Nem kérdeznek, nem válaszolnak

Az pedig a szokásos koordinátarendszer-tévesztés, hogy azt hisszük, ők úgy vannak ezzel megalázva, ahogy mi éreznénk magunkat, ha ezt tennénk. Hány olyan dolog van, kezdve a köztéri fingástól és falfirkálástól az üres és kéretlen beszólogatáson át a fiatalok oktatásáig, amit mi nem csinálnánk, de mások láthatóan jobban érzik magukat tőlük? Pszichiáter ismerősöm mondogatta mindig: nem ugyanazokra a dolgokra vágyunk. Hja, kérem, azt a közhelyet tetszenek ismerni, hogy „nem vagyunk egyformák”, de azután, hogy ezt jól kidumáltuk, mégiscsak elvárnák az önökétől egészen eltérő nevet viselő emberektől, hogy ugyanolyan nőt/pasit szeressenek, ugyanazt lássák szépnek, jónak, értékesnek és pont ugyanúgy rendezzék be a lakásukat. Szóval nézem a Mónika Show-t, amit nyilván roppant módon nem is tetszenek ismerni meg minden, s látok benne olyan, általában valóban nem túl bonyolult embereket, akik alapvetően nem beszélgetnek házastársukkal, gyermekükkel stb. Lásd még nyuszika halállistája, közismert vicc, a harmadik szembejövő verziója: „Nem lehetne engem kihúzni?” Nyuszika: „De.” Nem dumálnak egymással, egy nő azt meséli, hogy visszament hozzájuk a férje, vagy legalább-
is keresi őt telefonon, pedig évekkel ezelőtt elhagyta őket, de most nem tudja, mit akar a pasas; sebaj, Mónika int, behívják az ürgét, aki azt mondja, hogy ő csak a gyereket akarja gyakrabban látni, a feleségével nem akar semmit, nahát. Mónika megkérdezi, teljesen jogosan, hogy ezt esetleg nem lehetett volna otthon kielemezni? Nem. Nem kérdeznek, nem válaszolnak, csak magukban eldöntik, hogy a másik mit akar – és itt aztán tényleg nincs más koordináta-rendszer, csak a sajátunk. A „ha mi ezt csinálnánk, mi azért csinálnánk, mert” megyeget jobb híján, oszt a végén mindenki elcsúszik mindenkitől, férj a feleségétől, gyerek a szüleitől, egy ország vezetése a polgároktól, egyik párt a másiktól... Egy barátom mindközönségesen észosztásnak hívja, amiket ide irkálok, valószínűleg igaza is van, bár tényleg nem gondolom, hogy valakinek jéélményt okoznék, ezzel csupán a szándékot vitatnám tisztelettel. Pusztán csak azt hiszem, hogy aktuális hibás elemek felkutatása helyett talán nem lenne rossz megpróbálni alapmentalitásunkat megfigyelni s esetleg igen lassan, óvatosan megváltoztatni. Ellenkező esetben kéthetente le fogom itt írni, mit tartanak rólunk, magyarokról külföldi barátaim. Nehogy azt gondolják, hogy el tudják képzelni.

Jáksó László 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!