZ elnököt hasonlóan, akkor miért csodálkozunk azon, hogy a köztársasági elnök, Orbánék, és az AB gyakran jól megférnek egy csapatban!
Mi az, hogy a köztársasági elnök „belelóg” a végrehajtói hatalomba, és majdnem utasítást oszt az Országgyűlésnek? Mi az, hogy Orbán a nyugati hitelminősítő intézet véleményét elhazudozza a rádióban? (Csak nem szégyelli?: ezt sem hisszük el neki!)
Abból meg már végképp nem kérünk, hogy Orbán mindezek után belevigyorog  – szó szerint – a televíziós képernyőnkbe! (Gondolt már az olvasó az orbáni kétszeri választási buktára, Josip Totra, Kaya Ibrahimra, Orbán- bányákra, Orbán-szőlőkre, Gripen vadászrepülőkre, a nyugdíjak 1998-tóli elrablására stb.?) Mindezeket jóval Gyurcsány előtti időkben merészelte csinálni! Ennek az embernek tehát mindent szabad (?): még „pirruszi győzelmet” aratni is a népszavazáson?! (Persze kemény, hátrafeszített nyakkal – nyilvánvalóban tőle idegen nyelvezetű beszéddel, meglehetősen önelégült mosollyal!)
Ember legyen a talpán, aki ilyen viszonyok között megpróbálja vezetni ezt az országot! Megmondjuk őszintén: eddig is, de most már „csak azért is” sikereket kívánunk annak, aki ebbéli „passziójában” soha nem lankad, s így össze sem mérhető egy „bigott” populista nemzetet károsító tevékenységére, amely nesztelenül rakódik rá az ország lelkére.
Bakó Ferenc, Győr

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!