– Miért olyan nagy baj, ha a vidéki nagyvárosok szempontjai,
álláspontjai és érdekei megjelennek a magyar törvényhozásban? Nem
hiszem, hogy ez valami ősbűn lenne, sokkal inkább maga a demokrácia
gyakorlati működése – mondja a Vasárnapi Híreknek adott nyilatkozatában
dr. Ipkovich György, Szombathely szocialista polgármestere a jobb-
létre szenderült „köztisztasági csomaggal” kapcsolatban.

 Savaria első számú tisztségviselője hangsúlyozza, polgármesterként hasznosabb és hatékonyabb munkát tud végezni, ha egyszers-mind parlamenti képviselő is. Az ausztriai ingázás oda vezethet, hogy nálunk ukrán, román szakmunkásokat kell majd alkalmazni, állítja a polgármester, aki szerint a határon észlelhető „sorompóháborút” az okozza, osztrák szomszédainknak szokatlan, hogy számunkra is teljességgel megnyíltak a határok, ami bizonyos előnyökkel jár.


l Nemrégiben közleményben tudatta a nyilvánossággal, hogy teljes mellszélességgel és kiterjedt testvérvárosi kapcsolatrendszerét latba vetve áll Szombathely Szentgotthárd mellé a környezetpusztító osztrák égetőmű építése elleni küzdelemben. A szép gesztuson kívül képesek lesznek vala-
mifajta erőt is felmutatni?
– Kötelességünknek tartottuk a szentgotthárdiak mellé állni, akik nem csak a szomszédaink, de a barátaink is. Ráadásul bármelyikünkkel előfordulhat hasonló eset. Mint ahogy konkrétan Szombathely is került hasonló helyzetbe a közeli lignitbánya ügyében. A legfőbb erő, amit fel tudunk mutatni, az a nyilvánosság ereje. Világszerte 13 testvérvárosunk van, ami már elég nagy nemzetközi erőt jelent, és  valószínűleg Ausztria se nagyon szeretne ilyen összefüggésben az érdeklődés homlokterébe kerülni. Természetesen nem akarunk feleslegesen beleokoskodni az ügybe: Szentgotthárdon népszavazás erősítette meg, hogy nem kérnek a hulladékégetőből és megkezdődtek a szakértői, szakmai-diplomáciai tárgyalások a két ország között. Mi innen hátraléptünk egyet és csendes szimpátiával várjuk a jó híreket.
l Kicsit avasson be a Szentgott-hárdért folytatott harcuk titkaiba. Konkrétan mire kérte a testvérvárosokat? Tiltakozzanak? Bojkottáljanak? Egyáltalán empátiával viseltettek Szentgotthárd és a magyarok problémája  iránt? 
– Gondolja csak el: egyik testvérvárosunk éppen a burgenlandi Oberwart, ez már önmagában pikáns helyzet… De mi elsősorban tájékoztattuk a testvérvárosokat a szemétégető-építés problémájáról, és arra kértük őket, ha tehetik, segítsenek azt megakadályozni. Szinte mindenki rendkívül segítőkész és szolidáris volt, hiszen megértették milyen az, amikor egy idegenforgalmi központ a fürdői, műemlékei, erdői mellé egyszer csak kap egy óriási bűzbombát. De például dán barátainknál eleinte nem is értették, hogyan vetődhet fel ilyen probléma. Ők már máshol tartanak a környezetvédelem jogi szabályozásában.
l Szombathely, vagy ahogyan önök gyakran emlegetik Savaria, látványosan büszke római kori történelmére és a nemzetközi hírű hagyományőrző fesztivállal ki is tudták használni ezt az imázst. Pedig sok más – pannónia-beli – magyar várost is alapítottak a rómaiak, ahol nem ilyen intenzív a hagyományőrzés.
- Én abból indulok ki, hogy amikor vásárolok egy üveg bort vagy sört, a jobb márkáknál oda van írva, mikor alapították a sörfőzdét vagy a borászatot. Az eredet és az ebből adódó identitás az alapja mindennek – a várospolitikában is. Egyébként valóban sok települést alapítottak a rómaiak az akkori Pannónia provinciában – amely egyébként éppen idén kétezer éves. De kolónia rangot – ami azt jelentette, hogy a lakói római polgárjoggal rendelkeztek – eleinte csak Savaria kapott. Ráadásul Savaria volt Pannónia és a császári kultusz székhelye. De az a legfantasztikusabb Szombathelyben, hogy hasonlóan erősek a keresztény gyökerei is: nálunk született Szent Márton, a franciaországi Tours későbbi püspöke és a két város közösen ápolja ezt az örökséget. Szombathelyre egyébként is jellemző a rendszereken átívelő kontinuitás: talán kevesen tudják, hogy a mára nemzetközileg is az élvonalban számon tartott Savaria Történelmi Karnevál gyökerei a hatvanas évekre nyúlnak vissza. A debreceni Virágkarnevál mellett már akkoriban is ez volt az egyik legkimagaslóbb minőségi kulturális szórakoztató rendezvény Budapesten kívül. Tehát már az akkori városvezetés is vállalta a hagyományainkat. Bevallom, bizonyos tekintetben egy kis nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre: akkoriban a Savaria Fesztivál Szombathely történetét mutatta be alapításától kezdődően 1945-ig, és senki nem értette félre, amikor SS és nyilas ruhába öltözött cipőgyári KISZ-alapszervezethez tartozó fiatalok vonultak végig a város főutcáján, bemutatva történelmünk egyik sötét szakaszát. Csak az ide látogató tájékozatlan szovjet „elvtársak” hüledeztek a fasiszta hatalomátvétel látványán… Akkor nyugodtak meg, amikor látták, hogy a partizánok, a fasiszta keretlegények és a római legionáriusok együtt söröznek a fő téri csehóban.
l Jól tudom, hogy ön is legionárius?
– Előbb lettem római légiós, mint polgármester, jelenleg tribunus rangban vagyok. Egyébként éppen tíz évvel ezelőtt hoztuk létre a hagyományőrző egyesületet és ma már annyi  római hagyományőrző csapattal tartunk rendszeres kapcsolatot,  hogy lassan ugyanúgy behálózzuk Európát, mint annakidején Róma provinciái.
l Visszatérve egy kicsit a jelenhez, az utóbbi időben inkább Burgenland „provinciájaként” szokták említeni Nyugat-Magyarországot, hiszen Ausztria keleti fele innen meríti erőforrásai egy részét… Mennyire okoz gondot a sokat emlegetett munkaerő és agyelszívás Szombathelynek, amely a közeli határ miatt ilyen szempontból talán az egyik legveszélyeztetettebb magyar nagyváros?
- Nálunk legjellemzőbb az úgynevezett ingázó munkavállalás: sokan vállalnak – gyakran akár szezonális – munkát a szomszédos Ausztriában, de esténként hazajönnek, és itthon költik el a pénzüket.
l Jó és méltó helyzet ez?
– Nézze, egyrészről ottani fizetésekért itteni árakon vásárol az, aki így tesz, vagyis valószínűleg, aki ezt csinálja, annak megéri. De hozzáteszem, nincs szó tömegjelenségről, annál is kevésbé, mert Ausztria elég szigorú korlátok közé szorítja a szabad munkavállalást. Hosszú távon valóban elképzelhető, hogy bizonyos területeken szakmunkáshiány lép majd föl itthon – viszont ez a helyzet időnként jó hatással van bizonyos foglalkoztatási gondok megoldására. Összességében mégsem érzem egészséges helyzetnek, mert ebből az is következhet, hogy nálunk pedig ukrán, román szakmunkásokat kell majd alkalmazni. De az igazi változás nem az idei, schengeni zónába lépésünkkor, vagyis a határ gyakorlati eltörlésekor, hanem korábban, a határok átjárhatósága óta következett be.
l És mi az oka a schengeni nyitás óta a kisebb határátkelőhelyeken kialakult sorompós háborúnak? Nem lehet, hogy az osztrákok egyszerűen a környezetpusztító gépkocsiáradat és nem az emberek elől akarják elzárni magukat?
– Nem hiszem. Inkább arról van szó, hogy a „sógoroknak” egy kicsit kényelmes volt a korábbi időszak: ők átjöttek, olcsón bevásároltak, fogat, frizurát csináltattak, megebédeltek aztán hazamentek. Most pedig mindennek a megléte mellett a magyarok számára is megnyíltak a szabad határokkal együtt bizonyos előnyök. Ez most kicsit szokatlan a számukra… Ráadásul zajlik egy kisebbfajta termálfürdős konkurenciaharc is, amelyben féltik a saját idegenforgalmukat a mi – immáron – hasonlóan jó színvonalú rekreációs egységeinktől.
l Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az ön párttársa, korábbi köztisztasági csomagjában az országgyűlési képviselői és a polgármesteri poszt különválasztását szorgalmazta? Ön képviselő-polgármesterként miként vélekedik erről?
– Egészen másként… a jelenlegi Magyarországon, ha az ember nem tud intézkedni, ha nincs információja, kapcsolatrendszere, akkor nem tudja olyan mértékben szolgálni a városát, ahogy az elvárható és szükséges. Volt, amikor nem töltöttem be a két posztot egyszerre, úgyhogy pontosan tudom: így sokkal hasznosabb és hatékonyabb munkát tudok végezni. És azt remélem, Szombathely fejlődésén meg is látszik ez a kedvezőbb helyzet. Azt sem egészen értem, miért olyan nagy baj, ha a vidéki nagyvárosok szempontjai, álláspontjai és érdekei megjelennek a magyar törvényhozásban. Nem hiszem, hogy ez valami ősbűn lenne, sokkal inkább maga a demokrácia gyakorlati működése.
l Ön volt azon kevesek egyike, akik annak idején polgármesterként és magánemberként egyaránt határozottan kiállt a két kiváló – de azóta sem tisztázódott doppinggyanúba keveredett – magyar nehézatléta, Annus Adrián és Fazekas Róbert mellett. Ma – néhány év távlatából – ugyanígy tenne?
– Mindenekelőtt szögezzük le, hogy az akkori doppingvád mind a mai napig nem bizonyosodott be. Egyébként mindmáig polgármesterségem legtragikusabb eseményeként élem meg, hogy két szombathelyi sportoló ilyen helyzetbe került. Ez máig fájdalmas trauma az egész városnak. Ma is fenntartom, hogy a szükséges mértékben melléjük és a szombathelyi sportélet mellé kellett állnom. Ugyanis ott és akkor az egész szombathelyi sportélet léte került veszélybe. Akkori döntésemet ma visszaigazolja, hogy a két sportember újra megpróbál visszakapaszkodni a világ legjobbjai közé és Szombathely sportja továbbra is aktív: olimpikonokat, nemzetközi versenyeket is fel tudunk mutatni.
l A sporton kívül melyek Szombathely fejlődésének kitörési pontjai?
– Szombathely csodálatosan virágzó város lesz, mint az ókorban vagy a századforduló idején, amikor a Nyugat Királynőjének neveztek bennünket. Színházat hozunk létre, amely valamennyi kulturális intézményünkre jótékony hatással lesz, így kultúrában gazdag, érdekes, vonzó és a polgárainak biztos megélhetést nyújtó város leszünk.

Bóday Pál 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!